Text for Sex - Ötödik rész

Text for Sex 5

Mr. Hot's grandmother on the ice

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Sziasztok! Lássatok csodát, itt vagyok az ötödik fejezettel, ami kicsit rövid, de higgyetek nekem, annál kielégítőbb. Kimondottan csak az erotika szerelmeseinek ajánlanám, mert tényleg egyenes a dolog, ahogyan az várható is volt. Nem véletlenül NC-17 a tag. És még egy apró üzenet a világnak, 21.-én lesz Pesten az országos beatles találkozó, amin én is részt veszek. Ha van kedvetek ugorjatok be. (Bővebben róla.) De most irány le, és a kommentekben értékeljétek a fejezetet!

Kellemes olvasást!

John volt már szerelmes régebben, de egy egyetemista se jöhet csak úgy össze egy késő harmincas pasassal. Ez még neki is sok lett volna, ezért a dolog keserves véget ért. Az érzelmek persze nem múltak el, de az emlékek kellőképpen homályosak ahhoz, hogy erre ne gondoljon, csak Paulra, aki éppen ott áll előtte.  Közel. Sokkal közelebb, mint eddig bármikor. A jelenléte olyan töltéssel borítja be a szűk kis szobát, hogy egy szippantásnyi levegőtől is teljesen elveszti a fejét.

Macca illata finom, édes, míg az övé mély és ámbrás. Kiegészítik egymást.

Paul ott áll az asztal mellett, míg John az ágyon ül, mintha csak egy jelre várna. Próbálja játszani a fenegyereket, a vonzó, ellenállhatatlan férfit. Kihúzza magát, mégis unottan néz előre. Szerencséjére csak egy ostoba van, aki képes ezt bevenni.

A kis Macca feszengve néz jobbra-balra, és fogalma sincs, mégis mit kéne csinálnia? Az egyetlen amiben biztos, az Mr. Szívdöglesztő. Alig bír lélegezni. John úgy néz rá.

 - Cuki név – töri meg a csendet remegő hangon Paulie, és az ablak felé pillant. Innen alig látni bármit is, csak a rengeteg épületet.

 - Illik hozzád – feleli John lazán, mire a díva elmosolyodik. Mr. Szívdöglesztő megrebegteti hatalmas pilláit. Áldozata erre gyorsan keresztezi lábait. Ezt látva Paul visszafogottan elneveti magát. Még nem is vetkőzött.

 - Lazítanod kellene – jegyzi meg vigyorogva.

 - Neked meg idejönni! – vágja rá John, és a díva orcáján némi pír jelenik meg. Kicsit megilletődött a helyzettől. Azt sem tudja hová nézzen, nemhogy mit csináljon. Akár egy érthetetlen álomban. Olyan megfontolatlanul gondol ilyenekre, mintha John nem látná pontosan.

 - Hát, jó – súgja halkan, majd egy mély lélegzetvétel után lassan feláll. Odalép Paul elé, és még közelebb érzi magát hozzá. Alig pár centi választja el őket, amit Paulie képtelen elviselni. Levegőt sem mer venni.

Mr. Szívdöglesztő mélyen a díva szemébe néz, és a kezét gyengéden az arcához érinti. A hüvelykujjával megsimogatja, ezt suttogva:

 - Elpirultál. – Paul nem tud megszólalni, csak nyel egy nagyot, amit még a szomszéd szobában is hallanak. Johnny elmosolyodik, és odahajol hozzá. – Nyisd ki a szád! – utasítja, mire Paul szemeit összeszorítva engedelmeskedik. John a kezét a halántékára csúsztatja, majd óvatosan megcsókolja, de amint az ajkaik összeérnek, Paulie bebizonyítja, hogy ez közel sem az első csókja. Ettől felbőszülve John nem bírja ki, hogy ne húzza közelebb magához a dívát, aki rögtön észre is veszi a dudort, ami Mr. Szívdöglesztő nadrágján feszül. Hirtelen hátrébb hajol, és szemmel is megállapítja. A dolog teljesen komoly. Nincs visszaút, hiszen ő maga is kezd végérvényesen felizgulni.

 - John – szólal meg félénken, mire az egyetemistán végigfut némi adrenalin, ahogy a saját nevét hallja. – Én még… - folytatná.

 - Tudom – szakítja félbe Pault. – De nincs mitől tartanod. Próbálok gyengéd lenni – nyugtatgatja, majd lágyan elmosolyodik. – Bár ilyen szempillák mellett kurva nehéz lesz – teszi hozzá, és Macca elvigyorodik.

 - Én, én köszönöm – hálálkodik, mert a szeretleket még gondolni se meri. Hogy ne merné? Ámítás lenne azt mondani, hogy a nagy, első szerelemre várt volna végig. Végre szexelni akart. Olyan régóta csak ezen tudott gondolkodni, mint amikor az első biciklijét vitték haza az anyukája kocsijában, de csak tavasszal próbálhatta ki, mert a februári jégen csak a nagymamák bicikliznek.

Az érzés elöntötte az egész testét, hiszen az álom, amiért felkelt reggelente, most ott állt tőle pár centire. Nem is akárhogyan.

John nem egy párfontos kurva volt, vagy egy szakadt kis tini, hanem egy idős, tapasztalt, ellenállhatatlan férfi. Ettől aztán végleg elvesztette az eszét.

Az egyetemista felemeli Macca állát, és ezt mormolja:

 - Szereted, ha felemelnek? – kérdi mély hangon, mire Paul egy árva szót sem tud kibökni, csak tátog. John hirtelen felkapja, és sebesen a szemben fekvő íróasztalra ülteti. Mire felnéz, a kis gimnazista arca teljesen elvörösödik, akár egy túlérett alma. Ezt veheti egy bizonytalan igennek.

Felegyenesedik, és még egyszer végigméri a dívát, aki félénken nézeget kifelé. Fogalma sincs, hogy a dolgok miként folytatódnak majd - az általa megnézett pornófilmek sokasága túl sok befejezést sejtet. Ezzel szemben Mr. Szívdöglesztő teljesen tisztában van mindennel. Elég egy pillantást vetnie Macca bociszemeire, és máris elhatározza magát.

Lassan letérdel, és így egy vonalba kerül Paul legkényesebb testrészeivel, akin látszik a lámpaláz, mégsem ellenkezik. Mr. Szívdöglesztő kínzó lassúsággal lehúzza Macca szűk, szakadt nadrágját, majd kifordítva odébb dobja. A fiú már alig kap levegőt. Hátrébb csúszik az íróasztalon, de Johnnak már esze ágában sincs lacafacázni. Még le se húzza Paulie boxerét, már kényeztetni kezdi.

Macca véglegesen elveszti a lélegzési képességét - de kinek van szüksége oxigénre, ha olyasvalamit érezhet, amit eddig még soha? Az a puha, meleg száj, ami finoman rátapad a vékonyka pamuton keresztül, olyan világba repíti, amit el sem tudott képzelni. Képtelen visszatartani a hangját, és felnyög. A kezeivel az asztal szélébe kapaszkodik, amit olyan erősen szorít, hogy a körme nyomai még évekig ott fognak maradni.

John egyre jobban élvezi a játékot, és a tényt, hogy egy ilyen angyalt ronthat meg. Titokban talán mindig is erről álmodott.   

Mr. Szívdöglesztő türelmetlen. Előveszi, és megízleli Macca édes, kókuszos ízét. Pont így képzelte. A nyelve a gimnazistához tapad, akinek izmai egyre megfeszülnek. Nagyobbakat nyög, és enyhén remeg is. Egy ponton már alig bírja visszafogni magát, és kénytelen megszólalni.

 - Várj, én mindjárt… - rebegi, mire John egy utolsó csókot ad neki, és Paulon átrohan a leírhatatlanul kielégítő érzés, ami minden porcikáját átöleli, majd elveszti azt a súlyt, ami eddig ránehezedett. Mintha újjászületne. A szeme elől eltűnnek a kicsinyes dolgok, és a levegő megtelik oxigénnel. Az ég kitisztul, és újra uralni kezdi az eddig elfeledett testrészeit.

Macca lassan elengedi magát, és csak annyit vesz észre, hogy John egy tekercs kéztörlőt dob felé.

 - Egy kicsit sajnálom a felsőd – teszi hozzá lomhán, és a gazdája is az említett pólóra néz elkeseredve.

 - Basszus! – káromkodik, majd sebesen törölgetni kezdi a foltot, ami persze nem óhajt felszívódni. Sehogy sem. Még a pápa sem tudná onnan kiimádkozni. De azért John nevet egy jót Paul próbálkozásán. – Ezt cseszhetem – adja fel végül, és már le is veszi magáról. Napvilágot látnak visszafogott izmai, amiket eddig rejtegetett. Mr. Szívdöglesztő majd’ kiköpi a belét.

 - Nem semmi vagy, hallod – jegyzi meg grimaszolva, miközben a törlőkendő tekercsét a helyére teszi.

 - Mi? – fordul felé Paul, de az egyetemista csak megrázza a fejét. – Most én jövők? – puhatolózik naivan, mire John csak egy kacér vigyort vet rá.

 - Te tényleg nagyon kezdő vagy. De ez kicsit fájni fog – suttogja, majd odahajol hozzá, és keményen megcsókolja. Össze sem hasonlítható az előzővel. John most erős, türelmetlen, és elveszett belőle a gyengédség, Macca mégis élvezi a sármmester ezen oldalát. Óvatosan felemeli kezeit, és a kockás ing garbójához ér. Elkezdi kigombolni a felsőt, míg Mr. Szívdöglesztő folyamatosan fárasztja. Leszabja hirtelen az inget, majd egyszerre hátrébb lép. Megigazítja a haját, majd egy mély levegővétel után a szekrény mellé lép.

 - Feküdj az ágyra! – adja ki a parancsot, és Macca jó katonaként indul. Persze a matrac rögtön recsegni kezd.

John odamegy, majd Paul fölé térdel, aki ismét levegő híján van.

 - Lazulj el, úgy nem lesz rossz – tanácsolja Mr. Szívdöglesztő, majd hirtelen krumpliszsákként Maccát a hasára fordítja. Odahajol a nyakához, és érezni kezdi azt a zamatos kókusz illatot, aminek máris a függőjévé vált. Megpuszilja Paul enyhén izmos hátát, majd a feleslegessé vált kezét az álla alá igazítja. – Így jobb – magyarázza, de a gimnazistának már teljesen mindegy. Rég elveszetten bolyong az előző percekből szőtt emlékek között. Mosolyogva támaszkodik a csuklóján, míg próbál vonzó testtartásban maradni.

John elégedett a látvánnyal. Már csak egy apróság lóg a képbe feleslegesen. Fogja azt a felesleges boxert, és Paul téréig csúsztatja, ahol senkit sem fog zavarni. Ezután lehúzza a saját sliccét, és a kis barátjának adja át a stafétát.

Benyálazza az ujjait, majd lehúzza azokat Macca gerincén, amennyire csak lehet. A fiú törzse teljesen szinkronban mozog Mr. Szívdöglesztővel, aki egyszerre véglegesen is megrontja.

Paul hirtelen kiegyenesedik, és olyan hihetetlen fájdalmat érez, amiről eddig sosem sejtett. Képtelen visszafogni a hangos nyögését, ami most bejárja az egész kollégiumot.

 - Jól van. Nyugi, kedves – simítja meg John a hátát, amitől a kín valahogy tompul. A mély hangja megnyugtatja.

 - Folytasd, kérlek – nyögi halkan Macca, míg erősen ökölbe szorítja a kezeit. Akármennyire tűnik kellemetlennek az érzés, mégis van a fejében egy hang, ami ezért könyörög. Minden egyes másodpercéért.

John először lassan kezd mozogni benne, mintha csak megkímélné. A fekete nadrágjának teteje súrolja a combját, de egyre kevésbé érdekli. A dolog kezd fájdalomból élvezetté alakulni, és ezzel arányos módon gyorsulnak John mozdulatai is. Teljesen egy hullámhosszon vannak.

Mr. Szívdöglesztő hangja is előtörni látszik, de csak akkor jut a felszínre, mikor az eddig mozdulatlan Paul hirtelen, gyengéden kezdi mozgatni a csípőjét körkörösen.

Az ágy is egyre hangosabban nyikorog, mintha segítségért esedezne. A rugók egymás nyüvik, miközben John már alig bírja az iramot.

Máskor már rég véget ért volna minden, de most igyekszik minden mozdulatot kellőképpen kiélvezni. Erre csak rátesz egy lapáttal, ahogy Paul játszik vele. Ahogy mozog, lélegzik, és nyög, teljesen elvarázsolja. Kezdi megkérdőjelezni, hogy tényleg szűz volt-e eddig. Ritkán találkozik olyannal, akihez ilyen hihetetlen módon vonzódik.

Macca viszont alig tud betelni Mr. szívdöglesztő minden porcigájával. Még többet akar. Hirtelen felemeli a felső testét, és Johnhoz simul. Ő a jobb kezével szorosan magához öleli, miközben a nyakát kezdi csókolni.

 - Ah – nyögi Paul erőteljesen – Még! – remeg a hangja. Az egyetemista keményebben kezd mozogni, de ez sem elég. Johnnak látni kell. Egyszerűen látnia kell azt, akivel együtt élvez. Kinyitja a szemét, és ahogy megpillantja azt az arcot, mintha megállna az idő. Gyönyör járja át mindkettőjüket, és ennél hangosabban nem is élvezhetnének el együtt. Az egész utca hallja, ahogy John Lennon és Paul McCartney kiáltanak. Nem érdekli őket. Levegőért kapkodva az ágyra hullnak, és John teste ránehezedik Maccáéra. Kimerülten fordulnak egymás mellé, de Paul még most sem meri kinyitni a szemét.

 - Ez, huh… Kibaszott jó volt – sikerül végül végre megszólalnia Mr. Szívdöglesztőnek. – Azt hiszem jól megleszünk mi ketten.

 - Megleszünk? – kapja fel egyből a fejét a gimnazista. Kezdhet reménykedni, hogy ez az alkalom megismétlődhet.

 - Hát persze. Már, ha akarod… - veszti el John hangja a megannyi magabiztosságot. Valamibe beleszeretett ebben a fiúban, ha még nem is tudja pontosan, mibe. Talán a kókusz.

 - Igen – mosolyog Paul, önfeledten, és a kókusz helyzete kifejezetten meginog. Felhúzza a boxerét, és John is a sliccét, de nem hagyja kimenni az ágyból. Nem, nem, nem. Most még az övé, és amint kilép az ajtón, a perc odébb illan.

 - Még nem döntötted el mi legyen az én nevem – kaparja elő a telefont az ágy széléről, és Macca kezébe nyomja. Ő hezitálás nélkül beállítja, majd egy üzenetet is ír saját magának, csak úgy adja vissza a blackberryt.

Mr.Hot: Ó Macca, bárcsak minden nap leszophatnálak

Ezt olvasva John rögtön nevetni kezd. Ez a kis srác nem is olyan prűd, aminek hitte.

 - Felőlem, de akkor én is minden nap megduglak – feleli könnyeden, és Macca arcára kiül az a pajzán mosoly, amit a szülők elől titkolt disznóviccek hallgatásakor szokott. John képtelen levenni róla a szemét, Paul arca mégis hirtelen elszontyolodik, mintha valami szomorú jutott volna eszébe. Lassan oldalra fordul, és megrebegteti hatalmas szempilláinak hadát. Ellenállhatatlan.

 - Bűntudatom van, amiért kihasználtalak – vallja be visszafogottan, mire John gúnyosan elvigyorodik.

 - Te. Engem? Elég merész feltételezés – fintorog, majd hivatalos hangot vesz fel. – Viszont, ha belegondolok, igen. Szörnyen, siralmasan ki lettem használva, bizony. Úgyhogy, azt hiszem, hogy muszáj leszel törleszteni nekem, a lelki, szellemi, és fizikai sérüléseimért – folytatta, és Paul hangosan kuncogott minden szaván. – Erre sor kerülhet, pontosan két nap múlva, ugyanekkor – ugyanekkor.

*

George teljesen izzadt a konyha szaunafunkciója miatt, és a pólóján is ezernyi folt éktelenkedik. Nem is érti, miért nem maradt inkább otthon Paullal. De, hirtelen eszébe jut minden, ami történt. A csók és az az idióta vallomás. A bűntudat megint harapdálni kezdi belülről, és ő összerogy a súly alatt.

Már ezerszer elképzelte, hogy mi lett volna, ha Liverpoolban marad nyárra. Esetleg Paul nem mondja el neki, esetleg mégis. Ha több időt ad neki, még össze is jöhettek volna. Vajon most mit csinálhat? Otthon döglik, ahogy szokott, vagy esetleg már… túl is lépett volna?

Pault ismerve az első napot végigbőgi, aztán új erővel indul újra. Erről persze George-nak semmi sejtése sem lehetne, ha nem ismerné.

Talán a végén mégis jó vége lesz a dolognak. Talán jön a nap. 

Read More

Text for Sex - Negyedik rész

Text for Sex 4

Dad and Sun commando vs. home-made diva

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Sziasztok! Igen, körülbelül nulla internettel is nyúzom magam, hogy megkapjátok a betevő TfS-t. Nincsenek illúzióim, a kereszt szüleim elevenen égetnek majd el, amiért lopom a wifijüket. Sajnos Most nem is vagyok elérhető, de igyekszem így, vagy úgy válaszolni a kommentekre, meg ilyenek. Senki ne sértődjön meg, ha lehet. ♥  

Kellemes olvasást!

A tegnap esti beszélgetés után Paul egyszerűen képtelen volt lecsukni a szemét. Túlságosan felpörgött ahhoz, hogy aludjon, vagy esetleg pihenjen. Egyfolytában csak nevetett és forgolódott. Mindig vissza-visszanézte azt az egy, utolsó üzenetet, amit John küldött neki. Elmosolyodott, aztán kezdődött az egész előröl.

Paul hihetetlenül izgatott. Vár minden pillanatra, amit majd Mr. Szívdöglesztővel tölthet. Richardnak teljesen igaza volt ebben. – Mindenben. – Már alig gondol George-ra, sokkal inkább a holnapi ruhaviseletére.

Rövidnadrág, vagy hosszú? Ing, vagy póló? Egyáltalán milyen lesz az idő? Teljesen belezavarodik, ha csak belegondol. Az egész éjszaka csak agyal, miközben a laptopján a legostobább randitippeket olvassa. Mire a nap előbújik az ablaka sarkából, ő már a falnak dőlve bóbiskol, ölében a rég lemerült géppel.

*

Az 54-es szobából ezen a reggelen is csak némi nyöszörgés és az ágy recsegése hangzik, miközben Stu éppen valami A-betűs csirkét kefél. Csak rakja ki-be, amire természetesen John is felébred. Először csak forgolódik halkan, de egy idő után elege lesz a dologból.

 - Lehetne halkabban? – dörmögi hangosan, mire a fenti pár lemerevedik. Megáll.

 - Te disznó! – kiáltja a lány, és lerugdossa magáról Stuartot. – Azt mondtad nincs itt senki! Baszódj meg! – mászik le teljesen meztelenül, és már veszi is fel az íróasztalon ragadt ruháit.

 - Igen, ez egy pöcs, de azért velem befejezheted – méri fel az A-betűs lányt John, de az csak egy grimasszal fele, és kifut. Stu meg csak szakad a nevetéstől.

 - Hogy lehetsz ekkora tuskó? – kuncog, miközben John csak örül, hogy végre csend van. – De most miattad még mindig állok, szóval… - folytatná, de Lennon közbevág.

 - Kizárt. Alszom – feleli határozottan, mire Stu felkapja a fejét. Egy évben, ha egyszer mond nemet John. Lassan leugrik mellé, és a kezét a homlokára teszi, ezt kérdezve:

 - Talán lázas vagy? – Erre John megragadja a kezét, és a pucér Stuartot magára rántja, aki csak kéjesen vigyorog. – Nem hiszem – fűzi hozzá, mire John sóhajt egyet.

 - Bocsi, de ma másnak tartogatom magam – biggyeszti le ajkait. – Neked már úgy is késő – néz le Stu férfiasságára, ami egyértelműen látott már szebb napokat.

 - Basszus! – vágja rá Stuart. – Ez rohadtul a te hibád – mondja, majd kimászik az ágyból, hogy a tükörre tapadjon. – Szóval, kire cseréltél? Hallgatlak – duruzsolja az izmait feszegetve.

 - A neve Paul – válaszolja Johnny, a párnát a fejére húzva. – Egy cuki kis srác. Még szűz.

 - Ó, nem tudtam, hogy arra is izgulsz. Egy kicsit meglepő azok után, akiket eddig felcsináltál. Talán öregszel haver? – kérdezi, majd magára húz egy nadrágot, ami először a kezébe akad.

John már nem felel, mélyen alszik.

*

Javában delet üt az óra, mire Paul kinyitja a szemét, majd mosolyogva kel ki az ágyból. Egy Elton John számot fütyörészve szökdel le a lépcsőn, a konyhába, ahol Mr. McCartney már az ebédet készíti. Mike az asztal mellett üldögél, és egy Dickensbe rejtett pornó újságot olvasgat, persze titokban, de még ő is felkapja a fejét, látva Paul indokolatlan vidámságát.

A báty ügyet se vetve rá lehuppan szembe vele, és a fejét a kezébe fektetve vigyorog.

 - Téged meg mi a bánat lelt? – morog az öcs, mintha csak testvére egy új hóbortját látná.

 - Randim lesz – vágja rá rögtön, a hangjában szívecskehaddal, arcán levakarhatatlan boldogsággal. Utoljára akkor látták őt így, mikor George szakított az előző barátnőjével. Az már nagyon régen volt, és mindenki igyekezett minél hamarabb elfelejteni. Rendkívül csúnya történet. Talán még horror is.

 - Joj hazajött? – álmélkodik Mike, mire testvére kissé visszavesz a szivárványbenzinből. Mintha az lehorgasztaná az orrát. Eszébe jut George, akit eddig kellemesen tudott mellőzni.

 - Nem – feleli szűkszavúan, majd az asztalon fekvő aranybarna terítőt kezdi birizgálni. – Valaki mással – csacsog, mire Johnra gondol, és újra felszabadul körülötte az a kissé fullasztó lila köd. – Johnnal – teszi hozzá, és elvigyorodik.

 - És mégis ki ez a bizonyos John? – kiáltja a tűzhelytől Mr. McCartney.

 - Ő egy egyetemista, igazi felnőtt – fecsegi ki Paulie, mire az Apa-fia kommandó felkapja a fejét.

 - Hogyan ismerted meg ilyen hamar? – puhatolózik Jim, mire fia rájön, hogy halkabbnak kellene lennie néha. Csak egyszerűen minden zokszó nélkül csendben maradni. Sosem ment neki eddig, és a jelek szerint ezután sem fog.

 - Az évzáró előtt mutatott be neki Richie – hazudik Paul félénken, amit az Apa-fia kommandó természetesen jól tud. Nincs is más hátra, mint kideríteniük, hogy ki ez a rejtélyes idegen, aki egy nap alatt elcsavarta a házidíva fejét.  Az egész ebéd alatt ezt próbálták kiszedni belőle, de nem jártak sikerrel. Paul egy szót sem ejtett arról, hogy igazából John csak egyfajta szexpartner, ezért is vált egyre nyilvánvalóbbá.

Az Apa-fia kommandó mégsem nyughatott, így ahogy Paul kirakja a lábát a házból, a tévé is elhallgat. Jim és Mike kénytelen sunyiban lopódzni.

Persze ebből Paul mit sem sejt. Békésen sétálja át Liverpool napos utcáit, miközben a telefonján a rádióból valami bugyuta dal szól, és azt ismételgeti jó nap, napfény. Csak ezért nem kapcsolja ki, mert tényleg jó napja van, és a nap sem valami felhő mögött sminkkel.

Bár, ezt leszámítva rettenetesen izgul. Még sosem járt ezelőtt az Abbey Road közelében. Vagy ment ilyen nyílt randira. Még el sem tudja dönteni, hogy ez egyáltalán randi-e. Ketten lesznek, de csak szexelnek. Ebben nem találni túl sok romantikát. Mégis, annyival letudja, hogy még sosem volt senkivel, tehát van rá esély. Reméli, hogy a romantika nem túl nehezen megtalálható dolog, amit ezernyi kő alatt se lelne meg. De a hiányát is meg tudja bocsátani, hiszen ez akkor is csak John Lennon, nem holmi szakadt, utca széli surmó. Ő Mr. Szívdöglesztő.

Miközben ezen tűnődik, az Apa-fia kommandó utána sántikál, de természetesen a lila köd leple alatt. Hol máshol?

Paul iPhoneja hirtelen megrezzen, és a szomszédos étterem wifijére ráakaszkodva egy ismerős név jelenik meg a képernyőjén.

John Lennon: üres szoba pipa

John Lennon: friss levegő pipa

John Lennon: már csak egy apróság hiányzik

Paulie elmosolyodik, és csupán egy rövid választ pötyög be.

James Paul McCartney: Sietek!

Bele is húz egy kicsit, mert semmi kedve rögtön késéssel bemutatkozni. Egyre jobban kezd izgulni. Átjárja a furcsán megmagyarázhatatlan reszkető érzés, ami nem hagyja, hogy a végtagjai elegánsan mozoghassanak. Mi lesz így a sármjával? Már ha van neki. Még nem tudná megmondani. Abból a tényből kiindulva, hogy első nagy szerelme egyetlen csók után elsuhant, nem fest túl jól a helyzet, de Paul karakteréből adódóan reményteli.

Ahogy rója a szűk utcákat, egyszerre egy hosszú, forgalmas úton találja magát, ami nyüzsög a rajta menetelő emberhad alatt. A kis Paulie megilletődve pakolja magát előre, egy kisgyermek sebességének töredékével. Csak egy mondat lebeg a feje felett hatalmas, Arial betűkkel: ”MOST MÉG VISSZAFORDULHATSZ!”

Erőt kell vennie, hiszen az, amiért már oly sok ideje áhítozott, pár méterrel odébb bámul ki az ablakon, őt várva. Nem kell nagy dologra gondolni, hiszen szó sincs szerelemről. Ez olyan erős vonzódás, amit felesleges letagadni, vagy elhárítani.

Paul tényleg erre vágyott. Valakire, akin végre kiélheti azokat a hajlamait, amikre George-ot egy vagonnyi szendviccsel se lehetne rávenni. Olyan dolgok, amikre titokban mindenki áhítozik, de csak páran merik kimondani, vagy megérteni.

A szex létezik szerelem nélkül, és utóbbinak is van éppen elég létjogosultsága egyedül. Nem kell együtt lenniük. Néha mégis találkoznak, és az valami újat jelent. Talán ilyenkor olvad össze a két szó, közösen szeretkezésbe. Ez az egy gondolat tudja csak annyira megnyugtatni Pault, hogy tovább merjen lépni. Nem csak az utcán, hanem minden értelemben. Elválni az eddig istenként tisztelt George oltára elől, tovább, előre.

Magába szív egy jó adag gázolajjal megbolondított levegőt, és hősiesen kezd lépkedni. Semmi sem állhat az útjába. Nem is áll, egy zöldségeket szállító teherautót leszámítva. Kicsit naiv gondolat volt.

Végül sikerül egy darabban elérnie a kollégium épületéig, ami egy hihetetlenül nagy, monstrum téglapanel. Igazából az egész ház egy nagy tégla. Egyenes, vörös, és ráadásképpen még porlik is. Ezeket leszámítva otthonosan mutat kívülről. Az ablakok fehér szegélye világít a sok meleg tónusú szín között, és a tág üvegajtó megnyugvást nyújt Paulnak, hiszen megtalálta. Már csak ugyanezt kell tennie a második emeleti 54-es szobával.

Ahogy kitárja finoman a hatalmas felületű, áttetsző kaput, egy tiszta, szép folyosó tárul elé, ami mögött rögtön a lépcső emelkedik. Megnyugtatja ez az apróság. Ahogy átcaflat azon a pár méteren, nem is mer másra nézni, csak a cipőjére. Egyáltalán szabad neki ilyenkor itt lennie? Mi lesz, ha elkapják? Talán még le is tartóztatják? Vagy ez nem így megy?

A félelmei egy csapásra elszökkennek, mikor meglátja a rémesen koszos lépcsősort.

 - Szóval csak a kertet ápoljuk, ha? – jegyzi meg gúnyosan, majd sétál is fel. Első emelet. Második emelet.

Kifordul a folyosóra, és a szobák számát kezdi szemezni, mire hirtelen egy idegen beléütközik.

 - Hé, öreg! – horkan fel a fiú, akinek tökéletes, szőkés haja, méreg drága napszemüvege, és nem létező pórusai vannak. – Te meg ki a halál vagy? Talán a pápa? – kérdezi megvetően, mire Paul csak ijedten remegteti kerek kis állát.

 - Bocsánat! Sajnálom, én csak… - kezd hadonászni a kezeivel, de azonnal le is teszi őket. Kínos. – Én csak Paul vagyok, és az 54-es szobát keresem – tiszteleg félénken, mire az srác felkapja a fejét.

 - Ja, hogy az a Paul – leheli, végigmérően. – Akkor tényleg a kibaszott pápa vagy – teszi hozzá, majd odébb lökve Pault gőgösen elsétál. Stu kimondottan nehéz eset. Le sem tagadhatná, hogy jelenleg a féltékenység az asztalára készítette, és lelkesen készül felfalni őt. Stu rohadtul nehéz eset.

Minden esetre Paul nem nagyon érti, hogy mi is történt. Megvonja a vállát, és megy tovább. A szobák száma egyre nő, és ő hirtelen az 54. előtt találja magát. Megrázza a haját, lesöpri a vállát, megigazítja a – mellesleg tökéletes – szemöldökét, majd egy mély sóhaj után visszafogottan kopogtat. Ez egy olyan kivételes dolog, amit a kollégium már évek óta nem tapasztalt. A bent lévő Mr. Szívdöglesztő biztos lehet benne, hogy ez az ő kis úriembere.

A kilincs lassan elfordul, és az ajtó mögül egy oldalra dőlt egyetemista lép elő, aki olyannyira dögös, hogy Paul kénytelen egy nagyot nyelni, visszafogva vele minden gondolatát arról, hogyan tépné le róla azt a szűk fekete farmert, és a hipszter kockás inget.

 - Gyere – szólal meg John, és a mély, rekedtes hangja, amitől minden lány bugyijában egy Niagara indul meg. Hátrébb lép, és ő is szemügyre veszi a kis Pault, akinek a homlokára is lehetne írni, hogy ”Tökéletes vagyok”. Erről mi sem árulkodna jobban, mint a kiszakadt nadrágja, amiből kilátszik a kerek vádlija, meg a hosszú ujjú, koptatott felsője, amire egy kis sült krumplis pohár alakú felvarró került anno. A kutyák néha nem szeretik, ha megölelgetik őket, főleg nem a buldogok.

Mindketten belépnek a szűk kis szobába, ahol Paul szinte elveszik a többi szuvenír között. Kicsit zsúfolt. John ledobja magát az ágyra, majd az asztalon lévő hűtőtáskára mutat.

 - Kérlek! – mormolja, mire Paulie igyekszik minél magabiztosabbnak tűnni.

 - Máris! – feleli, pár pillanatra elfelejtve, hogy nem egy katonai iskolában van. Ezen John csak mosolyogni tud.

 - Azért fekvőtámaszokat nem kell csinálnod – mondja nevetve, és mondatába Paul bele is pirul. Előkap két dobozos sört, majd az egyiket Johnhoz dobja. – Kösz.

 - Nincs mit – feleli gyengéden, miközben a fél dobozt már szinte ki is itta. Ideges.

 - Egyébként – kortyol bele John is – ugye tudod, hogy kibaszott cuki vagy? – vág a közepébe, amire Paul még csak reagálni sem képes. – Nem is értem, hogy miért kellek én neked – rázza meg a fejét, miközben hátrébb mászik az ágyon, hogy a cukra is mellé férjen. De a cukra alig kap levegőt. A cukra öcsije meg visszafordíthatatlanul vágyik a figyelemre. Az igazi öccse meg az apjával az épület előtt kémkedik utána. Bonyolult.

Paul az asztalra csapja az üres sörös dobozt, és egyenesen John szemébe néz.

 - Kicsit önző vagyok – rebegi meg pimaszul, mire Mr. Szívdöglesztő az ajkába harap.

 - Tetszel nekem, Macca – feleli Johnny.

 - Mi? – kérdezi Paul értetlenül.

 - Ez lesz a neved – mutat a Blackberryjére. – Bocsi, de ha a teljes neved lenne ott, a végén azt hinném, az egyik tanárommal beszélek.

És Macca elmosolyodik. Boldogság ül az arcára, mert John ezzel a mondatával elűzte minden olyan kétségét, hogy a kapcsolatok nem tart majd sokáig. A sehonnai, szökött illúziók pedig, elmenekülnek, és egy jó ideig nem is találnak másik otthonra.

Ez a dolog, ami még csak pár perce tart, máris sokkal többet jelent, mint eddig bármelyik félresikerült randi, aminek a végén Paul könnyes szemekkel bújt a takarója alá. Talán túl naiv, de így is jobban örül ennek a névnek, mint ami eredendően adatott neki. Gyorsan a telefonjához is nyúl, és egy szót üt be.

Macca: Tetszik.

Read More

Text for Sex - Harmadik rész

Text for Sex 3

Tomorrow, at the time of four, second floor 54 room

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Haliho olvasók! Megérkezett a harmadik rész is, amiben végre megtörténik a várva várt ismeretség. Huh, nagyon izgatott vagyok John karaktere miatt, de remélem elnyeri a tetszéseteket.  Kicsit hosszan ecseteltem a dolgokat, de mindegy. A vélemény a ti kezetekben van, és most jól dobáljatok meg vele. 

Kellemes olvasást!

Már majdnem egy teljes nap eltelt azóta, hogy Richie egyetlen nevet írt Paulnak válaszul. A név nem túl ismeretlen volt, inkább hírhedt.

John Lennon. Egy egyetemista, de akkor miért ismert egy vallásos gimnáziumban? Talán mert mindenki tud arról a kissé kellemetlen tulajdonságáról, hogy mindenkivel lefekszik, aki csak az útjába kerül. Nemtől, vagy kortól függetlenül.

Ringo régen együtt focizott vele, és ugyan nem voltak legjobb barátok, ma mégis minden találkozás alkalmával átbeszélik a régi dolgokat. Talán ezért is írta ezt a nevet egy nappal ezelőtt. Johnny rendes gyerek, és jelenleg Paulnak ennél többre nincs is szüksége.

Még nem nézte meg, hogy mégis milyen külső hordozza a nevet. Lerakta a telefonját, és azóta elő se vette. Hagyta, hogy Park egész éjjel duruzsoljon, miközben ő a sebeit nyalogatja.

Most sem csinál mást, csak bujkál a Star Warsos takaró alatt. Néha jobbra fordul, néha meg balra. Sír esetleg, vagy dühében a falat rugdossa.

*

Richard nagyot emel a hatalmas bőröndön, majd a busz tárolójába dobja. Kifújja magát, majd lenéz a cipőjére. Fekete Vans, amit apró csillagok borítanak. Ringo imádja a csillagokat.

Körbenéz, és lassan felsétál a buszra, ami már tömve van a többi sráccal, akik Londonba utaznak. Mind dumálnak, énekelnek, vagy rikácsolnak, egy fiút leszámítva.

George Harrison fejét lehajtva, egy kapucni alatt próbál aludni, egyedül. Richie elmosolyodik, majd hirtelen lehuppan mellé, mire Geo felkapja a tekintetét.

 - Joj! – köszönti Ringo, az arcát fürkészve. Geo ki van pirosodva, és a szeme alatt nagy táskák éktelenkednek. Úgy néz ki, mint egy rossz hajléktalan. – Atyám, de szarul festesz.

 - Hagyjál – ásítja. – Egész éjjel nem aludtam.

 - Paul ennyire kiborított? – kérdezi Richie visszafogottan.

 - Baszd meg! Te végig tudtad! Hihetetlen, hogy rajtam kívül mindenki látta – feleli Geo sértődötten.

 - Ne játszd meg magad – leheli unottan Ringo. – Te is teljesen tisztában voltál Paul érzéseivel, csak nem akartál tudomást venni róluk, mert ugyanezt érzed. – Erre George arca megváltozik. Teljesen ellepi a bűntudat. – Mondhatod, hogy nem, de biztosra veszem, hogy nem is kicsit remegtél bele abba a csókba. Te és Pol, huh. Ti lennétek a tökéletes pár, ha nem ragaszkodnál annyira a kicseszett büszkeségedhez – hadarja Richie, miközben George egyre lejjebb csúszik a busz bőrülésén.

 - Én nem vagyok meleg – erősködik, de ezt régebben jóval magabiztosabban tudta kimondani. Ma már kételkedik benne, minden egyes szavában.

Talán Richardnak mindenben igaza van?

*

Este hat lett végül, mire Paul előmászott az ágyból, és lement a konyhába, hogy bepótoljon mindent. Reggelit, ebédet, vacsorát. Jelenleg egyetlen mirelit pizza állt rendelkezésére, ami most a legjobb barátjának bizonyul. Nem szól vissza, nem kérdezősködik, és nem is mutogat rá ujjal, mint Mike.

 - Háhá! – utánozza a fiúcska Nelsont a Simpson családból. – Szóval Joj hetero – kiáltja, de bátyja még csak rá se hederít.

 - Hagyjál – dörmögi, a telefonja rejtekéből. A Facebookot pörgeti át újra meg újra, nem is számítva rá, hogy egyszer csak belefut egy ismerős névbe.

John Lennon. Ezt dobta ki az oldal, a Kit ismerhetek? címkénél. Egy apró, sötét profilkép áll mellette, és Paul képtelen elfojtani kíváncsiságát. Rákattint, mire felugrik a profil.  Az adatlapja alapján egy kissé lázadó srácnak tűnik, aki szereti a Led Zeppelint, és odavan a Trónok harcáért, de a cigit sem veti meg, hiszen a fekete-fehér profilképén a csábos arcát félig füst fedi. Mr. Szívdöglesztő.

A következő képnél azonban, Paul megtorpan. Felismeri a szemet, amit még az évzáró előtt látott a sikátorban. Kerek, barna, hívogató szempár.

Tehát John volt az, aki az utcán döngette azt a csajt. Pauli elvigyorodik. Valamiért tetszik neki ez a zabolátlanság, ami mindenből szivárog, amihez ez a srác a kezét érinti. Valamiféle vonzalom lehet, amit képtelen megmagyarázni.

Világosbarna haja van, ami majdnem a nyakát súrolja. Az arca kissé szögletes, de mégis attraktív, ezzel a rosszfiús küllemmel egészen ellenállhatatlan.

Talán tényleg írnia kellene neki. Vele talán sikerülne elfelejtenie minden George-hoz fűződő érzelmét. Csak párszor lefekszik fele, és ennyi az egész. Nincsenek érzések, nincsenek kötöttségek, nincsen szerelem. Csak szex.

PrincePol: Biztos vagy benne, hogy ez a John biszex?

– írja, kissé félénken, tudva, hogy Geo ott ül Richie mellett. Valószínűleg még a nevét se akarja látni, nem szólván a szexpartner keresési módszeréről. Már a gondolattól is kényelmetlenül érzi magát.

RingoStarr: 100%

RingoStarr: De jobb ha tudod, hogy egy kicsit beteg a gyerek. Kemény.

RingoStarr: Ó, és mindig legyen nálad koton. MINDIG!

PrincePol: Thx.

PrincePol: U.I. Még nem öltem meg magam ;)

*

Richie halkan nevetni kezd, és a mobilját a zsebébe dugja. Érzi, hogy Paul egy mozgalmas nyárnak néz elébe. Szinte irigykedik is, amiért nem vesztheti el ő is újra a szüzességét.

 - Mi az? – mosolyog rá George, az ágya mellé lépve.

 - A mi kis Pol hercegünk visszatért az életbe – vigyorog Richard, majd feláll a bőröndjét odébb rúgva. – Szerintem, ha nem akarod elvesztegetni, bele kéne húznod. A végén még talál valaki mást, aki le is fekszik vele – hergeli Geot, aki inkább ezt is szőnyeg alá sepri, mint megannyi más dolgot.

*

John Lennon soha, egy percig sem tartaná magát hétköznapinak, vagy átlagosnak. Pontosan tudja, hogy egy zseni, már nyolcéves kora óta. Hiába mondták neki a tanárai, rokonai, hogy csak egy haszontalan léhűtő, ő ügyet sem vetett rájuk. Ő különleges. Amibe csak belekezd, az tökéletes lesz, ameddig meg nem unja. Így volt ez pár évig a lányokkal is. Az összessel lefeküdt, néha volt szerelmes, néha csalódott, aztán megunta. Ezért is tett próbát egy Lola nevű transzival, amit végtelenül élvezett. Így döntötte el, hogy a pasikra is bukik.

Nem túl válogatós, mindenkinek ad egy esélyt. Persze akad egyszer-egyszer olyan helyzet, hogy egy menet után Isten veled-et mond valakinek.

Még ezek ellenére sem tartja magát szex függőnek. Ő csak úgy fogalmazna, hogy élvezi az életet. Ez John Lennon.

Az egyetem kollégiumában lakik, Stuarttal. Stu Sutcliffe az iskola legnagyobb tehetsége, aki máris tízezrekért adja el sorra a festményeit. Jóképű. – Johnnal néha lefekszenek egymással, de csak ha nincs mást csinálniuk. Főállásban inkább legjobb barátok.

A szobájuk rettenetesen apró. Nem is fér be csak egy rácsos emeletes ágy, és egyetlen íróasztal, aminek a fiókjaiban tartják a ruhákat. Az ingjeiket általában a kilincsre akasztják.

A földön egy Harry Potteres szőnyeg fekszik, amin megannyi borfolt. A falon van egy-két poszter. Trónok harca, X-Men, és AC/DC. Két laptop a két párnán, míg az ajtón egy nagy tükör. Ez lenne a lennon&sutcliffe szoba a második emeleten. Nem mondhatni, hogy itt élik az életüket, hiszen ide nagyjából csak aludni járnak, meg néha felhoznak valakit, semmi több.

Az olyan sima keddi napokat, mint a mai, sosem töltenék a szobában ülve, most John mégis szétterülve fekszik az alsó ágyon, és egy kopott könyvet olvasgat, míg Stu a tükör előtt fésüli a haját, amire oly nagy gondot fordít.

 - Szerinted jobbra, vagy balra kéne? – kérdezi Stuart, koncentrálva minden tincsére.

 - Ahogy tetszik – feleli John flegmán, mire a másik reflexből hozzá vágja a kemény, műanyag fésűt. – Na! – húzódik odébb Lennon.

 - Ha még egy Shakespeare-idézetet mondasz, esküszöm a következő egy konyhakés lesz – fenyegetőzik, majd a dzsekijéért nyúl.

 - Műveltség bazdmeg. Műveltség – mormolja válaszul, mire Stuart az ajtóhoz lép.

 - Nem értem, hogy egy ekkora fasz, mint te, hogyan olvashat ilyen normális könyvet – makogja, és egy utolsót simít a haján, majd felteszi a fekete napszemüvegét.

 - Húzz már el, pornót akarok nézni – feleli John a könyvbe veszve, mire Stu csak nevetve rácsapja az ajtót. Mindig így szokott lenni. Ha John egy kis magányra vágyik, olvas, tévézik, alszik. Mintha csak két világban élne. Az egyikben folyamatosan bulizik, vedel, míg a másik csak nyugalmat nyújt számára. Az az nyújtana, ha a laptopján nem szólalna meg minden második percben egy értesítő. Ilyenkor csak arra tud gondolni, hogy milyen hihetetlenül élhetetlen a világ nélküle. Igen, ő az önteltség mintaszobra.

Egyszerre elege lesz a végtelen zörgésből, és a Shakespeare-t a laptopjára cseréli.

Ahogy megpillantja a képernyőt, majd’ kidüllednek a szemei, a név láttán. Egy régi ismerős írt neki, akire soha nem számított volna.

Richard Starkey: Szia!

Megrázza magát, és válaszol. Kíváncsi, hogy mégis mi fog kisülni ebből a csevejből.

John Lennon: Hy

Richard Starkey: Bocsi, hogy zavarlak, de lenne valami, amit nem ártana tudnod.

John Lennon: ?

Richard Starkey: Lehetséges, hogy meg fog keresni egy srác, Pol.

Richard Starkey: Mármint Paul.

John Lennon: Miért is?

Richard Starkey: Szegény kölyköt most vallott szerelmet, de nem sült el jól. Szóval érted… Remélem nem baj, ha beajánlottalak.

John Lennon: Dehogy :D tudod, hogy szeretek dugni.

John Lennon: Bár ez kicsit meglepett.

Richard Starkey: Próbálj meg óvatos lenni. Még szűz.

John Lennon: ok.

John Lennon: thx.

Hát, mindenre fel készült, csak erre nem. Még sosem történt vele eddig ilyen konkrét dolog. Egy srác, akinek csak a szexre kell? Jó, ez annál inkább jellemző volt, de sosem ennyire egyértelmű. Mások vették a fáradtságot, és beszélgettek vele, nem egyből fejes a levesbe.

Ez az ismeretlen felkelteti John érdeklődését. Nem tudja elképzelni, hogy miféle visszautasítás vesz rá egy szüzet erre. Mégis, a helyzet egyszerre izgató is. Már a gondolat is élvezettel tölti el, hogy megronthat valakit. Valaki ártatlant.

Találgatni kezd, hogy vajon ez a Paul hogy néz ki. Szőke, talán barna? Jóképű egyáltalán? A jelek nem erre utalnak. Egy helyes fiúnak ő biztosan nem kellene. Vagy egyszerűen nem utasítanák vissza.

John biztosra veszi, hogy ez a bizonyos Paul bűn ronda, kövér, és pattanásos, ennek ellenére ugyanúgy vonzza a gondolat, hogy ágyba viszi.

Lassan odébb dobja a laptopot, és feláll. Kinyújtja megkeseredett izmait, és kisétál a szűk 54-es szobából. Elé tárul a kollégium folyosója, aminek a fala foltos. A tapéta hófehér volt egykor, de most ezernyi horpadás díszíti.

Pár lépés után kiér a társalgóba, ahol csak néhány koszos kanapé áll meg egy asztal, és az egész emelet ékköve, a hűtő. Benne annyi alkohol, amennyit egy átlagos ember el sem tudna képzelni. A négy rekeszből kettő színültig sörrel, egy rövid italokkal, az utolsó borral, és pezsgővel, meg néhány étellel. Az ajtó melletti részekben pedig citrom, tequila, és némi coca cola.

A fenséges látvány mosolyt csal John arcára. Imádja ezt a lepukkant egyetemi koleszt.

Kivesz egy üveges sört, kinyitja, majd ledobja magát az egyik szakadt babzsákra. Lehunyja a szemét, és az üveg fenekére néz, mire a telefonja csipogni kezd, és ő kéjesen elvigyorodik. Ez nem lehet más, csak az a bizonyos Paul, akiről csak annyit tud biztosan, hogy le fogja fektetni.

Ránéz a Blackberry karcos képernyőjére, majd a dolog biztossá válik. Az üzenet feladója James Paul McCartney. A neve ennél rendesebb már nem is lehetne. Már most bebizonyította, hogy kitűnő tanuló, és szemüveges. John meg sem nézi, mit írt, rögtön a profiljára lép, és sokkolt állapotban csúszik hátra a székben.

Ez a bizonyos Paul egyszerűen lenyűgöző. Hatalmas kiskutya szemei vannak, egy méternyi szempillával. A szemöldöke tökéletes, akárcsak a homlokáig érő sötéten csillogó haja. John izgatottan nézi a következő, és a következő képet, míg egy nyaralós családi fotóhoz nem ér. Nyel egy nagyot. Alig hisz a szemének. Ez a Paul egy félisten. Nem bírja tovább, hatalmasat kortyol a sörből.

Röviden, nem erre számított. Így már egészen másképp képzeli el a megrontásos részt. Már-már előre átjár rajta a bűntudat, amiért szegény fiút érzelem nélkül fogja megdugni.  De ő ilyen, nem igaz?

Sóhajt egyet, majd megnyitja a beszélgetés ablakot.

James Paul McCartney:Hello!

John elneveti magát. Ezen az egy szón is érzi, hogy szegény kis fiúcska mennyit törte az agyát. Tele van félelemmel, és izgatottsággal, ez az egyetlen kis Hello.

John Lennon: Helló

– pötyögi be mosolyogva, és látja maga előtt, ahogy a kölyök a fejét vágja, amiért az előbb nem tett ékezetet. Hihetetlenül szórakoztatja ez a játék, amibe percekkel ezelőtt belecsöppent.

*

Paul meglátja a laptop kijelzőjét, és egy hatalmas pofont ad magának, amit a szomszédos szobában még Mike is tisztán hall.

 - Hülye, hülye, hülye – ismételi az arcát a párnába folytja, nehogy öccse visszavághasson. – Persze nekem hellozni kell, nem megy normálisan. Mi az, az ékezet már nem menő? Ő egy egyetemista, nem az én szintem – nyöszörög, mire a képernyőt megpillantva elmosolyodik.

John Lennon: J

Máskor persze ez az egy emoji nem jelentene semmit, de most megnyugtatja. Valamiért úgy érzi, mintha ez az ismeretlen, szuperszexi srác kedvelné, még ha nem is beszéltek egy percet sem.  Mr. Szívdöglesztő nem egy kőkori bunkó.

James Paul McCartney: Nem akarom az idődet rabolni, szóval…

James Paul McCartney: Az egyik barátom, Richard azt mondta, hogy lefekszel ezzel-azzal, és én meg pont most vagyok irodalmilag válságban, de nem tudom, hogyan működik az ilyesmi. Fogalmam sincs. Mit kellene mondanom? Egyáltalán igaz, amit mondott?

John Lennon: Igaz, de ne parázz már ennyire.

John Lennon: Egy kicsit megijeszt.

James Paul McCartney: Bocsi

John Lennon: Ne, ne kérj bocsánatot, nem az anyád vagyok. :D

James Paul McCartney: :D

John Lennon: Benne vagyok. De te túl cuki vagy ehhez a dologhoz. Miért írogatsz ismeretlen fasziknak, hogy lefeküdjenek veled? Randitabu, vagy mi?

James Paul McCartney:Igazából inkább viszonzatlan szerelemként definiálnám.

James Paul McCartney: Meg csúnya pofára esésként.

James Paul McCartney: Ja és ötpercenként érkező erekcióként.

John Lennon: :D

John Lennon: Ezen segíthetünk.

James Paul McCartney: Holnap?

John Lennon: Máris? :O

James Paul McCartney: Ó, szólj ám, ha túl gyors vagyok, de tényleg. Nem muszáj holnap. Vagy ha valaki mással leszel, vagy ilyesmi. Megértem.

Paulie rázza a fejét, és már bánja is, hogy ilyen gyors volt. Talán elsiette, és máris elriasztotta Johnt. Johnt, akibe kicsit máris belezúgott. Lehet, a haja tehet róla? Vagy a szemei? Mindegy is, hiszen Mr. Szívdöglesztő éppen vele beszél. És bele ment.

Az eddigi izgatottság teljesen eltűnik, és egyfajta nyugalommá alakul.

John Lennon: Holnap, négykor az Abbey Road-i kollégium második emeleti 54-es szobájában.  

Read More

Tex for Sex - Második rész

Text for Sex 2

Park, the masochistic TV

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Sziasztok! Huh, hát először is köszönöm a hatalmas rajongást a sorozat körül, nagyon cukik vagytok, mellesleg pedig, elnézést, hogy ilyen sokat kellett várni a folytatásra, ami ugyan kicsit hosszabb lett. Meg kicsit HCsebb, de ebbe ne menjünk bele. Remélem tetszeni fog a történet alakulása, és a karakteret "fejlődése". 

Kellemes olvasást!

Már bent ül a templom sorai között az összes diák, és olyan hangzavar uralja a légkört, amilyen ilyenkor szokta. A tanárok próbálnak rendet tenni, de ez a nyár beköszöntével egyre nehezebb feladat. Egyedül Paul kuporog magában Richie és George között. Mindketten a másik irányba fordulnak, és beszélgetnek valakivel. Egyedül ő nem.

Egyszerre Mrs. Higgines lép elé, a maga vadalma mosolyával.

 - Paulie! – vigyorog. – Te vagy az egyetlen, aki szót fogad. Remélem a kóruspróbákon nagyobb rend lesz.

 - Én is – leheli Paul unottan. Azért próbál egy mosolyt magára erőltetni, de átkozottul nehezen megy.

 - Képzeld, jön hozzánk egy új fiúcska is. Ha jól tudom egy évvel fiatalabb nálad, úgyhogy már nem te leszel a legkisebb – kuncog, majd vidáman megsimogatja Paul haját. Nevet egy utolsót, és odább áll. Vén boszorkány.

Paul egyre jobban kezdi megbánni, hogy belépett a kórusba. Mindent az a hülyeség rontott el. A nyarát, és még az évét is.

 - Úúú! – súgja oda Richard. – Csak nem beújítod a nyanyát?

 - Ringo, ne beszélj baromságokat. Tudod, hogy… - hallgat el, és George irányába néz.

 - Tudja már? – kérdezi Ringo kedvesen, és Paul az arcát a tenyereibe rejti. – Szóval nem. Pedig még ma túl kéne esned rajta – mormolja a mély, dörgős hangján Richie.

Paul ezzel tökéletesen tisztában van. Nincsenek előtte kétségek. Csak egyszerűen nem tudja kimondani. Túl sok minden múlik rajta. Ha csak belegondol, a képzeletének markolója belevájja magát a gyomrába. 

George-on kívül szinte már mindenki tudja, hogy Paul hogyan érez. Kész csodának számít, hogy eddig senkinek nem szalad meg a szája. Kódexbe illő történet lenne, ha itt lenne a vége. De nincs.

Az évzárónak sincs. Paul hirtelen a homlokához kap, és erősen beleöklözik George vállába. Az hátrafordul, olyan arccal, mint aki meg sem érezte. Azért titokban remeg a térde.

 - Mi az? – kérdezi lagymatagan.

 - Ma. Az évzáró után átjössz – jelenti ki, hogy minél határozottabbnak tűnjön. Richie majdnem elröhögi magát azon, mennyire nem az. Ritkán hall ilyen gyenge randi meghívást.

 - Jó – feleli Geo hűvösen, és visszafordul.

Paul elengedi magát, és hatalmas vigyorral néz Richardra, aki csak fogja a fejét. Ezt a nyomit…

*

Az ünnepség ugyanolyan untató, mint minden másik istentisztelet. A felnőttek beszélnek valami olyanról, ami már az ő idejükben sem volt aktuális, nemhogy ma. Két sorral hátrébb valaki horkol, hárommal előrébb beszélgetnek. Még a tanárok is unják az egészet.

Mire az igazgató a beszéde végéhez ér a fél csapat alszik, a másik meg már azon gondolkozik, hogyan húz el a fenébe. Elhangzik a mondat, ezennel a tanévet lezárom. Hát, Paul is szívesen véget vetne ennek a napnak. Legszívesebben George-dzsal a karjai között, de erre vajmi kevés esélyt lát.

Az a pár szerencsétlen díszruhás srác kiér a zászlóval a templomból, és mindenki feláll. Ennyi volt. Megindulnak a kijárt felé, ahol Paul egyből elveszti a többieket a nagy hömpölygésben. Úgy, ahogy az legtöbbször lenni szokott. Nem is csodálkozik rajta. Mire kiér a tömegből, a busz az orra előtt húz el, rajta Geoval. Tipikus.

Paul idegesen a földbe rúg, és majdnem eltöri a lábujját. Ennél rosszabb már nehezen lehetne. Egy halvány gondolat jelenik meg a szemei előtt, miszerint a vonat elé kellene ugrania. Komolyan.

 - Hé! Nyomorék! – hall meg egy hangot maga mögül. Megfordul, és George fut felé, verejtékező arccal, mintha csak az élete múlna rajta. Paul elmosolyodik, és felkapja a napszemüvegét, mielőtt újra lebukna a stírölésben.

 - Bocsi! Simán hazamehettél volna – indul el Paul Geo felé.

 - Hát, te adsz nekem normális ruhát, szóval magadnak köszönd – lihegi George, és a térdére támaszkodik. – Nem hagyhatlak egyedül, a végén még valaki megerőszakolna – köhögi, és Paulie elmosolyodik. – Főleg ebben a szarban.

 - Na! – védi meg a szemüveget mentoráltja, és látja is, ahogy Nylla felemeli a mutatóujját, majd köröz a nyakával.

 - Induljunk! Tudod, hogy holnap utazom, szóval nincs túl sok időm – dadogja George. A tökéletes barát. Paul egy kicsit túlgondolja ennek a kifejezésnek az értelmét. Egy kicsit igazából mindent túlgondol. Főleg ha George-ról van szó.

Sétálni kezdenek az utcák között, és beszélik a szokásos dolgokat. Mrs. Higgines szőrös hónalját, vagy a pap kopasz fejét. Fogadnak. Aki meg meri nyalni, az kap egy rakás pénzt, és egy korlátlan kérést. Paul már csak ezért is elhatározza, hogy megnyalja azt a csillogó kugligolyót. Akkor kérhet egy csókot. Végül is próbál pozitív lenni. Akkorra talán Geo is tudni fogja az igazat. 

Liverpool utcái máris nyüzsögnek a sok turistától, akik jól megbámulják Nyllát. Némelyik még le is fotózza, amin George szakad a nevetéstől. Paul megvonja a vállát, és vigyorog tovább.

Mindketten szeretnek nevetni, de Paul egy igazán önző alak. Csak azért csal Georgie arcára mosolyt, mert szeret benne gyönyörködni. Ilyenkor mindig elfogja a bűntudat, és a szégyen. Ha tehetné, elfelejtené minden érzelmét, ami hozzá köti. Ha tehetné…

*

Mire eltelik az a röpke félóra vissza is érnek a McCartney házba, ahol a plazma tévé némán hallgat. Nincs itt senki csak ők.

Ettől Paul szinte rögtön beindul, és zord szemekkel néz a nadrágjára, azt suttogva:

 - Maradj ott, ahol vagy! Megértetted? – a fejében ezt kiabálja inkább. Kordában kell tartania az öcsköst.

George ügyet sem vet rá, otthonosan mozog itt. Ledobja a cipőjét, és iszkol is fel Paul szobájába. Benyit az ajtón, és a lábával gyengéden odébb löki azt a koszos zoknit, amiről pontosan tudja mitől maszatos. Beugrik az ágyba, és előkapja a telefonját. Nem kell említeni, hogy fejből tudja a wifi jelszót, még ha nem is érti. I3uG.

Eközben Paulie odalent bekapcsolja a tévét, és narancslét készít elő. Felnéz a polcra, és hatalmas ötlete támad. Egy szó. Alkohol.

Gyorsan előkapja polcról apja dugi vodkáját, és mindkét poharat félig tölti vele. Végre valami hasznos gondolata is támadt. A kezébe fogja a két koktélt, és elindul felfelé. Igyekszik minél kevesebb kortyot elvesztegetni az italból, aminek az ellopásáért úgyis egy hét szobafogság fenyegeti.

A lábával berúgja a szobája ajtaját, és hősiesen lép be. Az összes izma megremeg, mikor látja, George nem visel pólót.

 - Mit csinálsz? – kérdezi leplezni próbált zihálással, miközben az ágyon fekvő Geora mered.

 - Ja, csak melegem volt – feleli unottan, és megrázza a vállát a Samsungja mögül.

Paul próbál mély levegőt venni, és fel sem fogni a dolgot. George felsőteste túl tökéletes. Lerakja a polcra a két italt, és leül az ágyra. Itt az idő.

 - Figyelj, én szeretnék elmondani valamit – kezd bele nagy nehezen, de a másik ügyet sem vet rá, mobilozik. Felpillant a polcra, és a poharáért nyúl. A pepsis az övé.

 - Mond csak – dörmögi George, és Paulie kezdi elveszteni minden önbizalmát. Egyszerre felugrik, majd a coca colás pohárból kiiszik minden cseppet, egy húzásra. Abban reménykedik, ez talán ad neki némi bátorságot. Téved. A helyzet semmivel sem lesz jobb.

 George telefonozik, és ő sem változott nővé.

Paul elkeseredetten hull az ágyára, és már meg sem próbálja Geo tekintetét keresni.

 - Kivel dumálsz? – kérdezi halkan a hátán feküdve.

 - Ja, csak Ringo az – hazudik Geo egy szempillantás alatt. Nyilvánvaló, hogy egy csajjal beszélget. Richie-nek eszébe se jutna zavarnia Pault a nagy vallomás közepette. Nem mintha annyira titkolni akarná, hogy egy csajjal beszél. Az egyszerűen túl hosszú válasz lenne. Sokkal jobb szemet hunyni az ilyen dolgok felett. Minden felett.

George titokban sejti, hogy barátja nem száz-százalékig hetero. Az az idióta napszemüveg rengeteg hátborzoló képet villant a fejében. Most is ott ül Paul kerek, apró orrán, és öntelten nézi, ahogy Geo próbálja elfelejteni a képet, arról az orgiáról, amibe Paulie bármikor belekeveredhet.

Az egész helyzet annyira kellemetlen, főleg a házigazdának, aki a fejére húzza a takaróját, és segítségért esedezik. Bárcsak ne kellene ezt az egészet átélnie.

 - Hé! – mormolja George. – Nem nézünk valamit?

 - Hát -, dugja elő a fejét a rejtekhelyéről Paul -, ha megint pornózni akarsz, elmondanám, hogy a legutóbb Mike megtalálta az egé… - dörmögné tovább, de a másik félbeszakítja nevetve.

 - Nem, nem, nem – dobja le végre a telefont Geo. – Szerintem azt az estét mindketten megbántuk – hadarja.

 - Az biztos! – helyesen Paulie, hiszen élete legkellemetlenebb élményéről van szó. Gyorsan ledobja magáról az ezernyi réteg takarót, és a tévéjéhez lép.

Egy régi Philipps masina ez, amit egy nagy pofonnal kell beindítani, mert egy vén, szatír mazochista gépezet. Szereti, ha kínozzák, sőt… csak úgy hajlandó beindulni. Legalábbis a gazdája ezt feltételezi róla. Akárhányszor csak rácsap egyet, szembesül vele, hogy milyen beteg dolgokkal veszi körül magát.

Most is erősen oldalba vágja, mire a képernyő kivilágosodik, és az HBO egyik reklámja színezi el a fehér hátteret. Üdv az életben Park. – Így lett a mellékesen szex függő tévé elnevezve.

Paul visszaült az ágyra, és nyelt egyet. Érezte, hogy hamarosan vége lesz annak a pár évnek, amikor George-ot a barátjának mondta. Már nem is akarja. Közeledik a perc, mikor őszinte lesz vele. Nincs több hazugság, hallgatás, csak a mocskos igazság.

George megforgatja a kezében a pepsis poharat, és az aljára néz. Érezi benne a vodka feltűnő jelenlétét, így még biztosabb benne, hogy itt valami készülődik körülötte.

 - Ez egy új pohár? – kérdezi kissé remegő hangon. Előre nyújtja a kezét, mire Paul véletlenül a vállával a hetekig tartó szobafogságát Geo nadrágjára önti. A pohár a földön landol, egyelőre egy darabban.

 - Ó, basszus – dadogja Paulie. – Bocsi, bocsi, bocsi! – hadarja, mire George lassan próbál felállni, anélkül, hogy bármi mást is összemaszatolna.

 - Öhm, tudsz adni egy gatyát? – rebegi, mire a másik gyorsan bólogatni kezd, mint egy kiskutya.

 - Persze, persze! De előtte zuhanyozz le! – feleli, és már el is rohan a fürdőszoba felé. Beront, majd megnyitja a zuhanyzó esőztetőjét. A víz hangosan koppan a földre, ami kissé megnyugtatja Paul vágtázó idegeit.

 - Nyugi, tudom! – lép utána Geo. – Szappan a polcon, törölköző a szekrényben, minden más a csap mellett – ismételi, mielőtt még Paul elkezdené szavalni, miközben már veszi is le a nadrágját.

Paul megrezzen, és fejét gyorsan elfordítva kilépked. Becsukja az ajtót. Keresztet vet magára, és levegőért könyörög.

Gyorsan a telefonjához nyúl, és amilyen gyorsan csak tudja, Richie nevét keresi. Tárcsáz, miközben a szíve valamiért versenylónak képzeli magát.

 - Na, mizu, Ribi? – hallja meg Ringo nyugtató hangját, és a falhoz tapad.

 - Én ezt nem bírom. Segítened kell! – kérleli. Ezzel nem képes egyedül megbirkózni.

 - Mi a helyzet? – nyögi Richard, mintha csak egy újabb nap lenne a mai.

 - Leöntöttem vodkával, remegek, nem kapok levegőt. Most éppen zuhanyozik. Érted!? Zuhanyozik! Vagyis teljesen pucér.

 - Ez jó hír, nem? – kezd Ringo perverz nevetésbe. – Ebből még bármi lehet.

 - NEM! Én ezt nem bírom. Hogyan mondjam el? Csak így simán, vagy vezessem fel? Egyáltalán elmondjam? Vagy inkább csak nézzem? Nem tudom, hogy mégis mi a poklot kellene tennem. George teljesen hetero – hadarja Paul.

 - Ez nem igaz – vágja rá határozottan Richie.

 - Mi?

 - Ugyan már, te sem gondolhatod, hogy Geo csak a csajokra bukik. Ez egyszerűen lehetetlen. Nincs mitől félned, ilyen téren. Legyél meggyőző, és fektesd meg. Legalább egyedül vagytok? – kérdi elszántan.

 - Igen. Nincs a házban senki más. De ez…

 - De, ez ilyen egyszerű. Csak legyél őszinte, ennyi kell. Ha elmondod neki, hogy mit érzel, nem lehet nagy baj. Legjobb barátok vagytok. Meg fogja érteni. Vagy smárold le – szónokol Ringo, mire Paul elvigyorodik. Kicsit megnyugodott. Elvégre, mi a legrosszabb, ami történhet?

Lerakja a telefont, és lecsúszik a földre a fal mentén. Itt az ideje, hogy összeszedje magát, és megfeledkezzen arról a kényes izgalomról, ami a mellkasát nyomja. Az igazság.

Nincs már idő hátat fordítani a kéretlen érzelmeihez, amik olyan nagy terhet jelentenek számára. A felesleges izgalom, és idegesség most végre elmehet oda, ahol már csak a galambokat etetheti. Nem a McCartney-fiút kínozza.

  - Hé! – kiabál ki a fürdőszobából George. – Beadnál egy gatyát? – kéri, mire Paul hangos léptéig tökéletesen hallja bentről. – De ha a spongyabobosat mered ideadni, esküszöm elégetem! – teszi hozzá, mire az ajtó előtt álló Paulie ránéz a boxerre, és inkább csalódottan visszasétál vele. Ezt hallva Geo képtelen nem nevetni, amíg az ajtóban meg nem lát egy sima, fekete alsónadrágot, ami véletlenül pont a sajátja. – Ez az, amire gondolok? – kérdi, miközben elveszi, és magára húzza.

 - Igen, ezt akasztottuk ki az ablakba – mosolyodik el Paul, míg próbál nem tudomást tenni arról, hogy George meztelen. Persze, ez nehezen sikerülhetne, hiszen Geo kinyitja az ajtót, és modellként feszíti meg minden izmát. A kis Paulie arcát egyből elönti az a kihívóan vörös szín, ami rögtön az ablakhoz vonz egy árva csalogányt.

 - Belém zúgnál, mi? – jegyzi meg némi önteltséggel a fiú, majd elsétál a másik mellett.

Paul szótlanul, mereven áll tovább egy helyben, és csak ennyit tud éveknek tűnő szenvedés után kinyögni:

 - Aha.

Mindketten visszasétálnak Paul szobájába, ahol George úgy bányászik a szekrényben, mintha csak az övé lenne. Előkap egy Darth Vaderes pólót, ami mellesleg Mike kedvence, majd egy régi kosaras nadrágot húz magára. Úgy érzi, mintha csak újra gyerekek lennének, akiknek nincs más dolguk, mint futkározni az úton, és egymás dobálni a gumikesztyűkből készült vízibombákkal.

Ehhez képest Paul még mindig azt próbálja kiheverni, hogy látta a világ legaranyosabb feltörekvő amatőr modelljét, akibe véletlenül veszélyesen bele van esve. Nem is beszélve az öcskösről, aki mindennél jobban meg akarja mutatni magát.

 - Imádom a ruháidat – mondja Geo, miközben ledől az ágyra. – Olyan finom az illatuk, tudod – emeli az orrához a pamutpólót, majd elmosolyodik.

 - Oké – hunyja le a szemét Paul, és szoborként, vigyázban állva néz George szemébe. – Elég, én ezt már nem bírom. Nagyon nem – dünnyögi.

 - Mit? – túr bele a hajába Geo, miközben az arca kezd megkomolyodni.

 - Joj – leheli gyengéden, míg összeszedi minden bátorságát, ami volt valaha. – É-én szeretlek – vallja be végre, majd hirtelen hátat fordít.

 - Én is, haver, de ez miért lenne új? – értetlenkedik George.

 - Nem. Nem érted. Én nem haverként, vagy ilyesmi – dörmögi a polc oldalába kapaszkodva. – Szerelmes vagyok beléd – suttogja. Egy hatalmas sziklafal omlik le a szívének gleccseréről, mintha csak megfeleződne. Ám az súly, ami elhagyja, egyenesen George vállán landol, aki tágra nyílt szemekkel fogja fel, hogy a szőnyeg alá söpört sejtése most jön ki Paul száján. Eddig nem is akart belegondolni. El akarta felejteni, de most már nem tudja. Nem mondhatja Paulnak, hogy szívja vissza, vagy felejtse el. Ez nem így működik. A szerelem számát nem lehet csak úgy kitörölni a telefonkönyvből.

George vesz egy mély levegőt, majd feláll, míg Paul felé fordul. Látja azt az arcot, amit minden második rémálmában. A sajnálkozó, szánalomtól ittas szemeket, amik lenéznek rá, míg a teret még mindig a mazochista tévé zaja tölti be.

 - Én most elmegyek – súgja Geo az ajtó felé sétálva, de Paul megragadja a karját, és visszarántja.

 - Figyelj, nem kell viszont szeretned! Csak kérlek, had maradjak a barátod! – nyögi könnyekkel a szemében, mire George megrázza a fejét.

Paul a legjobb barátja. Az, akinek mindent elmond, akitől tanácsot kér. A hozzá legközelebb álló ember. Egyszerűen nem veszítheti el. Nem, és kész.

Nyel egyet, majd lassan megérinti Paul arcát, amin érezni a napszemüveg mögül lehullt könnyek nedvességét. Felemeli az állát, és a hatalmas, síró boci szemekbe pillant. Gyengéden maga felé húzza, majd ajkait az övéhez érinti. Ez egy csók. Ha ezt képes megcsinálni, a többi sem lehet olyan nehéz, nem igaz? Képes lenne beleszeretni Paulba?

 - Nem – nyögi George megtört hangon, és elhúzódik. – Sajnálom, de nekem, ez nem megy – folytatja, majd amilyen gyorsan csak tud, a lépcső felé indul.

 - Várj! – kiállt utána Paul, de nem indul utána.

 - Jobb, ha most egy ideig nem beszélünk! – Ezek Geo utolsó szavai. Becsapja maga mögött az ajtót, és már az ablakból is csak annyit lehet látni, hogy elrohan.

Paul még csak meg sem tud mozdulni. Ennél rosszabbul nehezen sülhetett volna el ez a vallomás. Igazából nem is volt az, hiszen George végig tudta.

Fogja, és a földhöz vágja Nyllát, majd beugrik az agyába, magára húzza a takarót, és azon gondolkozik, hogy valahogy megfolytja magát. A kezeit a szájához emeli, majd lassan lecsúsztatja őket a hasán, mikor hirtelen észreveszi, hogy mellékesen teljesen merev.

 - Neked meg mégis mi a fasz bajod van? Nem vetted észre, hogy most utasítottak vissza, öcsi? – kiabál lenézve, és most már tényleg őrültnek érzi magát. Ennél lejjebb már biztosan nem csúszhatna azon a bizonyos lejtőn.

A bús, önmarcangoló melankóliáját hirtelen a telefonja szakítja félbe. Pittyog. Úgy, ahogy tegnap, vagy tegnap előtt. Egyes dolgok nem változnak.

RingoStarr: Nehogy öngyilkos legyél te hülye!

RingoStarr: Joj most mesélte, és szerintem ez nem a világ vége. Ne törj össze, mint egy hülye porcelánbaba, Pol.

Paul elmosolyodik, hiszen Richie-nek tulajdonképpen igaza van. Még egy csókot is kapott. George tényleg megpróbálta, nem tehet róla, hogy nem tudja viszontszeretni. Különben is, csak pár évet pazarolt rá…

PrincePol: Richard.

PrincePol: Meg kell dugnom valakit. Akárkit. Csak el akarom felejteni ezt a szarságot.

…

RingoStarr: Johnny Lennon.

Read More