Followers

Erre az oldalra kiválogattam párat, a kedvenc kommentjeimből, hogy lássátok mennyire is figyelek ám. Nagyon. Annyira is szeretném megköszönni ha feliratkoztok, kommenteltek, vagy likeoltok! A beat legyen veletek!

Ez a gyöngyszem részlet a blog első kommentjéből, és emlékeztető is, hogy régen nem használtam gondolatjeleket, hogy egyedinek tűnjek.

Aww amióta kitetted a csoportba azóta vártam ere :'D Személy szerint imádom, hogy a párbeszédekre az idézőjeles formát használod, sokkal esztétikusabb, és angolosabb hatása van. - Raven Stark

Csak, hogy az első wattpad komment is itt legyen. (Funfact az S&S utolsó fejezetéről van szó)

Aa ugye ez nem a vége?? Nagyon jól írsz, imádom a történetet, és csak most értem a végére de egyszerűen fantasztikus!! Nagyonnagyon tehetséges vagy!! - mrsgzdg

Úristen. A helyzet, hogy már egy ideje rábukkantam a blogodra, és fel is iratkoztam, hogy ne felejtsem el majd később elolvasni, aztán láttam, hogy novella juhu... akkor ezzel kezdem... és hát húha. Annyira lehangoló, és mégis úgy boldog, vagy én nem is tudom. - Meggie Lyrenc

Omg :O meghaltam....nagyon imádtam❤️❤️❤️ - pallaizita

Imádok embereket megölni, ez hivatalos tény.

*Mély levegőt vesz, majd felkészül az írónő leordítására* Nem. Teheted. Ezt. :((((((((( Úgy bírtam ezt a sztorit, erre a csaj megmurdál egy sikátorban, az utolsó bekezdés alatt. Hát, szégyelld magad. :(((((( Most tiszta szomorú lett ez az este... :P Nem lehetne egy pozitív befejezést írni utólag? Inkább legyen nyál mint, hogy Saden elvérzik. AAAAAAhhhh, kivagyok.

Szia!:) Szóval, végre valahára eljutottam odáig, hogy nyomot hagyhassak. Rég óta a látókörömbe került a blogod, aztán neki is láttam az olvasásnak. Szögezzük le: a kinézetért oda meg vissza vagyok, egész nap képes lennék a gép előtt ülni és bámulni. Meseszép. Gyönyörű. Lenyűgöző. Precíz munka. Hasonló jelzőkkel tudnám minimum hat soron át taglalni, mennyire el vagyok ájulva tőle. Egyszerű, de mégis csodálatos. Slash történeteket sosem voltak a kedvenceim és a Beatles sem nevezném a kedvenc bandámnak - ne érts félre, nincs különösebb bajuk velem. Aztán valahogy rátaláltam a slash történetekre, és szívesen olvasom őket. Elismerem a Beatles munkásságát, na de, hogy valakinek úgy sikerült megszerettetnie velem, hogy alig hallottam pár dalukat és különösebben semmit se tudtam róluk? Muszáj volt csatlakoznom a többi olvasóhoz az első történet elolvasása után. A sex&shout kifejezett kedvencem. Tetszik a stílusod, tetszenek a leírások, a párbeszédek, a gondolatok... Hozod a lazát, ha kell, csempészel bele némi humort, ugyanakkor képes vagy hatni az olvasóra a szavakkal. Ez a történet is tetszett. Nem történt benne különösebben semmi - egy visszaút és ennyi. Mindezek ellenére érezhető benne a fájdalom, belengi némi búskomorság is. Remélem, még sok történetet olvashatok/olvashatunk tőled. További sok sikert, és hajrá!;) - Sutton S.

Megérte ma reggel felkelnem. - Névtelen

Hogy lehet ez ilyen szép? *pszt ezt hozta ki a melyik sztori illik hozzám teszt* és úgy elkezdtem szégyellni hogy nem vagyok része ennek a...fandomnak mert ez olyan rohadtul kétségbeejtő volt, hogy most facsarni lehet belőlem a könnyeket, mint egy vizestörcsiből. Elérted, hogy most menjek és beleássam itt magam a többi sztoriba mert ajjj. Még több ahhj, de gyönyörű volt. És a stílusod. Te jó ég te nő. Hogy? Meg olyan szép megoldások vannak benne, amiktől instant meghalok és ezzel temetem majd el magam. Na de na. Szóval. Tehát köszönöm. Igen, ez a lényeg. :) - Sybil

Egy átlagos ember azt mondaná rá (nem mintha én nem lennék az) hogy túl rövid, és nem történik benne semmi, és ez kb igaz is, de én akkor is imádtam. Érzelmes volt, és csak jó volt olvasni. Szóval csak olvastam és megfeledkeztem róla, hogy éppen eddig mit is csináltam. Szóval szerintem legyen még sok ilyen, és nem bánom, hogy nem csak a beatlesről írsz. Az írásod miatt imádunk, nem a fandom miatt nyugi :D Bár azért egy McLennont is nyáladzva olvasok, de ez mindegy :D - Névtelen

Ez az első írás, amit elolvastam tőled, mert bár a Beatles annyira nem mozgat meg, mégiscsak kíváncsi voltam, hogyan írsz, és teljesen lenyűgöztél *u* Támogatom több ilyen publikálását, mert hihetetlenül jó, nagyon tetszik ez a melankolikus, reménytelen hangulat, a cím és a kép zseniális, és nincsenek szavaim. Köszönöm, hogy olvashattam :) - Morgen (Adrienn)

*leesett állal próbál visszajönni a sokkos állapotból* Húha. Szóval az egyik ismerősöm ajánlotta a blogodat, mivel a Beatles az életem, és végre eljutottam odáig, hogy bele is olvassak. Durván másfél óra alatt végigjutottam az egészen, és bár legszívesebben mindenhová írtam volna pár szót, mégis okosabbnak tartom, ha egyszerre összegzem. Fenomenális, de tényleg. Imádok mindent, amit itt osztasz meg, és a design... gyönyörű. Még egy rendszeres olvasót szereztél magadnak:D Ezt a történetet nagyon jól kitaláltad, kíváncsian várom a következőket:) *és most visszamegy előre, és újra elolvas mindent* - Pattie

Remélem, ez a szerelem elmúlt - vagy neadjisten boldog. Egy cipőben járunk (nem vagyok büszke rá, de ez adott biztatást a kommentre is), és nagyon szeretem, amit írsz, és szerintem csodálatos az is, hogy Beatlesben utazol. - Borbála Ferenczi

Tudom, hogy már ti is elérzékenyültetek, szóval oldjuk a hangulatot egy kis komikus homofóbiával. 

Egy kérdésem lenne ezek melegek? de amúgy jó.

Na, de még nincs vége. Olyan sok kedves kommentet kapok, hogy akár regényt is írhatnék belőlük.

Hát ez csodásan mesés volt, de komolyan! Máskor is nyugodtan ülj le írni, ha szar a hangulatod, legalábbis ha ilyeneket hánysz ide nekünk akkor mindenképp. (persze azért jobb lenne ha nem lenne szar kedved) Nem tudom, hogy csinálod, már eddig is tudtam, hogy tök jól fogalmazol meg néha szerelmes lettem a hasonlataidba, de hát ennél a groteszk kissé wtf novellánál, nálam annyira túlugrottad a lécet, hogy szerintem még mindig azt várom mikor fogsz földet érni. Szívesen írnék még ódákat erről meg rólad de asszem az egy kicsit creepy lenne, szóval itt abba is hagyom. - Orion Clarke

Szerintem eddig ez a kedvenc írásom tőled. Oké, talán pöppet merész kijelentés, mert eddig nem olvastam olyan nagyon sokat, de ez mindent vitt. Ahogyan leírtad az érzelmeket, az elképesztő volt, szóhoz sem jutok, és igaz, hogy rohadt beteg egy írás lett, de én faltam minden betűjét. Szóval... hú, ilyet majd még, mert nagyon tetszett. *w* - Maffia

És a leghosszabb komment kategória nyertese nem más, mint a csodálatos, Hamstar.

Hahó. Aktív vagy askon? Ez jelent valamit. Miután semmit nem csináltam, csak a netet szuggeráltam, hogy nyugodjon meg szépen, és maradjon csak itt, egy pocsék Beatles és egy kevésbé pocsék Queen ficet olvastam, meg próbáltam Supnat maratont tartani, de a net, ya'know.. Szóval, el kell mondanom, hogy a Whotol eddig csak a 'The Kids Are Alright'ot ismertem, de az cuki. :) Így aztán, miután elolvastam a ficet, elmentem wikipédiázni! Yay! Hogy értsek is valamit. És a következő reakcióim voltak: 1. Áh, '64. Remek. 2. Szóval Moon! Most már ezt is értem. Hold. 3. Szegény Keith... Úgy tűnik, ahogy jött, úgy el is ment. 4. PAUL? PAUUUUUL? Hogy... mi? A Te bulidon? Nemá! 5. Oké, nem Paul tehet róla. 6. Cincinatti tragédia? Ez egy nagyon komoly történelmi esemény. :P 7. És valóban az. Kurvaélet 8. Mindenki meghal.... Nem, most nem kell House is a fejembe. 9. Zak Starkey? Ti mindenhol ott vagytok, igaz, kedves ismert fandomjaim? Szóval.. Igencsak szép történetük van. Ez ma a második új dolog, amit elkezdtem, mert bármilyen régóta hallgatok Queent, ma kezdtem el olvasni róluk... avagy tegnap. Ma. A történethez a hozzáfűznivalóm: Háddeaztacsuhajamegaminőségig hácezmegmijértilyencuki hát naaaaaaaaaaaaaaa Hát uuuramaatyám, milyen már ez?! Mivel nem ismerem a személyiségüket, egyelőre úgy kezelem őket, mint egy nagy marék OCt, akiknek egy csoportja össze van szokva, és van egy újfiú. Rrrremek. *kezet dörzsöl* Nem. Ők nem lehetnek ock... Ez több. Miután arról is van már képem, hogy hogy néz ki hatvanöt Keith és hatvanöt John, (ézs dzugiiikh) jobban el tudtam képzelni. És tényleg, nincs sok dolog, amit mondhatnék. Csak a 'nagyon szépen van megírva' és a 'néha aludnod is kell, kezdek aggódni' amit most mondani tudok, de szerintem ahogy átkerülök emberi wifi mellé, kiművelem magam. Várj, most van. Rendben, akkor mondjuk azt, hogy első igazi The Who élményem 2016. VIII. 6-án, 2:27-kor született, a 'Happy Jack'-kel. És. A fene essen bele, ezek barmok :D Igen érdekes humoruk van, ez alapján. De a vokál tetszett. Nekem a vokál talán a legfontosabb egy dalban, és itt iszonyat jó volt. A klip is tetszett. :) Ők hihetetlenek :D Ez marha jó :D Most itt vigyorgok, és nem tudom, mit kezdjek magammal, mert már megint szarakszik a net, és hideg vaaan. Becsukhatnám az ablakot. Remek ötlet. Aztán megyek, hallgatok még, mert szerintem megéri. Biztos vagyok benne. Na, nekem se telt még 30-45 percbe kommentet írni... - Hamstar

Hát, Verám... már megint sikerült rendesen meglepned. Mindig arra a kis gyerekes fogalmazásmódra számítok, amikor elkezdem olvasni a novelláidat, és akkor jön ez... Te lány, mi van veled? Mivel én már rég kinőttem ebből, muszáj írnom pár sort, erről a sort sztoriról. (Haha) Mivel tudod, hogy minden tudásom a Beatles-ről a te regényedből származik, az elején kicsit megijedtem, hogy jajj mi lesz itt. De ehhez képest tök érthető volt az egész. Az alaphelyzetből nem is igen lehetett volna többet kihozni. Ez az utállak-szeretlek dolog hihetetlenül jól vette ki magát, párhuzammal John érzéseivel, aki meg szégyellte is magát, meg élvezte is. Olyan bűntudatos hangulat van benne, amit a végén legyőz a happiness. Olyan vegyes, és mély az egész. Nagyon tetszett, ahogyan elképzelted őket. A cím meg a másik, nem is csodálom, hogy beleszerettél. Én is imádom. Azt is kijelenthetem, hogy ez lett az egyik kedvenc írásom tőled. Irtó tehetséges vagy, remélem sikerül folytatnod ezt az egészet! Csak így tovább! - Hedvig Tris

GOD! Te jó ég, te jó ég, te jó ég! Imádom Bob Dylant! Ő a férjem! Soha nem gondoltam volna, hogy bárki írna róla, vagy olvasna róla, ezért nem kezdtem bele a régóta dédelgetett sztorimba, de aaa. Hihetetlen, hogy te is szereted! Nem mellesleg hihetetlenül jó lett. Nagyon jól eltaláltad Bob Dylan fiatal éveinek stílusát! Nagyon tetszett! Komolyan, te vagy a legjobb! Mostantól minden nap a blogodat fogom nézni, ameddig nem raksz ki egy új Bob ficet! Ahw, nagyon bezsongtam! Még reeengeteg Bobra van szüksége a világnak, szóval húzz bele, és még rengeteg ilyet írj! Imádom *-* - LisaLucky

Te. Hihetetlen vagy. Komolyan. Alkottál egy olyan novellát, amit iskolákban lehetne tanítani, elemezni. Őszinte, megrázó érzelmek jártak át, nem szerelem, hanem bűntudat, és kétségbeesés. Rettenetesen tehetséges vagy. Áldom az eget, hogy olvashatom az írásaidat újra és újra. - Névtelen

Továbbá... "de mikor kiért volna, egy maszkos fickó ugrott elő, kezében egy revolverrel. Szerencsétlenségükre nem a Beatles új albumával. " Veraa??! *szomorkás hangon nyivákol* Ma már kitöltöttem vagy húsz helyesíráscuccot (mert én minden évben ellátogathatok helyesírni egy versenyre, detökjó nekem, már fogalmam sincs, milyen jé a toàs, wat) összefoglaltam a második világháborút háromszor, de ez a gázkamráknál is jobban fájt. - BohemianBeatle(aliasHamstar)

Már régóta nem érkezett semmi, amibe bele kell törődni, de erre a kommentre megérte várni. Köszönöm!

Szia Vera!
Ezt nem tudom egyetlen ficed alá se írni, mert egyikhez se való. Ez egy nyílt levél,ez egy történet, amit hallanod kell. Az egész azzal kezdődött, hogy -csak úgy, just for fun- kutakodni kezdtem Davy Jones után. Mármint a Bolygó hollandi kapitánya után, hogy vajh' írt-é róla valaki, lehetőleg magyarul ficet. Erre kidobta a barátom ezt a blogot. Mivelhogy Davy Jones az egyik The Monkees-tag neve is.És látom ám, hogy itten bizony Beatles van. Hát több se kellett egy slash-,és Beatles-fannak, nekiláttam olvasni. Egyiket a másik után. És feltűnt, hogy valahogy mindig Paul a szépfiú a történetekben. És picit elgondolkodtam-tekintve, hogy számomra a Quiet Beatle volt A FÉRFI, már ha csak erre az egy bandára korlátózódunk.Paul pedig kifejezetten nem tetszett soha. Itt felvillant egy emlék, hogy ez utóbbival nem vagyok egyedül, régi-régi barátnőmmel közösen vélekedtünk imígyen. És ha már van egy fan barát,alig vártam, hogy közöljem vele, hogy vannak még akik másképp látják, másképp írják. De előtte még meg akartam győződni, hogy "ki a hülye, én vagy te ?" ( Bocsi.) Ismét a mindenki örök cimborája, a kedves színes. Nézek McCartney-ra, nézek Harrisonra, és azt tapasztalom, hogy csak az éveim száma változott azóta. Persze az ember lánya, főleg, ha hivatásos fangirl, nem állja meg, hogy ne nézzen meg legalább 1000 képet imádott gombafejűjéről, és egyszer csak...Joj karján egy édes cica. Azonnal post facebook-ra, tag a lányra, aki mellől elsodort az élet. És elkezdtünk beszélgetni, és megkaptam az év legszebb fél mondatát. Amin még azóta is majd' elsírom magam.
És ezt Neked köszönhetem. Meg a ficeidnek. Nem tudom, hogy olvasod-e majd, eljut-e hozzád. de el akartam mondani. Hogy KÖSZÖNÖM. - HREtalia

Ez az oldal folyamatosan frissül, szóval ha a nevedet itt szeretnéd látni, nincs más dolgod, mint elővenni a humorod, és kommentelni!