Most of the time

Sziasztok! Nem, ez nem lesz hosszú bejegyzés. 

Csak ezért írok ide valamit, mert ha esetleg a három ember közül valaki megijedne, közölnöm kell, hogy most egy ideig lehet, hogy nem lesz sok bejegyzés. Elkezdtem valami komoly cuccon dolgozni, és egészen tetszik a dolog, szóval szeretném a legtöbb energiámat arra fordítani. Már, ami maradt. 

Előre szólok, ez talán szomorú lehet, hogy azt nem fogom itt megosztani veletek. Keresztre feszíthettek nyugodtan, de szeretném neki megadni azt az elismerést, amit valóban érdemel. Olyanoknak megmutatni, akik értik, és valóban ad nekik valamit. Csak magamat, és a regényt törném össze azzal, hogy megosztom itt. Tudom, hogy vannak sokan, akik csak idejönnek, olvasnak pár sort, és már mennek is. Ezzel nincs semmi baj, én is gyakran csinálom ezt, és az eddigi írásaimmal, és a jövőben remélhetőleg még többel, nem is bánom. Nem annyira jók, és annyi időt sem öltem beléjük. Viszont ez más. 

Ez valami. 

És olyan tipikus ostobaként rejtegetni fogom, mert azzal áltatom magam, hogy túl jó ehhez a helyhez. Most kezdem kapizsgálni, hogy mekkora drámakirálynő vagyok. Itt dumálok valamiről, amit senki sem fog soha látni. Be kellene fejeznem.

Szóval, gondoltam adok némi magyarázatot.