csütörtök

Szökőév - Hét

Szökőév - Hét
Get up Jake - Ébredj Jake

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

A mai egy igazán különleges nap, hiszen ma ünnepeljük Rick Danko 73. születésnapját. Már ki ráz a hideg, ha csak belegondolok mennyire szeretem Ricky fiút. Ha hallod ezt édeske vigyázz magadra bárhol is vagy, mert ennyi rajongást nehéz lehet elviselni. Szeretünk Ricks. Ennek tiszteletére következzék a Szökőév hetedik fejezete. Remélem élvezni fogjátok, és ti is gondoltok rá. Itt a sztorioldal, hogy többet tudhassatok a történetről.



Kellemes olvasást!


Miután Robbie és Kit sokáig beszélgetett az éjszakán át, a vaságy két szélén, lassan elaludtak ugyanebben a pozícióban, akár a testvérek. Ki gondolná, hogy két magányos gyermek ilyen hamar egymásra talál?
 A többi kandit mégsem lepi meg, amikor hazaérve rájuk talál. Számukra világossá válik, hogy Robertson, aki aztán senkinek, még nekik sem nyílik meg, most Kitben társra lelt. Reggelig nem is nyúlnak hozzájuk.
Nyolc óra körül kezd Robbie ébredezni, és mosolyogva fedezi fel a lába mellett szuszogó Kitet, pont, mint legutóbb. Olyan békésen szunyókál, hogy képtelenség felébreszteni.
 - És még én vagyok beleesve, ha? – jegyzi meg fintorogva Ricky a másik ágyból, egy könyv rejteke mögül.
 - Csak nem féltékeny, Mr. Franko? – vágja rá a gitáros, mire Rick megrázva magát, inkább érdekli, hogy most nem egy nyelvnyújtást kapott válaszul. Arról nem is beszélve, hogy valóban irigykedik. – Mi volt este?
 - Megyünk Clevelandbe – feleli hűvösen, pedig ez az év örömhíre. – Ronnie, a haverod végre beleegyezett, neki leszünk a zenekara. Teljes munkaidő, némi pénz, és rengeteg nő. Ezzel reklámozta magát. Mintha mondhattunk volna nemet – halkul el. Tudja, hogy ez nem a legboldogabb dolog, amit Robertsonnak mondhat, Kittel az ágyán.
 - És miért nem örülsz? – kérdezi Rob, miközben ő maga elkeseredetten hajtja le fejét.
 - Már kezdtem megszeretni New Yorkot.
 - Nekem mondod? – neveti el magát kínjában. Egész életében erről álmodozott. Megélni a zenélésből, fellépni ezrek előtt, és híresnek lenni. Most mégis, emiatt a hülye kis taknyos miatt mindenre másképp néz. Ő egyedül, bármilyen támasz nélkül él, napról napra. Mint egy betörhetetlen vadló. Sokkal izgalmasabb, mint Robbie valaha lesz. Nem akarja elhagyni. Legszívesebben magához láncolná.
Kit lassan kinyitja szemét, és az utóbbi napok legkellemesebb álmából ébred fel. A nap kósza sugarai a szempilláin át szöknek a pupillájába, míg a vasrugók a hátát ostromolják, de jól érzi magát. Felül, majd kábultan a többiekre néz.
 - Mi a helyzet? – kérdi, mire Robs és Rick szinkronban nevetni kezdenek. – Mi az? – néz rájuk bágyadtan, mire a gitáros a háta mögötti kopott tükörre mutat. A lány belenéz, és észreveszi kiszekusza haját, ami az égnek áll. Ő is kuncogni kezd.
 - Olyan máshogy nézel ki – borzolja Rick szemöldökét. – De jól áll ez a gomba frizura – bólint, és Robbie elvigyorodik.
 - Te is ilyet akarsz, nem? – fordul felé gúnyosan.
 - Én azzal a bajusszal inkább meg sem szólalnék – vág vissza elevenen.   
 - Hé, mi a bajod vele? Irtó dögös – védekezik Robertson az ajkaihoz érve. – Kit, szerinted jó, vagy nem? – pillant a lányra, aki csak bazsalyogva, pirosan int felé.
 - Ha én csaj lennék, nekem bejönne, azt hiszem – válaszolja, és a gitáros diadalittasan nyúl a levegőbe. – De nyugi Ricky, te is elég jó vagy. Igazából mind helyesek vagytok, nem is értem miért kellek én nektek – rázza fejét.
 - Hidd el, hogy a pipik dokkal jobban buknak rád, és a cuki pofidra. Mi csak fájdalomdíjak vagyunk – pontosít Ricky, majd kikelve az ágyból a fürdőbe lép. Ahogy az ajtó becsukódik, Robbie rögtön Kitty-hez hajol idegesen.
 - Kit, ugye biztosan nincs hol laknod? – néz rá komoly tekintettel. A lány bólint. – Akkor neked végülis mindegy hol vagy, nem? – Kitty is még csak előre hajtja fejét. – Velünk kell jönnöd!
 - Mi? – kerekedik ki szeme.
 - Kaptunk egy szerződést Clevelandba. Oda kell utaznunk. Pénz, meg minden. Nem mondhatsz nemet! – mondja a gitáros fenyegetően. – Figyelj, sok mindent nem hagysz hátra. Iskolák ott is vannak. Ugyanolyan város, mint ez. Kérlek!
 - Robbie, én nem az vagyok, akinek hiszel – mond Kitty kényszeredetten igazat. – Ha megismersz, lehet, hogy meggyűlölsz, és akkor már nem akarod a társaságom. Nem viccelek – nyögi, de Robertson csak hegykén elvigyorodik.
 - Nem hinném, hogy bármivel is meg tudnál lepni – rebegi naivan, mire Kitnek nevetnie kell. – Nem érdekel, hogy mi voltál. Most már Kit vagy, és ez a Kit el fog jönni velünk Clevelandba – bök a mellkasába, és a lány alig bírja kiállni a fájdalmat.
Egyszerre a szoba ajtaja kitárul, és Levon lép elő. Rögtön elsápad, ahogy meg pillantja Kitet, és egy pillanat alatt mellé ugrik, majd a hóna alá fogja.
 - Ó, én édes, egyetlen kishercegem! Hogy én mennyire szeretlek barátom! – kiáltja. – Te, te kis taknyos, összehoztad életem legszebb éjszakáját – nyom barackot a lány kobakjára. – Az a két csajszi, te jó ég. Olyan kemény seggük volt, mint egy görögdinnye. Úgy nyüszített mindkettő, ah. Szerintem a halálos ágyamon is azokat a hangokat fogom hallgatni.
 - Na, hagyd már, nem is kap levegőt – int neki Robbie, és Lee elengedi Kitty-t. Ő levegőért küzdve dől előre, miközben az arca vörösebb egy epernél.
 - Robs, ezt a kincset magunkkal kell vinnünk – fordul Levon lelkesen a gitároshoz.
 - Velünk jön, ez már rég eldöntetett – feleli teljes komolysággal. – Nincs is igazán beleszólása – nyúl hátra hirtelen egy napszemüvegért. Sötét, és ovális, akár a sztároké. Ahogy magára húzza, hirtelen teljesen megváltozik az ábrázata. Valaki olyanná válik, akiért Kit bármit képes lenne megtenni, még elutazni a világ végére is. A lány elmosolyodik. – Mondtam – hajol előre Robbie elégedetten.
 - Egyébként – néz le Levon hirtelen Kitty-re. – Ti dugtatok, hogy nincs rajtad ruha? – bambul, mire Kit csak megvonja a vállát.
 - Ja.
Erre Robertson szintén elpirul, majd komolyságot erőltetve magára ezt nyögi:
 - Baj? – emeli fel tekintetét, és Levon hangos nevetést színlel. Próbálja viccként értelmezni, de titokban elhiszi a dolgot. Vagy ha nem is veszi igaznak, tudja, nem állhat olyan messze a valóságtól. Robbie-tól bármi kitelik. Akármi.
 - Ti nem vagytok normálisok – kuncog, majd ahogy Kit és Rob pillantása összetalálkozik, mindketten elvigyorodnak.
Ezután Levon nem sokáig marad itt, már megy is vissza Richard mellé a szobájukba, hogy készülődjen, csomagoljon. Holnap reggel utaznak, és ma még szét akarja csapni magát, a többiekkel egyetemben. Ez lesz az utolsó éjszakájuk New Yorkban. Meg kell adni a módját.

Robbie hamarosan leindul, és egyedül hagyja Kitet a szobában. Rick még nem jött ki, ő meg már rég felöltözött. Ahhoz nincs bátorsága, hogy lelépjen, de ahhoz sincs, hogy egyedül maradjon. Kopogtat az ajtón.
 - Riiicky! Unatkozom – nyüszít, mire Rick szinte rögtön válaszol.
 - Igaz? – A hangja zaklatott. – Tényleg lefeküdtél vele?
 - Robbie-val? – kérdi Kit kuncogva. – Nem hallottad a szarkazmust? – vihog, és az ajtó szempillantás alatt kitárul. Rick az falnak dőlve áll a küszöbön, amitől jóval magasabbnak tűnik. Feldúltnak látszik. Nem is csoda, hiszen minden szót hallott. Bár, a legtöbbjét nem értette, vagy félreértelmezte. – Miért nem mondtad el, hogy nem csak a… - hezitál. – Hogy nem csak a lányokra buksz.
 - Ez nem, nem igaz, vagyis – magyarázkodik. – Ez bonyolult. Higgy nekem, nem akarod tudni. Ha kiderülne mi az igazság, az, az mindennek véget vetne. – Kitnek már elege van az örökös hazugságokból, kénytelen ezt mondani. Még akkor is, ha Ricknek fogalma sincs mi is ő. – Csak hagyjuk, oké? – fordul a lány oldalra, mire Ricky romantikusan megszorítja a felkarját.
 - Jake – szólítja halkan a néven, amitől Kit végleg elfelejti ki is ő igazából. – Nem szabadna titkolnod, hogy igazából ki vagy. Figyelj, én tudom, hogy bután hangzik, én még sosem voltam más pasival, és fogalmam sincs milyen lehet, de te olyan más vagy – dadogja, és Kitty-ben végtelen bűntudat gyúl. – Szóval, ha úgy van, akkor… - súgja Rick szenvedélyesen.
 - Ó, nem, nem teljesen félreérted – húzódik el kicsit a lány, és akár oda is adhatná Ricky-nek a százszázalékig hetero érdemrendet. – Ez nem ilyen egyszerű. Vonzódom hozzád, de ez így nem működik. Te vagy a legtökéletesebb ember a világon, csak én, én nem tudom. Egyszerűen túl sok dolog kavarog a fejemben, még azt sem tudom mi a nevem, néha. Ha, ha így folytatod, én nem – dadogja, miközben Rick egyre közelebb hajol hozzá mosolyogva. – Nem fogok tudni elmenekülni – nyögi, mikor arcukat már csupán pár milliméter választja el. Érzi, hogy ennek nem lehet jó vége, és semmi ötlete kimászni belőle. Mégis mit kellene tennie? Végülis lány, nem olyan nagy bűn, ha egyetlen csók erejéig újra visszaalakul. Ricky olyan kedves, melegszívű, és még senki ilyen nem vonzódott Margohoz. A szegény lány álmodni sem merne ilyen srácról. Ha ott, Manchesterben ismerte volna meg nem szökött volna el. De itt, most nem kecsegtet a jövő szép kilátásokkal, igazából semmivel. Egy dologban biztos, nem akarja megbántani Ricky-t, és már évtizedek óta nem csókolózott. Lehet, hogy már soha többé nem teheti meg. Az utolsónak tökéletes lehetne Rick.
 - Előlem nem kell elfutnod – suttogja a fiú hallkan, majd lassan maga felé húzza a lány könyökét. – Nem lesz semmi baj – csitítja Kitet, aki megnyugszik Rick mély hangját hallva.
 - Még nem.
Ricky elvigyorodik, majd szelíden Kit főlé hajolva, lassan ajkait a lány szájához érinti, amitől egy eddig még ismeretlen örömmámor keríti hatalmába. Gyöngéden csókolja meg Kitty-t, mintha megállt volna az idő, és az összes az övék lenne. A pillanat akár örökké is tarthatna. Rick teljesen meg is feledkezik róla, hogy egy másik fiút szorít éppen magához. Sokkal inkább úgy képzeli el, mintha Jake Christophert csókolná, nem mást. Nem egy lányt, nem is egy srácot, hanem őt. Pedig most először tesz ilyet. Kitty Moon nem is létezik, egészen amíg nem kezd hátrálni a lány.
Kit teljesen elgyengülve lép el, némán. Bamba tekintettel bámul előre, mint aki színvakként először pillantaná meg Rick rózsaszínűen csillogó ajkait. Már el sem tudja képzelni mit hívott csóknak ezelőtt. A szó új értelmet nyert, ahogy a kettejük kapcsolata is.
Ricky szótlanul mosolyodik el, majd, aki munkáját jól végezte, az ajtó felé indul. – Cigizek – int, és már ki is lép, magára hagyva a gondolataival csatázó Kitet.

Robbie lelépked a lépcsősoron, miközben a kezével egy régi folk dal ütemére csettintget vidáman. Átvág a szűk, dohos folyosón, majd leér a recepcióhoz. Egy vén, kapzsi, kopaszodó alak áll a pult mögött, akiről egyből látni lehet, hogy még a levegőre is díjat szabna ki. Mogorva arca egyből elszomorítja az embert, akárcsak a belőle áradó olcsó kölni bűze. Kellemetlen egy ember.
 - Jó napot! – köszön Robs illedelmesen, de a férfi csak horkant egyet. – Telefonálni szeretnék – jelenti ki magabiztosan, mire az öreg csak bólint.
 - Szolgáld ki magad – károgja.
A gitáros a pult szélén fekvő készülékhez lép, majd lassan beüti a zsebéből előhúzott cetliről olvasható számot. Meg sem lepődik rajta, hogy a perverz recepciós minden mozdulatát árgus szemekkel vizslatja.
 - Itt Ronnie – szólal meg rögvest a rekedtes hang.
 - Üdv Mr. Hawkins, itt Robbie – fordít hátat az öregnek.
 - Ó, hogy s’mint fiam? Ugye véletlenül sem azért hívsz, hogy lemondjátok a szerződést? A vacak menedzserem rajtatok kívül csak egy vén westernfilmből kölcsönzött bandát tudott mutatni, amiből a basszusgitárosnak még lába sincs. Hát én majd’ szívrohamot kaptam, pedig még nem vagyok abban a korban.
 - Nem, Mr. Hawkins, csak lenne itt egy ajánlat.
 - Hallgatlak.
 - Van egy barátunk. Alig tizennyolc a fiúcska, de úgy néz ki, akár Aphrodité és Marlon Brando szerelemgyereke, és olyan jó bluesharmonikást még életemben nem hallottam, mint ő. Higgyen nekem, nála jobbat egész Tennessee-ben nem talál – győzködi a férfit.
 - És mond csak, mennyibe fájna nekem ez a Marlondité?
 - Épp ez az, hogy semmibe. Csak az áldását szerettem volna kérni rá, hogy elhozzuk magunkal. Tudja nincs hol laknia, és amilyen vékony, elél ez három levél bazsalikomon is – hadarja, és a férfi felnevet.
 - Tetszik a humorod öcsi. Na jó, egy tízessel többet kaptok, jöjjön a kölyök, de ha nekem még egyet hoztok, a végén még pletykálni kezdenek – kacag.
 - Köszönöm Mr. Hawkins, és emiatt nem kell aggódnia. Ígérem – köszön el éppen, mikor szembe találkozik a száját törlő Ricky-vel, aki az utca felé tart. Robbie-nak nem kell sok gondolkozási idő, hogy leessen a tantusz. Lecsapja a telefont, majd a lépcsőhöz rohan. Már azt sem hallja, ahogy a vén recepciós utána kiállt. Felfut a szobába, és ahogy belép, Kit javában csomagol.
 - Állj! – csapja be az ajtót.
 - Ó, nem, nem, nem. Biztosan nem megyek veletek – gyűri a rádiót Kitty a táskájába aggodalmasan. – Ez már nekem is sok. Mármint, kedvesek vagytok, és én nagyon kedvellek titeket, de az ember nem lép le idegenekkel, csak úgy. Főleg, hogy ez az egész olyan hirtelen jött, még gondolkodási időt sem adtatok. Sajnálom, de menni fog ez nektek nélkülem. Nagyfiúk vagytok mind. Én meg még lakást sem tudok találni, te is tudod. Nem akarok senkinek a nyakán lógni, még nektek sem – harsog, harsog, és harsog. – Ez az egész olyan hülyeség. Nem nekem való. Főleg nem ez, ki gondolta volna, hogy Rick mindent komolyan gondol. – Pislant fel, majd ledermed. – Várjunk, te tényleg nem vicceltél. Végig tudtad! – lép a lány Robbie elé. – Miért nem mondtad el? Nem is értem, hogy egyáltalán miért álltam szóba veletek – halkul el.
 - Ki hisztizted magad? – fújja ki magát Robbie. – Jobb is, hogy összepakoltál, holnap indulunk.
 - Ti indultok – pontosít Kit.
 - Hogyan mennénk, ha egy öttagú bandára van szerződésünk, és nincs ott mindenki? – mondja kacér mosollyal. – Bevetettelek a szerződésbe. Nincs kibúvó. A dolog eldöntetett, és ezesetben valóban nincsen beleszólásod. – Kitty hiába próbálna ellenkezni, most már teljesen felesleges lenne. Az a vékony kapocs, ami eddig összekötötte őket, amire a távozását indokolta volna, ebben a pillanatban végtelenül megerősödött. Robbie valami olyasmit tett érte, amihez a legtöbb embernek bátorsága sem lenne. Talán fel kellene hagynia a kételkedéssel. – Te leszel a bluesharmonikásunk – teszi hozzá a gitáros.
 - Te a rajongóm vagy – csodálkozik a lány, ahogyan végre megérti, hogy hogyan kerülhetett be egy folkbandába. – Biztos bámultál is, perverz – vigyorog Kit.
 - Csak egy kicsit – lép közelebb Robbie, míg a hatalmas hátizsák a földön végzi. – Ó, és van még itt valami, amit el kell mondanom – húzza le arcáról a sötét napszemüveget, hogy rendesen Kit szemébe nézhessen – Ha valaha egy pasiba fogsz szeretni, az csak én lehetek – mormolja, majd sebesen kifordul. – Csipkedd magad, még el kell mennünk a suliba, hogy összepakolj! – kiált az ajtóból, és Kitty már fut is utána a hátán a hatalmas táskájával.

Miután összeszedte Kit minden cuccát a fizikaszertártól nehezen búcsúzott el a kis poros szoba melengető ölelésétől. Akármennyire undorodott az iskolától, és a benne járó diákoktól, mégis otthont adtak neki. Ez egy békés hely volt, tökéletes számára. Semmi szívbaj, csak a jól megérdemelt pihenés. Így fog rá emlékezni.
Ugyan a táskájába az új ruhák miatt semmi sem fért, ő mégis betuszkolt néhány könyvet. Talán ezek is új élményt adnak majd, ahogy a Lolita tette. Robbie-nak persze fogalma sincs róla mi az. Szinte ki kellett rángatnia Kitet, hogy végre elmehessenek. Mikor ez sikerült, a Hotelbe visszaérve a recepciós drámázása sem maradhatott el. Nem akarta őket felengedni, ezért Kitnek ki kellett vennie egy saját szobát. Annyira nem is bánta azt a pár dollárt érte. Mire lerendezték a dolgot, a többiek persze már rég elmentek a Historycába. Ők meg nem mentek utánuk.
 - Szóval Jake-nek hívott? – vihog Robbie az ágyon fekve. – Kész ez a srác.
 - Pofa be! Szerintem aranyos – mosolyodik el Kit, és majdhogynem bele is pirul. – De nem akarom megbántani. Téged sem – köhint a gitáros szemét fürkészve.
 - Ne nézz így rám, én nem toltam le a nyelvem a torkodon – emeli fel mentegetőzően kezeit. – Csak annyit mondtam, hogyha esetleg mégis, akkor csak velem. Ez még nem jelent semmit – mutogat. – Jól tudjuk, hogy barátok vagyunk – folytatja, és a lány megszeppen.
 - Már nagyon rég nem neveztek így.
 - Hát, most szereztél magadnak hármat is, meg Ricky-t – nevet Robertson, pedig ő sem érzett így senki iránt évek óta. Már nem is emlékszik rá, hogy ki volt az, aki meg tudta érteni úgy, ahogy Kitty.
 - Köszönöm Robbie – súgja a kisherceg halkan, de Robs is mondhatná ugyanezt. Mindketten szívességet tesznek a másiknak azzal, hogy léteznek. Amikor egymásra talál két ilyen lélek, a tegnapuk, a májuk, és a holnapuk is összetalálkozik.  


 - Ébredj Jake! – Egy újabb út kezdődik.
Share:

kedd

Tovaillanó valóság - Christmas special

Cím:
Tovaillanó valóság


Alcím:
-
Korhatár:
PG-13
Műfaj:
One-shot, Special
Hangulat:
Angst
Szavak száma:
695 db
Fandom:
The Beatles
Szereplők:
Brian Epstein, Paul McCartney
Slash/Nonslash
NA:
Egy karácsonyi beszélgetés.
1964, Miami
Kellemes olvasást!


Magányosan álldogált a hajó szélén, kezét a korláthoz szorítva, mintha csak az oly könnyedén tovaillanó valóság szárnyába kapaszkodott volna, még mielőtt az örökre elhagyta volna. Még magát a kikötőt sem hagytuk el. A jacht még a sekély vízen úszott, és oldala gyakran a móló fadeszkáihoz csapódott. Olyan hangot képzett, mintha csak a szabadságért kiáltana.
A hajót Nymerának nevezték el, a tulajdonos tiszteletére. Persze ez az aktus jobbára szaglott gúny bűzétől, mint alázattól. A közemberek vérébe ivódott a vágy, hogy a felettük állókat megalázzák.
Nymera egy csodálatos, egy híján húsz méteres ladik volt, amit a német partokról szállítottak Görögországba, teljes titokban.  Ha bárkinek is a fülébe jutott volna a hír, hogy Brian Epstein egy kétszemélyes jachtot rendel a Beatles nyaralásának színhelyére, valószínűleg elszabadult volna a pokol. A menedzser szerencséjére legyen írva, az ő képe és neve nem virított minden napilap címlapján, így az álnév alkalmazása nem okozott nagyobb kihívást, mint titokban ideutazni. John tudta nélkül.
 - Minden rendben? - szólt ki a lenti fülkéből Bri, miután eltelt a Paul nyújtotta fellegi látvánnyal. A basszusgitáros egy fehér pólót, rajta fekete mellényt viselt. Mindkét ruhanemű kétszer kisebb volt annál a méretnél, amit hordani szokott, ezért az izmos karja, és lapos hasa láthatóvá vállt. Könnyen el is terelte Brian figyelmét, de nem jobban, mint azok a pajkos ajkak, amik Paul pisze orra alól biggyeszkedtek ki. Ezek ellenére mégis a kacér szempár csábította el végképp a férfit. Tehetetlenné tette neki azt, hogy bármi köze legyen a szabadságba. Hogyan is lehetett volna, ha ezek a karok oly hamar gúzsba kötötték. 
 - Bűntudatom van, amiért eljöttem - sóhajtott a horizontra bámulva, akár csak egy madár, aki legszívesebben elrepülne a messzibe, felkutatni a végtelen legvégét. - Nem szabadna itt lennem - nyögi halkan, majd elkeseredve a jacht fához koccanó oldalára néz.
Brian lassan felsétál a kabinból, mire Paul hevesen felemeli a kezét. ,,Állj"-t tátog.
A decemberi napsugarak lesütöttek rájuk, míg a kikötő melletti forgalmas utat ellepték az autók. A zajuk elnyomott minden felesleges szót, amit ejthettek volna.
 - Tudom, hogy nagyon önző vagyok - torpant meg a férfi a fehér ingébe markolva. - Ne érezd magad rosszul magad miattam! Menj vissza, ha akarsz - felelte egy megtört elme. Paul a szavakra meg sem rezzent. Mozdulatlanul szorította tovább a korlátot, míg Bri visszalépkedett a kabin mélyére. A melegtől fűtött fülke a fájdalom tüzétől égve kapta markába a menedzsert, és szorongatni kezdte. Brian érezte, hogy lassan nem tud több terhet elviselni. A bánat kezdte elemészteni, mialatt Paul rabigája továbbra is szorította kezét, lábát. Az iránta érzett bűnös szerelem sokkal kínzóbb volt, mint előtte bármi. A céltalan, színtelen jövő még jobban elvakította. Már egyik irányba sem volt útja. Választások nélkül maradt. Az egyetlen döntést egyetlen ember hozhatta csak meg.
 - Liverpoolban most havazik - jegyezte meg Paul becsukva a kabin ajtaját.
 - Pár mérföld mindent képes megváltoztatni - válaszolta a menedzser, de nem fordult hátra vendégéhez. Jól tudta, nem sokáig marad.
 - Valamivel tartozom neked - sétált lomhán közelebb a basszusgitáros. - Nem nagy dolog, de szeretnék valamit ajándékozni - érintette hirtelen meg Bri kezét.
 - Ne kínozz. Kérlek! - fordult el reszketve. - Mondtam, hogy elmehetsz.
 - Azért vagyok itt, mert itt akarok lenni. Majdnem karácsony van még. Nem adhatom meg azt, amire vágysz, és nem is tudom mit kellene tennem, de most azt fogom, amit szeretnék. Érted? Sokkal önzőbb vagyok, mint te valaha voltál, vagy leszel - csuklott el bátortalanul, mire Brian tekintete egyből rá szegeződött. - Azt akarom, hogy add nekem ajándékba ezt a pillanatot, de csak ezt. Azért akarom ezt, mert tudom, te se kívánsz mást - kúszott fel keze a férfi nyakába. - Egy csók - vett mély levegőt. - Egy csók. Utána elmegyek, és soha többé nem beszélünk erről. Nem hívsz sehová, és a telefont sem én fogom felvenni. Ezt tudnod kell - lehelte komoran.
Brian bólintott.
Share:

A Karácsongs TAG

Sziasztok! Igazából mostanában nézegettem a statisztikát, meg az ilyesmiket, és sikerült pár kivételes dolgot észrevennem. Oké, nem igazán csípi mindenki az új regényt. Ezzel nincs is semmi bajom, hiszen publikusan öncélú. Másrészt viszont, régen volt valami vicces, vagy csak fura bejegyzés, amire rápakolhattam volna az Other taget, és még sokan néztétek a régi TAG-et, amit nem is értek. Sebaj, gondoltam, akkor most csinálok egy újat. Legyünk kedvesek így karácsony táján az olvasókkal. Öhm, igen. Bele is vágtam volna, hogy valami hangulatos után kutassak, de ez tulajdonképpen sehogy sem sikerült. Az internet nem áll az én oldalamon. Nagyon nem. Így, egy mindenki által siratott pillanatban rájöttem, igen, nekem kell egyet csinálni. Éljen.


A TAG lényege, hogy végre olyan kihívást okozzon, amiben nem kell minden karácsonyi albumot oda-vissza ismerni, sőt, nem is kellenek ide azok. Meg tudjuk mi ezt csinálni fals Bob Dylanek nélkül is. Tehát, a TAG-készítői tapasztalataim hiánya miatt írnék pár instrukciót.

 - A kérdéssort bárki kitöltheti, akinek csak megtetszik!
 - A kitöltetlen verziót itt találod, ha úgy döntesz te is kipróbálod, aminek mellesleg nagyon örülnék. 
 - Kérlek ne karácsonyi dalokkal töltsd ki az egészet!
 - Kérlek vakard elő a kreativitásod!
 - Ha lehet, említs meg, mint szerzőt, a holdfény úgysem mutat rosszul emellett a béna TAG-név mellett. (WORSTEVER)

Vágjunk is bele a hihetetlenül nagy kalandba, ami a kecsesség miatt nem 24 pontot tartalmaz, mert tudjátok karácsony. Ünnepek, meg minden. 


1. Az adventi várakozás négy hétig tart, ehhez híven mondj egy általad kedvelt dalt, aminek a címe négy szóból áll!
The Band - This Wheel's on Fire
Ezt Bob barátunk írta a bandának, és ez a cucc rohadt jó. Felejthetetlen.

2. A képzeletbeli karácsonyfád csúcsdíszére egy különleges dalt kell helyezned. Melyiket választod, és miért?
The Beatles - A Day in the Life
Remélem nem kell sokat magyaráznom ennek a dalnak a zsenialitásán. Nagyon nem véletlen, hogy ez a kedvencem kinda.

3. Mondj egy számot, amit 24 napon át képes lennél hallgatni!
The Band - The Last Waltz theme
Öhm, ez egy instrumentális csoda, és olyan szinten nem tudom kiverni e fejemből, hogy az már beteges. Imádom ezt a kis melódiát.

4. A télapó sok meglepetéssel készül mindenki számára, és szívhez szóló ajándékokat ad mindenkinek. Melyik az a dal, amelyikre ilyen ajándékként tekintesz az életedben?
Keith Moon - Do Me Good
Csak semmi röhögés, de Kitc az én hősöm. Nélküle más ember lennék. Ironikus, hogy ez a dal a világ legrosszabb szóló albumáról van...

5. Ugyan nem sokszor, de néha mégis hullik a hó az ünnepek alatt. Ha tehetnéd, öntelten melyik számot dobnád rá az egész városra az égből, amit szerinted mindenkinek hallania kellene?
Bob Dylan - Sara
Most mondhatnám Bob bármelyik értelmes, világmegváltó dalát, de minek, ha már megírta az univerzum leggyönyörűbb szerelmes dalát? És ezt úgy mondom, hogy hallottam én már a Layla-t, az Oh my Love-ot, és a Something-et is.

6. A karácsonyi menü különleges ételeket tartalmaz, amiket esetleg nem minden nap engedhet meg magának az ember. Melyik az a dal, amit ritkán hallgatsz meg, de mégis nagyon szereted?
Yann Tiersen - Comptine d'un autre été, l'après-midi
Csak ámulni és bámulni tudok, amikor meghallgatom. Csodálatos zene. 

7. A szeretet ünnepe ugyan nem az ajándékozásról szól, de mindenki örömmel lepi meg szeretteit. Melyik dalt adnád az édesanyádnak díszcsomagolásban?
Elton John - Your Song
Hát, ezen biztosan nevetne, de szerintem fején találtam a szöget.

8. Ugyan karácsonykor kicsit mindenki elnéző a környezetével, de te mégis melyik dallal üzennél a haragosaidnak?
Bob Dylan - Ballad of a Thin Man
Aki ismeri Dylant, annak nem is kell magyarázni. De imádom a babámmal karöltve szidni a prolikat.

9. A télapó szánját bátor, fékezhetetlen rénszarvasok húzzák, és egy csapatként segítik a mikulást. De Rudolf, kiemelkedik közülük. Mondj egy olyan dalt, ami hozzá hasonlóan jobban sikerült, mint az album, amibe tartozik.
Bob Dylan - Lay, Lady, Lay
No igen, a Nashville Skyline nem a mester legjobb albuma, de az egy nagy kedvencem. Igazából mindenkinek, mert fantasztikus. Kicsit Johnny Cash-es, de éppen ezért olyan egyedi.

10. A hóemberek télen kint integetnek az ablakon, de senki sem játszhat velük örökké. Mindenkinek meg esik a szíve rajtuk, és legszívesebben bevinné magához. Melyik az a szám, ami egy olyan emberről szól, akit szívesen átölelnél?
The Band - Stage Fright
Megbabusgatnám szegény fiút a lámpalázzal. Nekem aztán annyiszor énekelhetne, ahányszor csak akar.

11. A karácsonyfa alatt rengeteg ajándék sorakozik. Vannak szépen, és kicsit rosszul csomagoltak is. Mondj egy dalt, aminek az első, szörnyű benyomása után a kedvenceddé vált!
The Beatles - Long, long, long
Először gyűlöltem George visítozását, de ma az egyik kedvenc beatles dalom.

12.  A családi sütögetés az egyik legkedveltebb program az ünnepek alatt. Sok olyan édesség születik ilyenkor, ami mindenkinek kedves. Melyik az a dal, amit te a családoddal közösen szeretsz?
Piramis - Kóbor angyal
Egy, a családom nem tud angolul. Kettő, semmilyen nyelven nem tudnak. Három, imádom Révész Sanyikát.

13. Ebben az időszakban rengeteg rokonnal találkozunk, esetleg olyanokkal is, akikről régóta egy szót sem hallottunk. Mondj egy dalt, amit már régóta nem hallottál, de most mégis előkerült!
Del Shannon - Runaway
Régen nagyon bele voltam szerelmesedve, és ma reggel rátaláltam, és nem értem miért raktam a polcra. Tök jó kis Rock 'n' Roll dalocska.

14. A karácsony elengedhetetlen kelléke a fagyöngy, ami kivételes emlékeket teremtett. Ha egy ilyen szépség alatt találnád magad, szemben a szerelmeddel melyik dal szólalna meg először a fejedben?
The Kinks - You Really Got Me
Ezt a valóságban nem tudom hogyan fejezném ki, de valószínűleg így éreznék.

15. A kellemes pihenést, és a meghitt hangulathoz rengeteg apróság tartozik, ettől függetlenül néha egy színről máris eszünkbe jut ez az időszak. Válasz egy dalt, aminek a címében egy olyan szín szerepel, ami ilyen.
Jefferson Airplane - White Rabbit
A nyulat nem látja senki. A fehér igenis karácsonyi. Vagy annak kéne lennie.

16. Ugyan a mesés, jóságos lények ellepik a téli történeteket, azért akadnak gonosz teremtmények is, mint a krampuszok. Mondj egy dalt, ami rossz emlékeket kelt benned!
The Beach Boys - Wouldn't it Be Nice
Nem, nem lenne nice. Utálom a beachboypfst.

17. Az ünnepek alatt a legtöbb amerikai államban kórusok alakulnak, amik házról házra járnak, és énekelnek. Cserébe nem is kérnek csak némi pudingot. Ha te is összefoghatnál a barátaiddal, melyik éneket választanátok, amivel körbejárnátok a várost?
The Band - Christmas Must Be Tonight
Ez egy rockos feldolgozás lenne full basszussal, és mandolinnal. Veretnénk.

18.  Végezetül, az ünnepek békességében nem feledkezhetünk meg a körülöttünk forgó zavaros világról. Milyen dallamokkal tudnád lenyugtatni az egész földet?
John Lennon - Imagine
Ez egy standard.

Köszönöm, hogy elolvastátok. Számomra rettenetesen kínos volt kitölteni, de azért remélem ti örömötöket nyertétek benne, és sokan ki fogják még csinálni. Kellemes ünnepeket!
Share:

szombat

Szökőév - Hat

Szökőév - Hat
It makes no Difference - Ez nem tesz különbséget

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

A történet ismét folytatódik, ahogy eddig, és reméljük a lemez sem fog egyhamar elakadni. Én részemről egyre nagyobb szerelemben égek Robbie-val, de ez részletkérdés. És folyamatos. Til I die. Btw. Itt a sztorioldal.



Kellemes olvasást!

Február 21.

Mire felébredtem, Robbie már nem volt sehol. Eltűnt, éppen olyan gyorsan, ahogyan jött. A titkom vele együtt szökött el, de nem bánom. Valamilyen furcsa hang azt súgja, megbízhatok benne. Egyre többet tudok meg róla, annál kevésbé tudom hova tenni. Az este olyan volt, akár egy mesebeli álom. A lány és a fiú együtt. Kár, hogy erről sejtése sincs. Mégis, úgy érzem tegnap egy barátra találtam. Valakire, akinek bármit elmondhatok, aki elől nincs mit rejtegetnem. Leszámítva pár dolgot. De azt, hogy ki is vagyok valójában, azt soha nem kell megtudnia.

Február 22.

Tegnap nem kerestem a fiúkat, és a jelek szerint ők sem engem. Ennek hála végre befejeztem a Lolitát. A férfi lelövi a csábítót. Furcsa egy történet, de azt hiszem nem szabadna ítélkeznem senki felett, akármennyire is pedofil, vagy akármi. Egyre jobban vonzanak az efféle, a normálistól messze eső dolgok. (…)

Kitty ritkán szán időt rá, hogy a naplójába írjon, de ha mégis, olyankor általában sok oldalt tölt meg szöveggel. Teleírja a lapokat olyan dolgokkal, amikre éppen gondol, vagy éppen megtörténtek vele. Nem irodalmilag, csak emléket állítva a tegnapnak, nehogy az elveszettségben elfelejtse ki is ő valójában, és honnan jött. Ez sokszor előfordul vele. Néha el kell olvasnia, hogy mit is akar, mert nem tudja. Miért érdemes élnie. Ezt egyre többször teszi. Nem boldog. Inkább tanácstalan. Céltalan. Ezen az sem segít, hogy akármilyen hosszú a február, hamarosan vége.

Február 28.

Pontosan egy hét telt el azóta, hogy Robbiet beavattam az életembe, és ő szerencsére egy szót sem ejtett róla a többieknek. Elkezdtem kerülni őket. Nem tudom pontosan miért, de valószínűleg az az indok vezérel, hogy már félek a lebukástól. Azután, hogy valamivel közelebb kerültem Robbie-hoz, már hatalmas bűntudatom lenne mellé állni. Fiúként. Összezavarodtam. Nem is tudom eldönteni, mit akarok. Az egyetlen, amiben biztos vagyok, az a Fenderem. Egyre jobban szól, és alig bírom letenni. Egyre több pénzt keresek vele, ami megkönnyíti az életem. Ugyan a tény, hogy vasárnap van, és az iskola üresen kong, kissé elszomorít. Magányosnak is érzem magam. Tegnap elloptam pár könyvet, de valamiért nem tudják elvonni a gondolataimat. Egyszerűen folyamatosan kattog a fejem, és kanadai fiúkon agyalok. Már bánom, hogy szándékosan elkerültem őket. Ezt Robbie nyilván jól tudja. Ez még jobban bánt. Vajon elmondta nekik, hogy szűz vagyok? (…)
Viszont egyre melegebb van. A nap egyre forróbban süt, és mindenkiről lekerül a ruha. Én meg nem tudok mit kezdeni a melleimmel. Tegnap szereztem az orvosi szobából fáslit, és lekötöttem, amíg az utcán zenéltem. Begombolom az ingem teljesen, nehogy véletlenül látszódjon. Egyre jobban félek a lelepleződéstől. Minél jobban megismernek, annál nagyobbat fog csattanni az ostor, jól tudom. Ennek ellenére ugyanúgy vágyom a srácok társaságába. Ők egészen mások, mint én. Őszinték. Kivéve Robbie, aki igazából egy rendes szót nem mondott eddig magától. Mindent ki kell húzni belőle. Úgy tűnik, hogy az utazásom legnépszerűbb témája ez a négy kanadai, nem is én magam. (…) Ricky jött el ide a legtöbbször. Majdnem minden nap itt járt, de nem mentem ki hozzá. Talán tőle félek a legjobban, amiért ő a legkedvesebb. Ő érdemli meg legkevésbé, hogy hazudjak neki. (…)
Elővettem a zsebrádiómat, és már értem miért cipeltem idáig. Emlékszem, mennyit törtem rajta magam, hogy érdemes lehet-e elhozni. Nehéz, és egészen nagy is. Végül mégis beraktam, mert az ember egyszer szökik el otthonról, a rádiók meg drágák. De boltba mindenképpen el kellett mennem. Azzal, hogy a jobb idő beköszöntött, be kellett szereznem új ruhákat. Életemben először vásároltam igazi férfi boltokban. Alig igazodtam ki. Ki hinné, hogy a bakancsok ennyivel olcsóbbak, mint a női csizmák? Még maradt is pénzem, pedig vettem pár új inget, pólót, farmerdzsekit és néhány férfi alsónadrágot. Ki tudja, egyszer még hasznukat is veszem. Mellesleg jóval kényelmesebbek, mint a régi bugyijaim. (…)

Miközben a könyvet szorongatja a zsebrádió déli adásának recsegő szimfóniájában, hirtelen az ajtó kinyílik. Valaki belép, de Kit rejteke észrevehetetlen. Szoborrá válik, várva, hogy a vendég eltűnjön, de az csak lépked. Toporog.
Hirtelen hátra ér, és lány Robbie-val találja szemben magát. Pont rá várt eddig. A fiú hosszú kabátját, és egyik barna kalapját viseli, míg maga bágyadtan előre néz.
 - Helló Kit – köszönti, mire a lány szemét dörzsölve dobja oldalra a naplót.
 - Mit keresel itt? Korán reggel van – mormolja, de a gitáros csak az ölébe dobja kék, foltos kabátját. – Mi az?
 - Csak gyere, és hozd a fürdőcuccodat is – harsogja felé. A hangja kissé akadozik, mintha valami nem lenne rendben vele. – A többiek elmentek egy bárba, szóval, ha akarsz, nálunk megfürödhetsz. Gondolom már rég nem… - mormolja lehajtott fejjel. Olyan rideg ma.
 - Oh – leheli Kit, szégyenkezve. Kellemetlen ez a helyzet. – Ja, már egy ideje nem tudtam normálisan megfürödni – bólogat, majd gyorsan összeszedi magát. Akármennyire is szeretne, erre nem mondhat nemet. A fürdő gondolata azonnal mámorítja, a kockázat ellenére is. Lekapcsolja a rádiót, majd a táskájába dob pár dolgot, csak a fontosabbakat, miközben a bugyijait próbálja rejtegetni. A polc tetejéről azonban hirtelen az egyik előugrik. Hősies tette ámokfutásba fullad, és a piros sávos alsónemű a földön landol.
Robertson szeme persze rögtön rászegeződik. Az arca egyre jobban elsavanyodik, ezt kérdezve:
 - Csak nem?
 - Nem – nyugtatja meg Kitty, és a gitáros szemébe visszatér a fény. Szokatlan lenne, ha hirtelen Kit is belépne a potenciális bugyivadászok közé. – Csak ajándék volt, azt hiszem – hazudik, már-már rutinosan. Robs biccent, és már el is indulnak.
A hangulat rendkívül feszélyezett, hiszen a hét, ahol megcsömörlöttek, sok kivetnivalót hagy maga után. Mindketten tudják, hogy kereshették volna a másikat, de mégsem tették. Vétkesek, és most bűntudatuk van. Már rég elhagyják az iskola kapuját, mire elhangzik egy szó.
 - Miért? – fordul a lány felé Robbie. – Miért bújtál el?
 - Hát – sóhajt Kit. – Nem is tudom, talán izgultam, tudod. Hogy most már nem kedveltek, mert…
 - Nem mondtam el senkinek. Ezért nem kellene feszengened, a többiek már kitették a képed a falra. Levon minden második mondatában hálálkodik, de tényleg. Az agyamra megy – rázza a gitáros a fejét, mire Kitty elneveti magát. Kicsit büszke magára, amiért sikerült egyszerre öt lányt felszednie. Főleg úgy, hogy ő maga egyhez sem ért. – Kicsit magányos voltam nélküled – súgja Robbie, amibe Kit rendszerint bele is pirul. Életében először mondja ezt neki valaki őszintén. Attól igazán nem kell tartania, hogy a gitárosnak hátsó szándékai lennének. Értéke nincs, amit ellophatna, és magáévá sem akarja tenni. Ez egy tiszta, hófehér érzelem, árnyékok nélkül. Ezért is viseli a lány olyan nehezen, hogy létezésének minden pillanatával bemocskolja. Tönkreteszi. Mintha neki semmi sem számítana. Mégis ki emelte olyan magasba, hogy mások felett uralkodjon? Mi tette tökéletessé? Másra sem tud gondolni, mint a saját álnokságára.
 - Én mindig magányos vagyok – súgja Kit halkan.
Robbie ránéz, és mintha csak magát hallaná. Senki sem ismeri nála jobban az érzést, mint amikor senki sem hallja meg a szavait, senki sem látja az arcát. A levegő átfúj rajta, és a nap sem hagy árnyékot mögötte. Mintha egy másik világ fogságéból látná a valóságot.
 - Tudod, mindig az bűnhődés fáj a legjobban, amiről tudom, hogy megérdemlem – dünnyögi, és a tekintetük hirtelen találkozik. – Nem tudom, hogy mi elől menekülsz, és nem is kérem, hogy mondd el, de én itt vagyok. Egy kicsit sem megbízható kelletlen, morcos pacák. De ez is valami – rázza meg a fejét Robertson, és a lány valamiért megnyugszik. A világ zaja elhalkul. Elmosolyodnak.
Miközben lassan a Square hotelhez érnek, a vasárnapi levegő egészen felforrósodik. A télnek hamarosan vége szakad, és a tavasz veszi át a stafétabotot. A nap hevesen süt az épülő felhőkarcolók mögül, miközben a mozik lassan kinyitják kapuikat a jégpályát bontó munkásokkal szemben.
Robbie és Kit felsétál a hotel felső szobájába, a szűk folyosókon keresztül, amiket ezúttal Kitty józanul sokkal koszosabbnak lát.
Mire a szobába érnek a lány szinte teljesen elundorodik a hely szagától, és kinézetétől. Egyszerűen gyomorforgató. Ennél még neki is jóval komfortosabb lakóhelye van.
 - Nem ilyenre emlékeztem – panaszolja, és Robbie elvigyorodik, majd belépnek a szobába, ami már jóval ismerősebb. Szemben az ágy, amin legutóbb Kit a gitárost találta. Sötétkék, maszatos ágynemű, a vaságyon. Ennyit látni belőle. A falon famintás tapéta, fenyőbarna színben, és a padlót olajzöld linóleum borítja. A falon néhány ódon tájfestmény, majd középen az ablak, amin a zsalu félig leszakadva lóg. A falak sarka poros, és a lámpán pókháló. Visszataszító.
– Hogy képes ide egy nő is feljönni? – borzad el Kitty.
 - Inkább csitrinek nevezném őket – sóhajtja Robertson, és a lány bólint. – Ott az a hátsó ajtó jobbra, szolgáld ki magad – mutat maga mögé a kanadai, és Kit megalázva sétál be. Sosem gondolta, hogy valaha ennyire szégyellni fogja magát.

Robbie ledobja magát az ágyára, ami természetesen hatalmasat reccsen. Vesz egy mély levegőt, és újra átjárja a bűntudat. Igazából ezt érzi az év legtöbb napján. Rengeteg hibát követ el, éstisztán látja, ő nem egy jó ember. Ez a tény hamar el tudja szomorítani, valami mégis életben tartja. Talán az örömittas érzés, mikor kivételesen jót tesz. Most mégsem tudja mit kellene éreznie. Megalázta, vagy megsegítette Kitet azzal, hogy áthívta?
Egyszerre megszólal a zsebrádió, amit Kitty még az iskolában gyorsan a táskájába gyömöszölt. Jazz szól belőle. Olyan igazi, fekete jazz, bármilyen szépítés nélkül.
Robbie feláll, lassan az ablakhoz lép, majd kitárja. A zene egyre hangosabban szól, és ahogy kihajol, tőle jobbra megpillantja Kitet. Nem visel semmit, bámul ki, csak a karját kulcsolja maga elé. Így, kalap nélkül, gombafrizurával, és nedves arccal egyértelműen lánynak néz ki. Csodálatosnak.
 - Hé! – kiált ki Rob, mire Kitty riadtan pillant felé, összerezzenve. – A szomszédok még azt hiszik valami csaj fürdik nélkülem, sicc vissza – harsogja mosolyogva.
Kit elvigyorodik.
 - Ilyen jó csaj sosem fürödne veled egy ilyen helyen – kacsint, és már be is húzódik.
Robbie visszafogottan nevet, míg becsukja az ablakot. Szerencsére a zenét így is hallani az ajtón keresztül. Újra az ágyra fekszik, és ahogy próbál elmélyülni a gondolataiban, hirtelen Kit meztelen teste jelenik meg előtte. – Robbie nem az a fajta, aki elhessegetné az ilyen képeket. – Az alkata vékony, és egy szál szőr sem borítja, nem úgy, mint őt. Kitty keskeny, gyenge, akár egy ártatlan kislány. Ez még inkább beindítja a fantáziáját, főleg mikor hallja a vízcsobogás befejezettét. Apró hasizmai domborodnak, és férfiassága ugyan nem a legnagyobb, de annál csalogatóbb. A gitárosnak kezet kell ráznia Ricky-vel, ő is lefeküdne Kittel. De még mennyire. Be kell vallja, ez a selyemfiú a legvonzóbb srác, akit valaha látott, társulva azzal a furcsa, kiismerhetetlen személyiséggel, amit ő maga is birtokol. Ezek után nehéz lesz Kit szemébe néznie. Valamiért elkezdett reménykedni benne, hogy Kit egy szál törölközőben jön ki.

Kitty eközben kiélvezi a forró fürdő minden cseppjét. A meleg víz oltalma védelmezőbb minden kőfalnál. Alig bír kimászni belőle, de mikor mégis megteszi, szinte alig kap levegőt a sok párától. A teste teljesen kiázott, és szinte izzik. Miután megtörli magát szembesül vele, hogy képtelen lesz minden ruháját felhúzni, és hamar ki kell mennie, különben Robbie gyanút foghat. Sebesen maga köré fonja a fáslit, és ráhúz egy sötétkék, bő pólót. Belebújik az egyik férfialsóba, amibe gyorsan egy zoknit töm. Ahogy megpillantja magát a párával borított tükörben, egy fiatal srácot lát magával szemben. Tökéletesen fest. Álmai hercege áll előtte még vizes, szőke, szemébe lógó hajával és zafírkék íriszével. A látvány valamiért hihetetlen boldogsággal tölti el.
Magabiztosan sétál ki, hátán a táskával, majd elégedetten fújja ki magát.
 - El sem tudod képzelni milyen jólesett – rebegi, és Robbie elmosolyodik.
 - Talán – súgja kacéran – De ez az egyetlen előnye ennek a kócerájnak. Van meleg víz. Viszont meg kellene várnod, amíg megszárad a hajad. Ha így mész az utcára egy hétig ágyban fekszel – mormolja, majd hirtelen elhalkul. Kitnek nincs is ágya. – Bocsi, nem úgy értettem – mentegetőzik, de a lány meg sem rezzen.
 - Robs, találnék ágyat, ha akarnék.
 - Persze ágyad nincs, de bugyit tartasz. Nem átlátszó ez egy kicsit? – húzza kicsit össze magát Robbie, míg ő az ágy szélére ül.
 - Csak egy kicsit – veti oda a lány. – Egyébként mikor jönnek a többiek? – kérdi érdeklődően.
 - Este, vagy talán akkor se. Nyugodtan elmehetsz, ha akarsz – motyogja Robbie, de Kit csak barátságosan a térdére csap.
 - Ugyan, meghalnál unalmadban nélkülem – dől el az ágyon. – Istenem, hogy milyen régen nem feküdtem ilyen puha dolgon.
 - Mióta? – szól félénken a gitáros.
 - Most tényleg tudni akarod az egész élettörténetem? – hunyja le szemét Kit, mintha csak álmodna. A saját ágyába képzeli magát.
 - Ha azt kérdezed, akarom-e, tudod, hogy igent fogok mondani – vágja rá Robertson, és a lány egy mély levegőt vesz.
 - Hát jó. Akkor kezdjük az elején. A nevem Jake Christopher, ezt már úgy is tudod. Manchesterben születtem, egy munkáscsaládba. Az apám katonaként meghalt az óceánon. Egyedüli gyerek voltam, az anyámmal. Mindkettőnket az ő szülei tartottak el, és az a liba még csak meg sem köszönte nekik. Gyűlölöm, de legalább jól főzött. Bentlakásos suliba küldött, hogy megszabaduljon tőlem, de az angol kölykök mind idióták. Sznob kis görcsök. Szóval leléptem. Egyszerűen csak nem akartam én is egy újabb katona, vagy matróz lenni, ennyi. Nem túl érdekes sztori – hazudik könnyeden. – Most te jössz – néz fel Robbie-ra.
 - Az én életem unalmas. Nem érdemes emlegetni – feleli mogorván.
 - Hol születtél?
 - Torontóban. Az anyám indián, és az apámat megölték. Ez vagyok én. Még csak meg sem szöktem. Látod azt a hátizsákot a sarokban? Abban vannak anyám szendvicsei – teszi hozzá, mire Kit hangosan kacagni kezd. – A tiéd tudja egyáltalán hol vagy?
 - Nem. Valószínűleg azt hiszi elszöktem Liverpoolba.
 - Egyébként kicsiként nekem sem volt testvérem. Nagyon egyedül voltam.
Talán, ha te ott vagy, nem lettem volna olyan magányos.
Share:

Szökőév - Öt

Szökőév - Öt
Out of the Blue - Hirtelen a kékségből

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

Sziasztok! Először is mindenkinek boldog Bob Dylan napot! Ez egy csodálatos ünnep, mindenki hallgasson meg legalább egy számot a mestertől. A bátrak egy egész albumra is mehetnek. Viszont, én ma a történet talán legszomorúbb részével érkeztem, ami a címből is látszik. Azért remélem tetszeni fog. Hajrá! Itt a sztorioldal, ha esetleg még nem olvastad az előzőeket.



Kellemes olvasást!


Furcsa dolog a keserűség. Beleissza magát mindenbe, és eltörli lassan az összes mosolyt, amit valaha ejtett a száj. Helyére ordító ajkakat metsz. Ha nincs, aki megállítsa a gyötrődést, a padló összetörik, és az ember egy mély, végtelen gödör legalján találja magát, ahol a félelmek felemésztik. A sötétségben nem gyúlik fény, és nem látni a csillagokat, se a holdat. Ha szabadulni próbálnak a kezek, a kőszikla lehasítja róla bőrt. Örök szenvedés, amit Robbie érez.
A madarak nem szállnak az égen. A lovak az istállóban rostokolnak, és a gitár csak nyöszörög az ujjai alatt. Amióta megtudta, hogy Kit a legszebb, legőszintébb emberi lény a világon, akit képtelen gyűlölni, hát a saját nyaka körül kezdte összeszorítani a kötelet. Szorosan.
Legszívesebben elfutna a világ zaja elől. Most főleg. Kit ott ül előtte, és mosolyog. A nevetése édesebb minden méznél, és a szavai szebbek minden dallamnál. Ahogy beszél, a rózsaszín ajkai megcsillannak a fényben, és ő maga lassan, szelíden mozog. Nőiesen. Mintha csak el akarna csábítani mindenkit maga körül. Robbie hiába bámulja órákon át, képtelen bármi hibát észrevenni benne .
A gitáros nem beszél, csak némán ül az asztal szélén, valamilyen italt kortyolgatva. Ha éppen nem Kitty tekintetét fürkészi, az ujjaival játszik. Az idő telik, és a többiek vidáman beszélgetnek. Levon a lány vállát csapkodja, és Ricky minden második mondatában nyíltan udvarol a kishercegnek. Az korsók kiürülnek, és egyre hangosabb a társaság. Levon képtelen befogni a száját.
 - Nem értem, hogy hogyan – harsogja a sapkájába kapaszkodva.
 - Figyelj, csak annyi az egész, hogy odamész – kezd bele Kit sejtelmesen –, felemeled lassan a fejed, és összeszorított szemekkel nézel fel az arcára – tárja szét kezét, mintha Shakespeare-t játszana. – Csak semmi gyors mozdulat, előre nyúlsz, és a haját a füle mögé tűröd, majd megérinted a fülbevalóját, aztán azt mondod – vesz mély levegőt, majd mély, torz hangon szólal meg: – Ez gyönyörű. A hűgomnak is ilyet szánok. 
A három kandi nevetni kezd.
 - Várj, várj! És mi van, ha nincs is húgom? – vág közbe Richie köhög.
 - Egy rohadt fülbevalóból gyártanak több százat. Na az összes nő, aki viseli, az a húgod – feleli lazán Kit, nevetve.
 - Na jó, ezzel a hülyeséggel csak neked sikerül becsajozni – rázza a fejét Rick, amit Robbie már képtelen elviselni.
 - Lesmárolni nem akarod? – súgja magában, és szerencsére senki nem hallja meg. Előjött a legsötétebb oldala. Ilyenkor akaratlanul is megbánt mindenkit. Inkább fel is áll, az ajtó felé indulva. – Én lelépek, de ti mulassatok jól – súgja, visszafogva minden önsajnálatát.
Robbie sóhajt, majd kilép az utcára. A levegő fagyos, és az utakat latyakos hó borítja. A gitárost kirázza a hideg, és majd’ megfagy. Talán ezzel akarja kínozni magát: lomhán lépked, hogy a fájdalom átjárja minden porcikáját.
A hotel neve, amiben megszállnak: Timesquare. Csak a hangzás miatt választották ezt. Azt gondolták menő hely lehet, ehelyett egy lerobbant, sokadrangú motel. Egyszerű szobák, omladozó bútorok: kellemetlen környezet.
Két szobát vettek ki, két-két ággyal, de abszolút csak aludni járnak vissza ide, vagy éppen szeretkezni. Az elosztás egyszerű. Levon és Richie, Robbie és Rick. Ha esetleg valaki felhoz egy lányt, akkor száműzik az aktus erejéig a fürdőbe. Egyedül Richard lehetett együtt a két lánnyal egy szobában egész este, miközben Levon a fürdőben, Robbie az ágyában bókolt a hozzá csapott lánynak. Ricky meg addig elkísérte Kit-et. Azóta senkinek sem sikerült egy pipit sem összeszednie.
Rob a mai éjszakára sem tervez semmit. Ledobja kabátját, majd ruhástól az ágyba dől. Hagyja, hogy a démonjai a füle körül cikázzanak. Kísértik. De legfőképpen ő teszi ezt saját magával.
 - Nem érsz semmit Jaime – suttogja. – Semmit.
Lehunyja szemét, és nem lát semmit. Üres, akár egy vászon, aki arra vár, hogy valaki lefesse. De hány elrontott képet dobtak már félre? Túl sokat. Miben különböznek?  
A fiúk nem sírnak.
Robbie elalszik. Jelenleg ez teszi boldoggá, ha a semmiben való merengést lehet ilyen néven nevezni. 

 - Hahó – ébreszti fel egy mézes hang, akár egy madárka csicsergése. – Ébredj Robbie – érzi egy puha kéz érintését a tarkóján. Ez csak egyvalaki lehet.
 – Gyere – szól Kit, és a gitáros újra a valóságban találja magát. Felülve megpillantja lányt, ahogy a szemébe néz félénken. – Jobb, ha megyünk – vigyorodik el Kitty oldalra pillantva. A másik ágyon Levon henyél, ölében két csinos pipivel, és Manuel éppen benyit a fürdőbe még eggyel.
Robbie-nak nem kell tovább magyarázni, felegyenesedik, és már indul is ki. Ő és Kit kisétálnak egy szó nélkül. Már a hotel ajtajában járnak, mikor a gitáros a fejéhez kap.
 - Basszus, a kabátom – szitkozódik, mire Kitty már a nyakába is akasztja a sálját. – Oh, nem kell. Kibírom – adná vissza, miközben a csillagos ég alá lépnek.
 - Ne legyél már szende kislány – veti rá Kit, és Robertson elcsendesedik. – Kérdezni akarok tőled valamit. Mindig ilyen melankolikus a hangulatod, vagy csak az én arcomat nem csíped? 
Robbie nem válaszol, csak megrázza a fejét. Élvezi, ahogy a fagyos szél tűként szurkálja minden testrészét a séta közben.
 – Oké, én nem ismerlek, és te sem engem. Pár héten belül visszamentek Kanadába. Valószínűleg soha többé nem találkozunk. Most viszont, valahogy el kell ütnünk az időt. Valamit mondanod kellene.
 - Megfagyom – szólal meg végül a gitáros, de Kitty hiába néz bármerre, hajnal van. A boltok, klubok zárnak. Hamarosan pirkad. Az idő mégis lassan folydogál tovább.
 - Na jó – sóhajtja Kit, miközben ő is elkezd vacogni – Haza viszlek, de ha bárkinek is köpsz… - halkul el, majd gyorsan indul a Foothill School of Fine Arts irányába. Robbie szorgosan lépked utána. Már nem is érzi a végtagjait. – Siess, ha nem akarod, hogy lefagyjon a tököd – leheli, és a gitáros most először nevet előtte. Egészen megváltozik vele az arca. Sokkal aranyosabb, ha mosolyog, még ha nem is szívből. Kitty-nek nem nehéz felismernie a szemében a magányt, amit a tükörbe nézve lát. Ők ketten egészen hasonlítanak.
Mikor az iskola elé érnek Kit megtorpan, majd gondosan körülnéz.
 - Mégis mit csinálunk itt? – néz rá balgán, mire a lány int, és átugrik a kapun. – Ó, hogy betörünk – kerekedik ki Robbie szeme.
 - Ezt nem pont így hívnám – bólint Kitty, majd gyorsan betereli a gitárost a főépületbe, ahol jóval melegebb van, mint hitte. Felmásznak a lépcsőn, majd befordulnak a fizikaszertárba. – Bocsi, de nem számítottam vendégekre – mentegetőzik a lány, míg a szekrény mögül előhúzza a takaróját, majd Rob kezébe dobja, aki csak forog tanácstalanul. Abszolút semmi elképzelése nincsen, mit kellene gondolnia.
 - Várj – sápad el. – Te, te tényleg itt? – dadog.
 - Igen, jelenleg ez az otthonom – neveti ki saját magát Kit, miközben a falon függő fűtőtest mellé telepedik, a kabátja alá bújva.
 - Váó – nyögi ki Robbie, szembe ülve, a takaróval a hátán. – Fortuna veled is egy kurva – teszi hozzá, és a lány kuncogni kezd, a kalapját odébb dobva.
 - Egy brit, fiatal srác vagyok, mire számítottál? Nem nézek ki éppen egyetemistának, vagy bárminek – szörnyülködik magán. Már meg sem érinti, hogy hazudjon. – Télen nem olyan vicces hajléktalannak lenni – rebegi hátra dőlve. A haja már egészen hosszú, ha lenne fésűje, egy apró frufrut is tudna csinálni belőle.
 - Most bűntudatom van – suttogja a gitáros. – Én még azt hittem, hogy én nem tartok sehová…
 - Hát, ha ezzel fel tudlak vidítani, elmondhatom, hogy még egyetlen csajjal sem voltam – vallja be ostobán. Mégis kockáztat. Valamiért úgy érzi megbízhat Robbie-ban, aki éppen levegőért kapkod nevetve.
 - Ne viccelj – krákogja.
 - Eggyel sem – ismétli Kit, és Robertson arca teljesen elkomolyodik.
 - Ne – tátja a száját.
 - De – mosolyodik el a lány.
 - Te jó isten, hogy élsz te még ezen a földön? Kihagytad a világ legjobb dolgát. Esküszöm neked, a szexnél nincs jobb. Semmi – hadarja Robbie diadalmasan, tudva, valamiben Kit fölé emelkedett. – De mégis miért nem? Csak nem a pasikra hajtasz? 
 - Nem erről van szó – felei minél gyorsabban, nehogy Robertson gyanút fogjon. – Csak eddig nem volt meg a tökéletes pillanat, érted. De milyen érzés? 
 - Közel leírhatatlan, azt hiszem. Így nehéz is elmagyarázni, vagy egyáltalán beszélni róla. Az ember éveket vár rá, aztán élete végéig azon van, hogy minden percét ezzel töltse. Kicsit olyan, mint a drog. Ha valaki olyannal találkozol, akinek minden porcikájához vonzódsz – csuklik el Robbie hangja, ahogy a lányra néz. – Azt hiszem, hogy soha sem tudod utána elengedni. Azt kívánod, hogy minden egyes percben magadhoz szoríthasd, és boldoggá tehesd. Szóval, azt kell mondanom, hogy megéri várni rá. Legalábbis, ha eddig kibírtad, akkor ne legyen felesleges. Az én első barátnőm egy katasztrófa volt – hallgat el, és Kitty elvigyorodik.
 - Milyen volt? 
 - Hát – töri a fejét a gitáros. – Jóval alacsonyabb, mint én, és totál pattanásos. Az arcán, a hátán, még a bokáján is – nevet hangosan. – Szemüveges volt, és fogszabályzót hordott, így akárhányszor megcsókoltam, mindig becsípte a nyelvem az a szar. Egyszerűen szörnyű volt. Egy hónapig váratott, és csak utána tette szét a lábát. Egy héttel később kidobott, amiért unalmas vagyok – rázza meg magát, és Kitty nem bírja ki kacagás nélkül.
 - Legalább jó volt az ágyban?
 - Á, szűz volt, azért minden csupa vér lett. Ez egy jó tanács, ne kezdj szűzzel!
 - Biztos vagy benne, hogy az az volt? – vihog fel a Kit hirtelen, és Robbie arca elzöldül.
 - Ne szivass – riad meg teljesen. – Ugye nem?
 - Figyi, amennyire én tudom, a szexnél nincs sok vér, alig pár csepp – köhécsel a lány hevesen, mire a gitáros sokkos állapotban hajtja le a fejét, ezt nyöszörögve:
 - Neee… Ilyen nincs. Most zúztad teljesen porrá a szüzességem elvesztését – görnyed össze. Ez még eddig sosem jutott eszébe.
 - Szerintem, még így is jobban jártál, mint én. Egyedül lenni nem valami király dolog. Főleg, hogy minden lány azt hiszi, mekkora nőcsábász lehetek, amiért így nézek ki, ezért egyik sem hajt szerelemre. Nem a szőke lovagot látják bennem, hanem azt a rosszfiút, akit tulajdonképpen kihasználhatnak. Legalábbis ezzel bosszulnák meg azt, hogy én csalok ki belőlük mindent, pedig erről szó sincs. Egy olyas valakit szeretnék találni, aki nem a szemével akar megismerni, érted? – szavalja Kit, és a gitáros csendesen bólint. – De azért nézzen is ki jól, ha lehet – vigyorodik el. Szinte el is hiszi, amit mond.
 - Igazad van, de ezt a többieknek el ne mond, mert akkor biztosan homokosnak néznek – súgja, és a lány arcára egy mosoly ül. – Mondjuk egyszer találkoztam itt, New Yorkban egy pasassal, aki el akart csábítani. Egész helyes volt, meg minden, de aztán vette az adást, és utána már csak meghívott egy piára, és beszélgettünk. A melegeket csúnyán félreismerik – mormolja Robbie, és Kit alig bírja visszatartani a nevetést. Mégis milyen arcot vágna a srác, ha megtudná, mennyire is a férfiakhoz vonzódik. – De ez gondolom már veled is megtörtént.
 - Hát, eddig csak Rick próbált nyíltan elcsábítani – vágja rá, és Robertson hangosan hevesen elröhögi magát.
 - Nagyon kedvel téged, de azért nincs miért aggódnod. Ricky jó gyerek – feleli halkan. – Ő közülünk a legkedvesebb. Évek óta a barátom, de még egyszer sem láttam, hogy valakivel veszekedett volna.
 - Hát, amióta én ismerlek titeket, még én is csak Levont hallottam üvöltözni – neveti a lány, és Rob is elvigyorodik. – De igazából el tudnám képzelni magamról, hogy egy férfiba is beleszeressek. Gondolj csak bele – ül fel lelkesen. – Amit az előbb mondtál, az igaz lehet egy másik pasira is, nem?
 - Végülis, nincs kizárva – válaszol Robertson higgadtan.
 - Miért mondanál nemet egy érzelemre csak azért, mert a másik ugyanolyan nemű, mint te? – folytatja, és Robbie nagyot nyel, ahogy a Kitty-re néz. Vajon ezt érzi most is? Vagy csak áltatja magát? – Remélem, hogy egyszer találok valakit, és nem érdekel, hogy nő, vagy férfi. Mind ugyanolyanok vagyunk, emberek – mormolja tovább, majd visszadől a helyére.
 - Igazad van – suttogja Rob. – Ez jó hír Ricky-nek – teszi hozzá nevetve, álszenten. A lány kuncog, majd magára húzza a kabátját.
 - Azt hiszem, már nem érdemes visszamenned a hotelba. Bocsi, de ágyal nem tudok szolgálni – mormolja halkan, miközben behunyja a szemét.
 - Aludtam már rosszabb helyeken – jegyzi meg Robbie. Sokkal szívesebben fekszik itt a linóleumon, mint a hotelbeli fürdő csempéjén. Ott még hallgathatná a nyögdécselést is, de itt síri csend uralkodik. Az iskola halk, és a melege szinte átöleli. Mégis, a legszebb darabja Kit.
Ennek a kis selyemfiúnak valahogy sikerült felvidítania. Elfelejtette vele minden bánatát, mintha csak egy petróleumlámpát tartana neki előre, aminek fénye a kikövezett útra ér. Felesleges tagadnia, érez valamit iránta. Akármit is tett, az most éppen vele van.
Kitty elalszik, és piszén szuszog. Oldalra dől. Robbie nem bír betelni a látvánnyal, mintha egy angyal feküdne itt mellette. Végül ő is elálmosodik, és lassan lehunyja a szemét.
Megint nem lát semmit. Csak Kit arcát, és a kiszáradt virágokat az elnyűtt kalapján.
Share:

BTemplates.com

Üzemeltető: Blogger.

Labels