Text for Sex - Harmadik rész

Text for Sex 3

Tomorrow, at the time of four, second floor 54 room

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Haliho olvasók! Megérkezett a harmadik rész is, amiben végre megtörténik a várva várt ismeretség. Huh, nagyon izgatott vagyok John karaktere miatt, de remélem elnyeri a tetszéseteket.  Kicsit hosszan ecseteltem a dolgokat, de mindegy. A vélemény a ti kezetekben van, és most jól dobáljatok meg vele. 

Kellemes olvasást!

Már majdnem egy teljes nap eltelt azóta, hogy Richie egyetlen nevet írt Paulnak válaszul. A név nem túl ismeretlen volt, inkább hírhedt.

John Lennon. Egy egyetemista, de akkor miért ismert egy vallásos gimnáziumban? Talán mert mindenki tud arról a kissé kellemetlen tulajdonságáról, hogy mindenkivel lefekszik, aki csak az útjába kerül. Nemtől, vagy kortól függetlenül.

Ringo régen együtt focizott vele, és ugyan nem voltak legjobb barátok, ma mégis minden találkozás alkalmával átbeszélik a régi dolgokat. Talán ezért is írta ezt a nevet egy nappal ezelőtt. Johnny rendes gyerek, és jelenleg Paulnak ennél többre nincs is szüksége.

Még nem nézte meg, hogy mégis milyen külső hordozza a nevet. Lerakta a telefonját, és azóta elő se vette. Hagyta, hogy Park egész éjjel duruzsoljon, miközben ő a sebeit nyalogatja.

Most sem csinál mást, csak bujkál a Star Warsos takaró alatt. Néha jobbra fordul, néha meg balra. Sír esetleg, vagy dühében a falat rugdossa.

*

Richard nagyot emel a hatalmas bőröndön, majd a busz tárolójába dobja. Kifújja magát, majd lenéz a cipőjére. Fekete Vans, amit apró csillagok borítanak. Ringo imádja a csillagokat.

Körbenéz, és lassan felsétál a buszra, ami már tömve van a többi sráccal, akik Londonba utaznak. Mind dumálnak, énekelnek, vagy rikácsolnak, egy fiút leszámítva.

George Harrison fejét lehajtva, egy kapucni alatt próbál aludni, egyedül. Richie elmosolyodik, majd hirtelen lehuppan mellé, mire Geo felkapja a tekintetét.

 - Joj! – köszönti Ringo, az arcát fürkészve. Geo ki van pirosodva, és a szeme alatt nagy táskák éktelenkednek. Úgy néz ki, mint egy rossz hajléktalan. – Atyám, de szarul festesz.

 - Hagyjál – ásítja. – Egész éjjel nem aludtam.

 - Paul ennyire kiborított? – kérdezi Richie visszafogottan.

 - Baszd meg! Te végig tudtad! Hihetetlen, hogy rajtam kívül mindenki látta – feleli Geo sértődötten.

 - Ne játszd meg magad – leheli unottan Ringo. – Te is teljesen tisztában voltál Paul érzéseivel, csak nem akartál tudomást venni róluk, mert ugyanezt érzed. – Erre George arca megváltozik. Teljesen ellepi a bűntudat. – Mondhatod, hogy nem, de biztosra veszem, hogy nem is kicsit remegtél bele abba a csókba. Te és Pol, huh. Ti lennétek a tökéletes pár, ha nem ragaszkodnál annyira a kicseszett büszkeségedhez – hadarja Richie, miközben George egyre lejjebb csúszik a busz bőrülésén.

 - Én nem vagyok meleg – erősködik, de ezt régebben jóval magabiztosabban tudta kimondani. Ma már kételkedik benne, minden egyes szavában.

Talán Richardnak mindenben igaza van?

*

Este hat lett végül, mire Paul előmászott az ágyból, és lement a konyhába, hogy bepótoljon mindent. Reggelit, ebédet, vacsorát. Jelenleg egyetlen mirelit pizza állt rendelkezésére, ami most a legjobb barátjának bizonyul. Nem szól vissza, nem kérdezősködik, és nem is mutogat rá ujjal, mint Mike.

 - Háhá! – utánozza a fiúcska Nelsont a Simpson családból. – Szóval Joj hetero – kiáltja, de bátyja még csak rá se hederít.

 - Hagyjál – dörmögi, a telefonja rejtekéből. A Facebookot pörgeti át újra meg újra, nem is számítva rá, hogy egyszer csak belefut egy ismerős névbe.

John Lennon. Ezt dobta ki az oldal, a Kit ismerhetek? címkénél. Egy apró, sötét profilkép áll mellette, és Paul képtelen elfojtani kíváncsiságát. Rákattint, mire felugrik a profil.  Az adatlapja alapján egy kissé lázadó srácnak tűnik, aki szereti a Led Zeppelint, és odavan a Trónok harcáért, de a cigit sem veti meg, hiszen a fekete-fehér profilképén a csábos arcát félig füst fedi. Mr. Szívdöglesztő.

A következő képnél azonban, Paul megtorpan. Felismeri a szemet, amit még az évzáró előtt látott a sikátorban. Kerek, barna, hívogató szempár.

Tehát John volt az, aki az utcán döngette azt a csajt. Pauli elvigyorodik. Valamiért tetszik neki ez a zabolátlanság, ami mindenből szivárog, amihez ez a srác a kezét érinti. Valamiféle vonzalom lehet, amit képtelen megmagyarázni.

Világosbarna haja van, ami majdnem a nyakát súrolja. Az arca kissé szögletes, de mégis attraktív, ezzel a rosszfiús küllemmel egészen ellenállhatatlan.

Talán tényleg írnia kellene neki. Vele talán sikerülne elfelejtenie minden George-hoz fűződő érzelmét. Csak párszor lefekszik fele, és ennyi az egész. Nincsenek érzések, nincsenek kötöttségek, nincsen szerelem. Csak szex.

PrincePol: Biztos vagy benne, hogy ez a John biszex?

– írja, kissé félénken, tudva, hogy Geo ott ül Richie mellett. Valószínűleg még a nevét se akarja látni, nem szólván a szexpartner keresési módszeréről. Már a gondolattól is kényelmetlenül érzi magát.

RingoStarr: 100%

RingoStarr: De jobb ha tudod, hogy egy kicsit beteg a gyerek. Kemény.

RingoStarr: Ó, és mindig legyen nálad koton. MINDIG!

PrincePol: Thx.

PrincePol: U.I. Még nem öltem meg magam ;)

*

Richie halkan nevetni kezd, és a mobilját a zsebébe dugja. Érzi, hogy Paul egy mozgalmas nyárnak néz elébe. Szinte irigykedik is, amiért nem vesztheti el ő is újra a szüzességét.

 - Mi az? – mosolyog rá George, az ágya mellé lépve.

 - A mi kis Pol hercegünk visszatért az életbe – vigyorog Richard, majd feláll a bőröndjét odébb rúgva. – Szerintem, ha nem akarod elvesztegetni, bele kéne húznod. A végén még talál valaki mást, aki le is fekszik vele – hergeli Geot, aki inkább ezt is szőnyeg alá sepri, mint megannyi más dolgot.

*

John Lennon soha, egy percig sem tartaná magát hétköznapinak, vagy átlagosnak. Pontosan tudja, hogy egy zseni, már nyolcéves kora óta. Hiába mondták neki a tanárai, rokonai, hogy csak egy haszontalan léhűtő, ő ügyet sem vetett rájuk. Ő különleges. Amibe csak belekezd, az tökéletes lesz, ameddig meg nem unja. Így volt ez pár évig a lányokkal is. Az összessel lefeküdt, néha volt szerelmes, néha csalódott, aztán megunta. Ezért is tett próbát egy Lola nevű transzival, amit végtelenül élvezett. Így döntötte el, hogy a pasikra is bukik.

Nem túl válogatós, mindenkinek ad egy esélyt. Persze akad egyszer-egyszer olyan helyzet, hogy egy menet után Isten veled-et mond valakinek.

Még ezek ellenére sem tartja magát szex függőnek. Ő csak úgy fogalmazna, hogy élvezi az életet. Ez John Lennon.

Az egyetem kollégiumában lakik, Stuarttal. Stu Sutcliffe az iskola legnagyobb tehetsége, aki máris tízezrekért adja el sorra a festményeit. Jóképű. – Johnnal néha lefekszenek egymással, de csak ha nincs mást csinálniuk. Főállásban inkább legjobb barátok.

A szobájuk rettenetesen apró. Nem is fér be csak egy rácsos emeletes ágy, és egyetlen íróasztal, aminek a fiókjaiban tartják a ruhákat. Az ingjeiket általában a kilincsre akasztják.

A földön egy Harry Potteres szőnyeg fekszik, amin megannyi borfolt. A falon van egy-két poszter. Trónok harca, X-Men, és AC/DC. Két laptop a két párnán, míg az ajtón egy nagy tükör. Ez lenne a lennon&sutcliffe szoba a második emeleten. Nem mondhatni, hogy itt élik az életüket, hiszen ide nagyjából csak aludni járnak, meg néha felhoznak valakit, semmi több.

Az olyan sima keddi napokat, mint a mai, sosem töltenék a szobában ülve, most John mégis szétterülve fekszik az alsó ágyon, és egy kopott könyvet olvasgat, míg Stu a tükör előtt fésüli a haját, amire oly nagy gondot fordít.

 - Szerinted jobbra, vagy balra kéne? – kérdezi Stuart, koncentrálva minden tincsére.

 - Ahogy tetszik – feleli John flegmán, mire a másik reflexből hozzá vágja a kemény, műanyag fésűt. – Na! – húzódik odébb Lennon.

 - Ha még egy Shakespeare-idézetet mondasz, esküszöm a következő egy konyhakés lesz – fenyegetőzik, majd a dzsekijéért nyúl.

 - Műveltség bazdmeg. Műveltség – mormolja válaszul, mire Stuart az ajtóhoz lép.

 - Nem értem, hogy egy ekkora fasz, mint te, hogyan olvashat ilyen normális könyvet – makogja, és egy utolsót simít a haján, majd felteszi a fekete napszemüvegét.

 - Húzz már el, pornót akarok nézni – feleli John a könyvbe veszve, mire Stu csak nevetve rácsapja az ajtót. Mindig így szokott lenni. Ha John egy kis magányra vágyik, olvas, tévézik, alszik. Mintha csak két világban élne. Az egyikben folyamatosan bulizik, vedel, míg a másik csak nyugalmat nyújt számára. Az az nyújtana, ha a laptopján nem szólalna meg minden második percben egy értesítő. Ilyenkor csak arra tud gondolni, hogy milyen hihetetlenül élhetetlen a világ nélküle. Igen, ő az önteltség mintaszobra.

Egyszerre elege lesz a végtelen zörgésből, és a Shakespeare-t a laptopjára cseréli.

Ahogy megpillantja a képernyőt, majd’ kidüllednek a szemei, a név láttán. Egy régi ismerős írt neki, akire soha nem számított volna.

Richard Starkey: Szia!

Megrázza magát, és válaszol. Kíváncsi, hogy mégis mi fog kisülni ebből a csevejből.

John Lennon: Hy

Richard Starkey: Bocsi, hogy zavarlak, de lenne valami, amit nem ártana tudnod.

John Lennon: ?

Richard Starkey: Lehetséges, hogy meg fog keresni egy srác, Pol.

Richard Starkey: Mármint Paul.

John Lennon: Miért is?

Richard Starkey: Szegény kölyköt most vallott szerelmet, de nem sült el jól. Szóval érted… Remélem nem baj, ha beajánlottalak.

John Lennon: Dehogy :D tudod, hogy szeretek dugni.

John Lennon: Bár ez kicsit meglepett.

Richard Starkey: Próbálj meg óvatos lenni. Még szűz.

John Lennon: ok.

John Lennon: thx.

Hát, mindenre fel készült, csak erre nem. Még sosem történt vele eddig ilyen konkrét dolog. Egy srác, akinek csak a szexre kell? Jó, ez annál inkább jellemző volt, de sosem ennyire egyértelmű. Mások vették a fáradtságot, és beszélgettek vele, nem egyből fejes a levesbe.

Ez az ismeretlen felkelteti John érdeklődését. Nem tudja elképzelni, hogy miféle visszautasítás vesz rá egy szüzet erre. Mégis, a helyzet egyszerre izgató is. Már a gondolat is élvezettel tölti el, hogy megronthat valakit. Valaki ártatlant.

Találgatni kezd, hogy vajon ez a Paul hogy néz ki. Szőke, talán barna? Jóképű egyáltalán? A jelek nem erre utalnak. Egy helyes fiúnak ő biztosan nem kellene. Vagy egyszerűen nem utasítanák vissza.

John biztosra veszi, hogy ez a bizonyos Paul bűn ronda, kövér, és pattanásos, ennek ellenére ugyanúgy vonzza a gondolat, hogy ágyba viszi.

Lassan odébb dobja a laptopot, és feláll. Kinyújtja megkeseredett izmait, és kisétál a szűk 54-es szobából. Elé tárul a kollégium folyosója, aminek a fala foltos. A tapéta hófehér volt egykor, de most ezernyi horpadás díszíti.

Pár lépés után kiér a társalgóba, ahol csak néhány koszos kanapé áll meg egy asztal, és az egész emelet ékköve, a hűtő. Benne annyi alkohol, amennyit egy átlagos ember el sem tudna képzelni. A négy rekeszből kettő színültig sörrel, egy rövid italokkal, az utolsó borral, és pezsgővel, meg néhány étellel. Az ajtó melletti részekben pedig citrom, tequila, és némi coca cola.

A fenséges látvány mosolyt csal John arcára. Imádja ezt a lepukkant egyetemi koleszt.

Kivesz egy üveges sört, kinyitja, majd ledobja magát az egyik szakadt babzsákra. Lehunyja a szemét, és az üveg fenekére néz, mire a telefonja csipogni kezd, és ő kéjesen elvigyorodik. Ez nem lehet más, csak az a bizonyos Paul, akiről csak annyit tud biztosan, hogy le fogja fektetni.

Ránéz a Blackberry karcos képernyőjére, majd a dolog biztossá válik. Az üzenet feladója James Paul McCartney. A neve ennél rendesebb már nem is lehetne. Már most bebizonyította, hogy kitűnő tanuló, és szemüveges. John meg sem nézi, mit írt, rögtön a profiljára lép, és sokkolt állapotban csúszik hátra a székben.

Ez a bizonyos Paul egyszerűen lenyűgöző. Hatalmas kiskutya szemei vannak, egy méternyi szempillával. A szemöldöke tökéletes, akárcsak a homlokáig érő sötéten csillogó haja. John izgatottan nézi a következő, és a következő képet, míg egy nyaralós családi fotóhoz nem ér. Nyel egy nagyot. Alig hisz a szemének. Ez a Paul egy félisten. Nem bírja tovább, hatalmasat kortyol a sörből.

Röviden, nem erre számított. Így már egészen másképp képzeli el a megrontásos részt. Már-már előre átjár rajta a bűntudat, amiért szegény fiút érzelem nélkül fogja megdugni.  De ő ilyen, nem igaz?

Sóhajt egyet, majd megnyitja a beszélgetés ablakot.

James Paul McCartney:Hello!

John elneveti magát. Ezen az egy szón is érzi, hogy szegény kis fiúcska mennyit törte az agyát. Tele van félelemmel, és izgatottsággal, ez az egyetlen kis Hello.

John Lennon: Helló

– pötyögi be mosolyogva, és látja maga előtt, ahogy a kölyök a fejét vágja, amiért az előbb nem tett ékezetet. Hihetetlenül szórakoztatja ez a játék, amibe percekkel ezelőtt belecsöppent.

*

Paul meglátja a laptop kijelzőjét, és egy hatalmas pofont ad magának, amit a szomszédos szobában még Mike is tisztán hall.

 - Hülye, hülye, hülye – ismételi az arcát a párnába folytja, nehogy öccse visszavághasson. – Persze nekem hellozni kell, nem megy normálisan. Mi az, az ékezet már nem menő? Ő egy egyetemista, nem az én szintem – nyöszörög, mire a képernyőt megpillantva elmosolyodik.

John Lennon: J

Máskor persze ez az egy emoji nem jelentene semmit, de most megnyugtatja. Valamiért úgy érzi, mintha ez az ismeretlen, szuperszexi srác kedvelné, még ha nem is beszéltek egy percet sem.  Mr. Szívdöglesztő nem egy kőkori bunkó.

James Paul McCartney: Nem akarom az idődet rabolni, szóval…

James Paul McCartney: Az egyik barátom, Richard azt mondta, hogy lefekszel ezzel-azzal, és én meg pont most vagyok irodalmilag válságban, de nem tudom, hogyan működik az ilyesmi. Fogalmam sincs. Mit kellene mondanom? Egyáltalán igaz, amit mondott?

John Lennon: Igaz, de ne parázz már ennyire.

John Lennon: Egy kicsit megijeszt.

James Paul McCartney: Bocsi

John Lennon: Ne, ne kérj bocsánatot, nem az anyád vagyok. :D

James Paul McCartney: :D

John Lennon: Benne vagyok. De te túl cuki vagy ehhez a dologhoz. Miért írogatsz ismeretlen fasziknak, hogy lefeküdjenek veled? Randitabu, vagy mi?

James Paul McCartney:Igazából inkább viszonzatlan szerelemként definiálnám.

James Paul McCartney: Meg csúnya pofára esésként.

James Paul McCartney: Ja és ötpercenként érkező erekcióként.

John Lennon: :D

John Lennon: Ezen segíthetünk.

James Paul McCartney: Holnap?

John Lennon: Máris? :O

James Paul McCartney: Ó, szólj ám, ha túl gyors vagyok, de tényleg. Nem muszáj holnap. Vagy ha valaki mással leszel, vagy ilyesmi. Megértem.

Paulie rázza a fejét, és már bánja is, hogy ilyen gyors volt. Talán elsiette, és máris elriasztotta Johnt. Johnt, akibe kicsit máris belezúgott. Lehet, a haja tehet róla? Vagy a szemei? Mindegy is, hiszen Mr. Szívdöglesztő éppen vele beszél. És bele ment.

Az eddigi izgatottság teljesen eltűnik, és egyfajta nyugalommá alakul.

John Lennon: Holnap, négykor az Abbey Road-i kollégium második emeleti 54-es szobájában.  

Read More

Tex for Sex - Második rész

Text for Sex 2

Park, the masochistic TV

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Sziasztok! Huh, hát először is köszönöm a hatalmas rajongást a sorozat körül, nagyon cukik vagytok, mellesleg pedig, elnézést, hogy ilyen sokat kellett várni a folytatásra, ami ugyan kicsit hosszabb lett. Meg kicsit HCsebb, de ebbe ne menjünk bele. Remélem tetszeni fog a történet alakulása, és a karakteret "fejlődése". 

Kellemes olvasást!

Már bent ül a templom sorai között az összes diák, és olyan hangzavar uralja a légkört, amilyen ilyenkor szokta. A tanárok próbálnak rendet tenni, de ez a nyár beköszöntével egyre nehezebb feladat. Egyedül Paul kuporog magában Richie és George között. Mindketten a másik irányba fordulnak, és beszélgetnek valakivel. Egyedül ő nem.

Egyszerre Mrs. Higgines lép elé, a maga vadalma mosolyával.

 - Paulie! – vigyorog. – Te vagy az egyetlen, aki szót fogad. Remélem a kóruspróbákon nagyobb rend lesz.

 - Én is – leheli Paul unottan. Azért próbál egy mosolyt magára erőltetni, de átkozottul nehezen megy.

 - Képzeld, jön hozzánk egy új fiúcska is. Ha jól tudom egy évvel fiatalabb nálad, úgyhogy már nem te leszel a legkisebb – kuncog, majd vidáman megsimogatja Paul haját. Nevet egy utolsót, és odább áll. Vén boszorkány.

Paul egyre jobban kezdi megbánni, hogy belépett a kórusba. Mindent az a hülyeség rontott el. A nyarát, és még az évét is.

 - Úúú! – súgja oda Richard. – Csak nem beújítod a nyanyát?

 - Ringo, ne beszélj baromságokat. Tudod, hogy… - hallgat el, és George irányába néz.

 - Tudja már? – kérdezi Ringo kedvesen, és Paul az arcát a tenyereibe rejti. – Szóval nem. Pedig még ma túl kéne esned rajta – mormolja a mély, dörgős hangján Richie.

Paul ezzel tökéletesen tisztában van. Nincsenek előtte kétségek. Csak egyszerűen nem tudja kimondani. Túl sok minden múlik rajta. Ha csak belegondol, a képzeletének markolója belevájja magát a gyomrába. 

George-on kívül szinte már mindenki tudja, hogy Paul hogyan érez. Kész csodának számít, hogy eddig senkinek nem szalad meg a szája. Kódexbe illő történet lenne, ha itt lenne a vége. De nincs.

Az évzárónak sincs. Paul hirtelen a homlokához kap, és erősen beleöklözik George vállába. Az hátrafordul, olyan arccal, mint aki meg sem érezte. Azért titokban remeg a térde.

 - Mi az? – kérdezi lagymatagan.

 - Ma. Az évzáró után átjössz – jelenti ki, hogy minél határozottabbnak tűnjön. Richie majdnem elröhögi magát azon, mennyire nem az. Ritkán hall ilyen gyenge randi meghívást.

 - Jó – feleli Geo hűvösen, és visszafordul.

Paul elengedi magát, és hatalmas vigyorral néz Richardra, aki csak fogja a fejét. Ezt a nyomit…

*

Az ünnepség ugyanolyan untató, mint minden másik istentisztelet. A felnőttek beszélnek valami olyanról, ami már az ő idejükben sem volt aktuális, nemhogy ma. Két sorral hátrébb valaki horkol, hárommal előrébb beszélgetnek. Még a tanárok is unják az egészet.

Mire az igazgató a beszéde végéhez ér a fél csapat alszik, a másik meg már azon gondolkozik, hogyan húz el a fenébe. Elhangzik a mondat, ezennel a tanévet lezárom. Hát, Paul is szívesen véget vetne ennek a napnak. Legszívesebben George-dzsal a karjai között, de erre vajmi kevés esélyt lát.

Az a pár szerencsétlen díszruhás srác kiér a zászlóval a templomból, és mindenki feláll. Ennyi volt. Megindulnak a kijárt felé, ahol Paul egyből elveszti a többieket a nagy hömpölygésben. Úgy, ahogy az legtöbbször lenni szokott. Nem is csodálkozik rajta. Mire kiér a tömegből, a busz az orra előtt húz el, rajta Geoval. Tipikus.

Paul idegesen a földbe rúg, és majdnem eltöri a lábujját. Ennél rosszabb már nehezen lehetne. Egy halvány gondolat jelenik meg a szemei előtt, miszerint a vonat elé kellene ugrania. Komolyan.

 - Hé! Nyomorék! – hall meg egy hangot maga mögül. Megfordul, és George fut felé, verejtékező arccal, mintha csak az élete múlna rajta. Paul elmosolyodik, és felkapja a napszemüvegét, mielőtt újra lebukna a stírölésben.

 - Bocsi! Simán hazamehettél volna – indul el Paul Geo felé.

 - Hát, te adsz nekem normális ruhát, szóval magadnak köszönd – lihegi George, és a térdére támaszkodik. – Nem hagyhatlak egyedül, a végén még valaki megerőszakolna – köhögi, és Paulie elmosolyodik. – Főleg ebben a szarban.

 - Na! – védi meg a szemüveget mentoráltja, és látja is, ahogy Nylla felemeli a mutatóujját, majd köröz a nyakával.

 - Induljunk! Tudod, hogy holnap utazom, szóval nincs túl sok időm – dadogja George. A tökéletes barát. Paul egy kicsit túlgondolja ennek a kifejezésnek az értelmét. Egy kicsit igazából mindent túlgondol. Főleg ha George-ról van szó.

Sétálni kezdenek az utcák között, és beszélik a szokásos dolgokat. Mrs. Higgines szőrös hónalját, vagy a pap kopasz fejét. Fogadnak. Aki meg meri nyalni, az kap egy rakás pénzt, és egy korlátlan kérést. Paul már csak ezért is elhatározza, hogy megnyalja azt a csillogó kugligolyót. Akkor kérhet egy csókot. Végül is próbál pozitív lenni. Akkorra talán Geo is tudni fogja az igazat. 

Liverpool utcái máris nyüzsögnek a sok turistától, akik jól megbámulják Nyllát. Némelyik még le is fotózza, amin George szakad a nevetéstől. Paul megvonja a vállát, és vigyorog tovább.

Mindketten szeretnek nevetni, de Paul egy igazán önző alak. Csak azért csal Georgie arcára mosolyt, mert szeret benne gyönyörködni. Ilyenkor mindig elfogja a bűntudat, és a szégyen. Ha tehetné, elfelejtené minden érzelmét, ami hozzá köti. Ha tehetné…

*

Mire eltelik az a röpke félóra vissza is érnek a McCartney házba, ahol a plazma tévé némán hallgat. Nincs itt senki csak ők.

Ettől Paul szinte rögtön beindul, és zord szemekkel néz a nadrágjára, azt suttogva:

 - Maradj ott, ahol vagy! Megértetted? – a fejében ezt kiabálja inkább. Kordában kell tartania az öcsköst.

George ügyet sem vet rá, otthonosan mozog itt. Ledobja a cipőjét, és iszkol is fel Paul szobájába. Benyit az ajtón, és a lábával gyengéden odébb löki azt a koszos zoknit, amiről pontosan tudja mitől maszatos. Beugrik az ágyba, és előkapja a telefonját. Nem kell említeni, hogy fejből tudja a wifi jelszót, még ha nem is érti. I3uG.

Eközben Paulie odalent bekapcsolja a tévét, és narancslét készít elő. Felnéz a polcra, és hatalmas ötlete támad. Egy szó. Alkohol.

Gyorsan előkapja polcról apja dugi vodkáját, és mindkét poharat félig tölti vele. Végre valami hasznos gondolata is támadt. A kezébe fogja a két koktélt, és elindul felfelé. Igyekszik minél kevesebb kortyot elvesztegetni az italból, aminek az ellopásáért úgyis egy hét szobafogság fenyegeti.

A lábával berúgja a szobája ajtaját, és hősiesen lép be. Az összes izma megremeg, mikor látja, George nem visel pólót.

 - Mit csinálsz? – kérdezi leplezni próbált zihálással, miközben az ágyon fekvő Geora mered.

 - Ja, csak melegem volt – feleli unottan, és megrázza a vállát a Samsungja mögül.

Paul próbál mély levegőt venni, és fel sem fogni a dolgot. George felsőteste túl tökéletes. Lerakja a polcra a két italt, és leül az ágyra. Itt az idő.

 - Figyelj, én szeretnék elmondani valamit – kezd bele nagy nehezen, de a másik ügyet sem vet rá, mobilozik. Felpillant a polcra, és a poharáért nyúl. A pepsis az övé.

 - Mond csak – dörmögi George, és Paulie kezdi elveszteni minden önbizalmát. Egyszerre felugrik, majd a coca colás pohárból kiiszik minden cseppet, egy húzásra. Abban reménykedik, ez talán ad neki némi bátorságot. Téved. A helyzet semmivel sem lesz jobb.

 George telefonozik, és ő sem változott nővé.

Paul elkeseredetten hull az ágyára, és már meg sem próbálja Geo tekintetét keresni.

 - Kivel dumálsz? – kérdezi halkan a hátán feküdve.

 - Ja, csak Ringo az – hazudik Geo egy szempillantás alatt. Nyilvánvaló, hogy egy csajjal beszélget. Richie-nek eszébe se jutna zavarnia Pault a nagy vallomás közepette. Nem mintha annyira titkolni akarná, hogy egy csajjal beszél. Az egyszerűen túl hosszú válasz lenne. Sokkal jobb szemet hunyni az ilyen dolgok felett. Minden felett.

George titokban sejti, hogy barátja nem száz-százalékig hetero. Az az idióta napszemüveg rengeteg hátborzoló képet villant a fejében. Most is ott ül Paul kerek, apró orrán, és öntelten nézi, ahogy Geo próbálja elfelejteni a képet, arról az orgiáról, amibe Paulie bármikor belekeveredhet.

Az egész helyzet annyira kellemetlen, főleg a házigazdának, aki a fejére húzza a takaróját, és segítségért esedezik. Bárcsak ne kellene ezt az egészet átélnie.

 - Hé! – mormolja George. – Nem nézünk valamit?

 - Hát -, dugja elő a fejét a rejtekhelyéről Paul -, ha megint pornózni akarsz, elmondanám, hogy a legutóbb Mike megtalálta az egé… - dörmögné tovább, de a másik félbeszakítja nevetve.

 - Nem, nem, nem – dobja le végre a telefont Geo. – Szerintem azt az estét mindketten megbántuk – hadarja.

 - Az biztos! – helyesen Paulie, hiszen élete legkellemetlenebb élményéről van szó. Gyorsan ledobja magáról az ezernyi réteg takarót, és a tévéjéhez lép.

Egy régi Philipps masina ez, amit egy nagy pofonnal kell beindítani, mert egy vén, szatír mazochista gépezet. Szereti, ha kínozzák, sőt… csak úgy hajlandó beindulni. Legalábbis a gazdája ezt feltételezi róla. Akárhányszor csak rácsap egyet, szembesül vele, hogy milyen beteg dolgokkal veszi körül magát.

Most is erősen oldalba vágja, mire a képernyő kivilágosodik, és az HBO egyik reklámja színezi el a fehér hátteret. Üdv az életben Park. – Így lett a mellékesen szex függő tévé elnevezve.

Paul visszaült az ágyra, és nyelt egyet. Érezte, hogy hamarosan vége lesz annak a pár évnek, amikor George-ot a barátjának mondta. Már nem is akarja. Közeledik a perc, mikor őszinte lesz vele. Nincs több hazugság, hallgatás, csak a mocskos igazság.

George megforgatja a kezében a pepsis poharat, és az aljára néz. Érezi benne a vodka feltűnő jelenlétét, így még biztosabb benne, hogy itt valami készülődik körülötte.

 - Ez egy új pohár? – kérdezi kissé remegő hangon. Előre nyújtja a kezét, mire Paul véletlenül a vállával a hetekig tartó szobafogságát Geo nadrágjára önti. A pohár a földön landol, egyelőre egy darabban.

 - Ó, basszus – dadogja Paulie. – Bocsi, bocsi, bocsi! – hadarja, mire George lassan próbál felállni, anélkül, hogy bármi mást is összemaszatolna.

 - Öhm, tudsz adni egy gatyát? – rebegi, mire a másik gyorsan bólogatni kezd, mint egy kiskutya.

 - Persze, persze! De előtte zuhanyozz le! – feleli, és már el is rohan a fürdőszoba felé. Beront, majd megnyitja a zuhanyzó esőztetőjét. A víz hangosan koppan a földre, ami kissé megnyugtatja Paul vágtázó idegeit.

 - Nyugi, tudom! – lép utána Geo. – Szappan a polcon, törölköző a szekrényben, minden más a csap mellett – ismételi, mielőtt még Paul elkezdené szavalni, miközben már veszi is le a nadrágját.

Paul megrezzen, és fejét gyorsan elfordítva kilépked. Becsukja az ajtót. Keresztet vet magára, és levegőért könyörög.

Gyorsan a telefonjához nyúl, és amilyen gyorsan csak tudja, Richie nevét keresi. Tárcsáz, miközben a szíve valamiért versenylónak képzeli magát.

 - Na, mizu, Ribi? – hallja meg Ringo nyugtató hangját, és a falhoz tapad.

 - Én ezt nem bírom. Segítened kell! – kérleli. Ezzel nem képes egyedül megbirkózni.

 - Mi a helyzet? – nyögi Richard, mintha csak egy újabb nap lenne a mai.

 - Leöntöttem vodkával, remegek, nem kapok levegőt. Most éppen zuhanyozik. Érted!? Zuhanyozik! Vagyis teljesen pucér.

 - Ez jó hír, nem? – kezd Ringo perverz nevetésbe. – Ebből még bármi lehet.

 - NEM! Én ezt nem bírom. Hogyan mondjam el? Csak így simán, vagy vezessem fel? Egyáltalán elmondjam? Vagy inkább csak nézzem? Nem tudom, hogy mégis mi a poklot kellene tennem. George teljesen hetero – hadarja Paul.

 - Ez nem igaz – vágja rá határozottan Richie.

 - Mi?

 - Ugyan már, te sem gondolhatod, hogy Geo csak a csajokra bukik. Ez egyszerűen lehetetlen. Nincs mitől félned, ilyen téren. Legyél meggyőző, és fektesd meg. Legalább egyedül vagytok? – kérdi elszántan.

 - Igen. Nincs a házban senki más. De ez…

 - De, ez ilyen egyszerű. Csak legyél őszinte, ennyi kell. Ha elmondod neki, hogy mit érzel, nem lehet nagy baj. Legjobb barátok vagytok. Meg fogja érteni. Vagy smárold le – szónokol Ringo, mire Paul elvigyorodik. Kicsit megnyugodott. Elvégre, mi a legrosszabb, ami történhet?

Lerakja a telefont, és lecsúszik a földre a fal mentén. Itt az ideje, hogy összeszedje magát, és megfeledkezzen arról a kényes izgalomról, ami a mellkasát nyomja. Az igazság.

Nincs már idő hátat fordítani a kéretlen érzelmeihez, amik olyan nagy terhet jelentenek számára. A felesleges izgalom, és idegesség most végre elmehet oda, ahol már csak a galambokat etetheti. Nem a McCartney-fiút kínozza.

  - Hé! – kiabál ki a fürdőszobából George. – Beadnál egy gatyát? – kéri, mire Paul hangos léptéig tökéletesen hallja bentről. – De ha a spongyabobosat mered ideadni, esküszöm elégetem! – teszi hozzá, mire az ajtó előtt álló Paulie ránéz a boxerre, és inkább csalódottan visszasétál vele. Ezt hallva Geo képtelen nem nevetni, amíg az ajtóban meg nem lát egy sima, fekete alsónadrágot, ami véletlenül pont a sajátja. – Ez az, amire gondolok? – kérdi, miközben elveszi, és magára húzza.

 - Igen, ezt akasztottuk ki az ablakba – mosolyodik el Paul, míg próbál nem tudomást tenni arról, hogy George meztelen. Persze, ez nehezen sikerülhetne, hiszen Geo kinyitja az ajtót, és modellként feszíti meg minden izmát. A kis Paulie arcát egyből elönti az a kihívóan vörös szín, ami rögtön az ablakhoz vonz egy árva csalogányt.

 - Belém zúgnál, mi? – jegyzi meg némi önteltséggel a fiú, majd elsétál a másik mellett.

Paul szótlanul, mereven áll tovább egy helyben, és csak ennyit tud éveknek tűnő szenvedés után kinyögni:

 - Aha.

Mindketten visszasétálnak Paul szobájába, ahol George úgy bányászik a szekrényben, mintha csak az övé lenne. Előkap egy Darth Vaderes pólót, ami mellesleg Mike kedvence, majd egy régi kosaras nadrágot húz magára. Úgy érzi, mintha csak újra gyerekek lennének, akiknek nincs más dolguk, mint futkározni az úton, és egymás dobálni a gumikesztyűkből készült vízibombákkal.

Ehhez képest Paul még mindig azt próbálja kiheverni, hogy látta a világ legaranyosabb feltörekvő amatőr modelljét, akibe véletlenül veszélyesen bele van esve. Nem is beszélve az öcskösről, aki mindennél jobban meg akarja mutatni magát.

 - Imádom a ruháidat – mondja Geo, miközben ledől az ágyra. – Olyan finom az illatuk, tudod – emeli az orrához a pamutpólót, majd elmosolyodik.

 - Oké – hunyja le a szemét Paul, és szoborként, vigyázban állva néz George szemébe. – Elég, én ezt már nem bírom. Nagyon nem – dünnyögi.

 - Mit? – túr bele a hajába Geo, miközben az arca kezd megkomolyodni.

 - Joj – leheli gyengéden, míg összeszedi minden bátorságát, ami volt valaha. – É-én szeretlek – vallja be végre, majd hirtelen hátat fordít.

 - Én is, haver, de ez miért lenne új? – értetlenkedik George.

 - Nem. Nem érted. Én nem haverként, vagy ilyesmi – dörmögi a polc oldalába kapaszkodva. – Szerelmes vagyok beléd – suttogja. Egy hatalmas sziklafal omlik le a szívének gleccseréről, mintha csak megfeleződne. Ám az súly, ami elhagyja, egyenesen George vállán landol, aki tágra nyílt szemekkel fogja fel, hogy a szőnyeg alá söpört sejtése most jön ki Paul száján. Eddig nem is akart belegondolni. El akarta felejteni, de most már nem tudja. Nem mondhatja Paulnak, hogy szívja vissza, vagy felejtse el. Ez nem így működik. A szerelem számát nem lehet csak úgy kitörölni a telefonkönyvből.

George vesz egy mély levegőt, majd feláll, míg Paul felé fordul. Látja azt az arcot, amit minden második rémálmában. A sajnálkozó, szánalomtól ittas szemeket, amik lenéznek rá, míg a teret még mindig a mazochista tévé zaja tölti be.

 - Én most elmegyek – súgja Geo az ajtó felé sétálva, de Paul megragadja a karját, és visszarántja.

 - Figyelj, nem kell viszont szeretned! Csak kérlek, had maradjak a barátod! – nyögi könnyekkel a szemében, mire George megrázza a fejét.

Paul a legjobb barátja. Az, akinek mindent elmond, akitől tanácsot kér. A hozzá legközelebb álló ember. Egyszerűen nem veszítheti el. Nem, és kész.

Nyel egyet, majd lassan megérinti Paul arcát, amin érezni a napszemüveg mögül lehullt könnyek nedvességét. Felemeli az állát, és a hatalmas, síró boci szemekbe pillant. Gyengéden maga felé húzza, majd ajkait az övéhez érinti. Ez egy csók. Ha ezt képes megcsinálni, a többi sem lehet olyan nehéz, nem igaz? Képes lenne beleszeretni Paulba?

 - Nem – nyögi George megtört hangon, és elhúzódik. – Sajnálom, de nekem, ez nem megy – folytatja, majd amilyen gyorsan csak tud, a lépcső felé indul.

 - Várj! – kiállt utána Paul, de nem indul utána.

 - Jobb, ha most egy ideig nem beszélünk! – Ezek Geo utolsó szavai. Becsapja maga mögött az ajtót, és már az ablakból is csak annyit lehet látni, hogy elrohan.

Paul még csak meg sem tud mozdulni. Ennél rosszabbul nehezen sülhetett volna el ez a vallomás. Igazából nem is volt az, hiszen George végig tudta.

Fogja, és a földhöz vágja Nyllát, majd beugrik az agyába, magára húzza a takarót, és azon gondolkozik, hogy valahogy megfolytja magát. A kezeit a szájához emeli, majd lassan lecsúsztatja őket a hasán, mikor hirtelen észreveszi, hogy mellékesen teljesen merev.

 - Neked meg mégis mi a fasz bajod van? Nem vetted észre, hogy most utasítottak vissza, öcsi? – kiabál lenézve, és most már tényleg őrültnek érzi magát. Ennél lejjebb már biztosan nem csúszhatna azon a bizonyos lejtőn.

A bús, önmarcangoló melankóliáját hirtelen a telefonja szakítja félbe. Pittyog. Úgy, ahogy tegnap, vagy tegnap előtt. Egyes dolgok nem változnak.

RingoStarr: Nehogy öngyilkos legyél te hülye!

RingoStarr: Joj most mesélte, és szerintem ez nem a világ vége. Ne törj össze, mint egy hülye porcelánbaba, Pol.

Paul elmosolyodik, hiszen Richie-nek tulajdonképpen igaza van. Még egy csókot is kapott. George tényleg megpróbálta, nem tehet róla, hogy nem tudja viszontszeretni. Különben is, csak pár évet pazarolt rá…

PrincePol: Richard.

PrincePol: Meg kell dugnom valakit. Akárkit. Csak el akarom felejteni ezt a szarságot.

…

RingoStarr: Johnny Lennon.

Read More

Fanart Friday 9

Sziasztok!

Hihetetlenül régen volt efféle fanart friday, szóval a dolgok kellőképpen frissek. 

Már régóta gyűltek a képek, és örülök, hogy végre megoszthatom veletek. 

Később még találkozunk, talán a Text for Sex második részében, talán valami másban. Mindegy. Kellemes nyarat kívánok egyébként mindenkinek! 

Kellemes böngészgetést!

Read More

Text for Sex - Első rész

Text for Sex 1

Those brown eyes

RPS * McLennon * Modern AU * Romkom * TD * Woobie * NSFW * NC-17

,,George és Paul már a gimnázium első napja óta barátok, azonban utóbbi jóval többet érez ennél. Az évzáró napja az utolsó alkalma, mielőtt George elutazik, hogy elmondja neki mit is érez, és maradásra bírja. Az érzelmes vallomás azonban katasztrófába fullad, és Paul elsüllyed szégyenében.

Nyárra azt a célt tűzi ki, hogy végleg elfelejti gyerekes szerelmét, és ennek a legegyszerűbb módját választja. Szexet.

Az egyetlen probléma, hogy ennél szűzebb már nem is lehetne.

És ebben csak egyetlen ember segíthet neki.

Egy nevettető, vidám történet nyárra, ami garantáltan mosolyt csal az arcodra, majd könnyeket a szemedbe."

*

Ez az eddigi legviccesebb írásom, és hihetetlenül vidám, szóval jó szívvel ajánlom. Semmi durva, csak visszafogott dolgok. Viszont a folytatás még nagyon kérdéses. Rátok bízom, tehát, ha tetszik, és akartok még, akkor jelezzétek kommentben. Köszönöm! 

Kellemes olvasást!

Talán a szél fúj másfelől, vagy nap süt be túl erősen a szobába, de Paul ma kivételesen magától ébred fel. A telefonjából nem szól az ébresztő hangja, és Mr. McCartney sem dörömböl az ajtón. Az egész házban uralkodik a néma csend. Semmi más.

Paulie lomhán az oldalára fordul, és becsukja a szemét.

 - Csak még öt percet – suttogja. Minden erejével azon van, hogy visszamerüljön az álomba. Egy olyan valóságba, ahol nem kell évzáróra mennie, sem találkoznia George-dzsal. Bár, ha csak találkoznia kellene vele, boldogan kelne fel. Elkezdene készülődni, hajat mosni, arcot tisztítani, esetleg hajat vasalni, ha muszáj.

Nem, ez nem egy ilyen nap. Ez az utolsó lehetősége arra, hogy végre szerelmet valljon.

A mobilja hirtelen rezegni kezd, és hangosan visítja a Twenty one Pilots-tól a Stressed out. Paul igazából gyűlöli ezt a számot, de George állította be neki, ezért nem volt szíve visszacsinálni. Tulajdonképpen bármihez ér hozzá George, azt ő odébb sem akarja mozdítani. Utálja magát ezért.

Mérgesen nyúl az iPhonehoz, és gyorsan kinyomja az ébresztőt.

 - Ez is a te hibád, hallod? – néz megvetően a telefonra. – Ahj, akkor miért szeretlek ennyire? – gyengül el a hangja. – Túl érzékeny vagyok – súgja. Az ilyen levegőben lógó szavait is mind neki címezi. Túl sokat beszél magában.

Hátradől, majd a takarót az arcára húzza. Csak arra tud gondolni, hogy ennek a napnak minél hamarabb véget kell érnie.  

A változatos gondolatmenetét ezúttal is a mobilja szakítja félbe. Üzenetet kapott. Lassan az iphone-ért nyúl, és ahogy meglátta a képernyőjét, elmosolyodik.

FuckGeo: Ez végre tényleg az utolsó nap.

FuckGeo: Ugye berúgjuk Mrs. Higgines képét?

Paul elneveti magát, de nem válaszol. Ez a bugyuta üzenet épp elég erőt ad neki ahhoz, hogy felüljön. Nem is tud mást tenni, hiszen Mike rohan a szobájába, azt kiáltozva:

 - Neked még suli van, Nyomiii! – kiáltja be a szobába, mire Paul kiugrik vackából, s gyorsan az ajtóba fut.

 - Fogd be, taknyos! – ordítja, mire a vele szemben álló Mike lassan a nadrágjára néz, és elröhögi magát.

 - Közelebb ne gyere azzal! – köhécsel. Alig kap levegőt a nevetéstől. Paul nem is mert lenézni a nadrágjára, ami ennél jobban nem is tudna dudorodni.

 - Franc! – nyögi, majd gyorsan becsapja az ajtaját, és a kulcsot is elfordítja. Ez már a harmadik alkalom volt a héten, hogy így ébredt. Megrázza a fejét, és gyorsan visszabújik az ágyba, a mobiljához.

PrincePol: Inkább szólj neki, hogy szopjon le

FuckGeo: Komolyan. Szereznünk kell neked egy nőt

FuckGeo: Gyorsan! Ez már egészségügyi probléma!

PrincePol: :”D az

Paul megint elneveti magát. Vesz egy mély levegőt, és odébb dobja a telefont.  Ráér még George-dzsal beszélni. Most éppen más dolga van.

*

Mr. McCartney az asztalnál ül, és már olvasta a mai újságot. Mindig is egy precíz ember volt, aki előre mindent elkészített. Talán ez a tulajdonsága mentette meg a családot, vagyis a két fiút.

A ház egyébként elég szegényes, de mégis tágas. Ugyan az udvaron nincs medence, és a falak sincsenek üvegből, azért egy plazmatévé lóg a nappaliban. Tulajdonképpen éjjel-nappal megy, akkor is, ha csak Mike van itthon, a szobájában. Mondhatni azzal jelezik, hogy van valaki a házban, hogy a tévéből valami bugyuta reklám hallatszik.

A konyha viszont annyira apró, hogy alig férnek el hárman, ezért Mr. McCartney sosem tudta befogni a fiait dolgozni. Ez mégsem azt jelentette, hogy tudtak egész nap lustálkodni a laptopjuk felett.

Mr. McCartney szenvedélyes kertész. Ez a tény már önmagában is megrémíti a két fiút. Ezért is próbáltak minél kevesebb időt tölteni a házban, elszabadulni, valahová máshová.

Reggelente viszont minél gyorsabban az asztalhoz siettek, hogy nehogy lemaradjanak a pontosan kimért reggeliről, ami egy falattal sem volt több az átlagosnál.

Ma azonban Mike jóval hamarabb lefut az emeletről, és ahogy az asztal mellől ülve felméri Pault, alig bírja elfojtani nevetését.

Paulie mégis csak egyet gúnyosan grimaszol rá, és sóhajtva leült a helyére. A tányérjában már a gondosan elkészített rántottája várja, amire Mike egy szívet rajzolt ketchuppal.

 - Nagyon vicces – jelenti ki szarkasztikusan, mire Mike hangosan kezd röhögni. Erre már Mr. McCartney is felkapja tekintetét az újság mögül. Ránéz Paul tányérjára, és csupán ennyit kérdez:

 - Lemaradtam valamiről?

Mike kap az alkalmon, és hangosan felel.

 - Paul ma találkozik utoljára George-al – hadarja. – Ma kell elmondania neki – teszi hozzá halkan, mire az apa szemöldöke az egekbe szökik.

 - Oh! – leheli.

Paul ebben a pillanatban bánja meg végleg, hogy elmondta apjának, hogy mit érez George iránt. Megsemmisülve hajol az asztal fölé. Legszívesebben elverné a régi énjét, aki Mr. McCartneytól kért segítséget.

 - Figyelj fiam! – kezd az apa a szentbeszédbe, és Paulie már fogja is az arcát.

 - Apa, ne! – suttogja.

 - De! Ez egy teljesen természetes dolog, ha egy férfi és egy nő… Akarom mondani két férfi… - csuklik el a hangja, és Mike megint kacagni kezd. Szinte leesik a székről.

 - Köszönöm a reggelit! – csap az asztalra, és amilyen gyorsan csak tud, szárnyaszegett madárkaként menekül el a családi asztaltól. Már csak annyit hall, ahogy apja a nevén szólítja, majd leszidja Mike-ot.

Fellépked a lépcsősoron, és besétál a szobájába.

Ajtótól jobbra ágy, balra szekrény, íróasztal, szembe futópad. Most a mindennap látott helység mégis máshogy néz ki, mintha elmosódott volna.

Paulie bedől az ágyába, és az iphone-hoz nyúl. Újabb üzenet, tőle.

FuckGeo: Ugye kiöltözünk?

PrincePol: Naná! Adjuk meg a módját.

PrincePol: Napszemcsi :$

FuckGeo: Pol.

FuckGeo: Pol. ne.

PrincePol: De!

Pötyögi a telefonba, és kuncogva nyúl a polcra a napszemüvegéért. Ez a kedvenc kiegészítője. Egy kopott, lila, ezüstkeretes napszemüveg, amit az utcán talált, már évekkel ezelőtt. Még nevet is adott neki: Nylla. Amikor erre gondol, maga előtt látja a szemüveg régi tulajdonosát. Egy öreg, néger prostit, aki színes sálakat visel ruha helyett, és olyan hangja van, mint Whoopi Goldberg-nek. Igen, Nylla az őrangyala.

Lerakja egy percre, és elfekszik az ágyon. A star warsos ágyneműje teljesen gyűrött, de még érezni lehetett rajta George kellemes mangóillatát. Mintha ő feküdne mellette. Átkarolja a takarót, és mélyen beleszippant. Körbetekeri magát rajta, és jobbra-balra kezd forgolódni vele. Egyszerre csak kinyitja a szemét, és elkomolyodik.

 - Nem vagyok normális – mormolja, és gyorsan a földre dobja a takarót.

 - TÉNYLEG NEM VAGY! – kiáltja Mike a szomszéd szobából. A falak akár papírból is lehetnének.

 - Pofa be! – csap a falra Paul, ami majd nem be is törik alatta.

 - Na, de fiúk! – szól közbe Mr. McCartney, és a kis Paulie végleg megsemmisül. Ennél csacsogóbb családja már nem is lehetne. Nem is bír szabadulni a gondolattól, hogy még egész nyáron itt kell maradnia.

Inkább csak behunyja szemeit, és elképzeli, ahogy Nylla fölé hajol, és vidáman kezdi énekelni a Happy Day-t. Neki úgysem számít. Ha Paulnak is annyi füve lenne, mint annak a vén prostinak, biztosan nem aggódna ennyit. De nincsen. Tehát el kell mondania George-nak az igazat. Nincs visszaút.

Sebesen felcsapja a fekete Dell laptopját, és vár. A fejében az az ötlet kap szárnyra, hogy majd megírja itt a vallomást, és lesz, ami lesz. Nem kell szemtől szembe, csak lazán.

Megnyitja a facebookot, de mielőtt George ikonjára kattintana, egy értesítés szúrja ki a szemét. Jelölés.

Rákattint, és egy deszkás srác profilja jelenik meg. Lenyalt haj, fültágító, és Vans cuccok mindenhol.

 - Oh – sóhajt Paul. – Egyél meg reggelire – grimaszol. Azért visszajelöli szegény fiút, már csak azért is, amiért őt régebben senki sem. – Üdv az ismerőseim között, Pete! – mosolyog. Eddig sem kellet George-nak írnia. Már csak egyetlen reménye maradt. Rápillant az órára, ami negyed tízet mutat.

Paul a levegőbe öklözik, és már fut is a szekrényéhez. Egyenruha elő, zakó fel, nyakkendő megköt, telefon zsebbe, haj kisimít, Nylla fel, irány a busz.

Lerohan a lépcsősoron, és már látja is a buszt az ablakon át. Még arra sincs ideje, hogy elköszönjön, nem hogy meghallgassa apja „csajozási” tanácsait. Pedig szegény Mr. McCartney már milyen régóta készült, hogy átadhassa fortélyait.

Paul olyan gyorsan fut, amilyen gyorsan csak tud, és végül pár pillanaton múlik, hogy eléri a járatot. A 176-ost. A legrozsdásabbat az egész városban.

Lihegve lép fel, és ahogy elfordul, már meg is látja őt.

George Harrison. Az a fekete hosszú hajú srác, akiről mindenki azt hiszi, a legcsendesebb angyal a világon. Gyönyörű fehér ing, és vonzó szürke zakó, meg az a csinos zöld nyakkendő. Az egész rohadt iskolában neki áll a legjobban az egyenruha. Paul ettől mindig elveszti az eszét.

A zötyögő buszon hátralépked hozzá, és megáll mellette. Geo ahogy meglátja, már fogja is a fejét.

 - Le ne ülj mellém abban! – mondja elfordulva, és Paul nevet.

 - Hagyjál már! – feleli, majd lehuppan mellé. – Kurva jól nézek ki.

 - Na persze – vágja rá szarkasztikusan George, és inkább gyorsan leveszi róla. Megnézi a kopott szemüveget, de nem teszi fel. – Szerintem ez instant tetanusz – súgja, mire Paul kikapja a kezéből, és a zsebébe dugja. Közben azt suttogja, amilyen halkan csak tudja, hogy:

 - Semmi baj, Nylla! Nem úgy értette.

A busz tovább indul, és egyre több egyenruhás száll fel rá. A légkört átjárja a nyárt sürgető diákok álmainak, és terveinek édes illata.

Paul telefonja hirtelen pityegni kezd. Egy újabb üzenet érkezett, ezúttal Richardtól.

 - Richie írt – mutatja a telefonja képernyőjét Geo felé, mire ő vigyorogva néz oldalra.

 - Guszta – súgja, mire Paulie is ránéz a telefonjára, amin Ringo virít teljesen pucéran. Paulnak eláll a lélegzete, és az iPhone kiesik a kezéből, arccal a földre. Ezt látva George képtelen nem nevetni. A kezét az arca elé kapja, és kuncog. – Ügyes vagy.

Paul alig meri felvenni a telefont a mocskos padlóról. Mikor megfordítja, boldogan látja, hogy a mobilnak semmi baja. Vesz egy mély levegőt, majd így szól:

 - Kösz Fortuna!

 - Néha nem tudom eldönteni, hogy orvost hívjak, vagy papot – nyögi George aggódó tekintettel, és Paul bele is pirul kicsit. Nyugodtabban ül vissza a helyére.

Már csak pár megálló van hátra. Már csak pár perce van, hogy elmondja az igazat. Abban reménykedik, hogy Geo már rég tudja, és csak elmosolyodik. Hogy nem változik ezután köztük semmi. Hogy George itt marad vele Liverpoolban.

Itt az idő. El kell kezdenie.

 - Van valami -, kezd bele remegő hangon -, amit el kell monda… - mondaná, de a telefonja megint megszólal.

RingoStarr: Remélem tetszik!

RingoStarr: Mond meg Jojnak, hogy ezzel a szexistennel fog egy sátorban aludni.

Richie és George együtt fognak elutazni Londonba, majdnem az egész nyárra. Paul ezért hihetetlenül irigy Richardra, de akárhogy utálkozhat, neki itt kell maradnia. Itt kell maradnia a templomi kórussal. Ő egy igazi jófiú. Nem lóghat el innen-onnan.  Nem hagyhatja ki az évzárót. Nem mászhat csak úgy rá George-ra.

 - Mit írt? – kérdezi Geo mosolyogva. A fogai egyenetlenek, a szája kissé keskeny, és az arca csontos, de Paul így szereti. Nem, képtelen elmondani neki. Nem akarja, hogy George többé ne mosolyogjon rá így.

 - Ja, semmit. Csak üzeni, hogy vele alszol egy sátorban, meg a farkával – szontyolodik el a kis Paulie, mire Geo nevetni kezd.

 - Akkora egy idióta – vihog. – De azért jobban örülnék, ha te is jönnél. Kár, hogy van az a hülye kórus, vagy mi – hadarja, de a szavai mégsem olyanok, mint ahogy azt Paul hallani szeretné. George biztosan nem szerelmes belé.

 - Vagy mi, ja – vonja meg a vállát.

 - Amúgy, mit akartál mondani? – kérdezi Geo nyájasan.

 - Nem érdekes – rázza meg a fejét Paul.

Már csak egy megálló, és le kell szállniuk, hogy a templom mellé érjenek. Egy vallásos iskolába járnak mindketten. Ez csupán annyiban különbözik a többi iskolától, hogy a rendezvények a templomban vannak.

A busz lelassít, és az ajtók kinyílnak. Minden egyenruhás fiú leszáll, velük együtt. Az idő egészen kellemes. Nem túl meleg, de nem is hideg. A gomolygó felhőket a nap lilává, és pinkké színezi, míg az ég világoskéken csillog. A szél kellemesen simogatja az arcokat, míg a talajból gyengéd meleg tör fel. A szürke utcákat valamiféle vidámság tölti meg.

 - Hé! – csapja George hirtelen vállba Pault. – El is felejtettem, hogy be kell mennem a boltba – mutat egy kirakat felé.

 - Menj csak. Én megvárlak itt – felei Paul, és beljebb lép, miközben fürkészi George domborodó testrészeit a feszes egyenruhában. Még a vak is látja, hogy Paul milyen szörnyű stírölő.

 - Ez a romlott ifjúság… - jegyzi meg felháborodottan egy idős hölgy mellette sétálva.

Paul kezét az arcához csapja, és legszívesebben lebújna a csatornába. Ki se jönne többé. Egyszerűen minden pillanatban képes leégetni magát.

Inkább gyorsan előkapja a lila napszemüveget, és felrakja. Így talán kevésbé látszik, hogy mire néz.  Nylla talán megmenti az ilyen hülyeségeitől.

Horgasztott orral dől az utca falának, és próbál bele sem gondolni, hogy mi történt az imént. Mély levegőket vesz, és szinte érzi Nylla kezét a vállán.

Egyszerre csak nyöszörgést hall meg a mellette lévő sikátor felől. Egy lány hangja az, mintha éppen... Paul nem tudja visszafogni a kíváncsiságát. Lassan, megfontoltan lépked a sikátor irányába, mire a lány nyögései egyre hangosabbak lesznek.

Paulie hirtelen a falra tapad, és az egyik domborműbe kapaszkodva kidugja a fejét.

Egy szőke lány az, akinek a szoknyája a nyakáig fel van tolva, előtte meg egy srác rugózik fel-le. Bőrdzsekis. Egészen nagydarab, és barnás hosszú haja van, ami az arcába lóg.

Paul egyszerűen képtelen levenni róla a szemét. A lány egyre hangosabban kezd kiáltozni, míg a srác is morogni kezd. Egyszerre a semmiből Paulie felé pillant, mire tekintetük találkozik, még így, a napszemüvegen keresztül is.

Paul olyan gyorsan indul el a bolt felé, ahogy csak tud, és már csak egy nagy nyüszítést hall. Képtelen kiverni a fejéből azt a keskeny, barna szempárt.

 - Itt vagyok – hallja meg George hangját, aki váratlanul egy ropit nyom a szájába. – Történt valami? – kérdezi a maga édes hangján, de Paul megrázza a vállát. Amikor vele van, elfelejt mindent mást, csak azt a két barna szemet nem.

Read More