Szökőév - Öt

Szökőév - Öt

Out of the Blue - Hirtelen a kékségből

The Band * RPF * Novel * Hurt/Comfort * A/A * Suspensive * R * Zene 

,,Egy februári napon Kitty végre megteszi azt, amire már hónapok óta készült, elszökik Manchesterből. Leborotválja hosszú, szőke haját, a fejére kalapot húz, és a fiatal vándorfiú szerepében tetszelegve repül egészen New Yorkig. Otthontalanul vág neki új életének tervek nélkül, de reményben úszva. Útja során végül egy folkot játszó zenekar mellet köt ki, akik érthetetlen okból kabalájukká fogadják, anélkül, hogy tudnák, Kit Moon igazából lány, nem csak egy brit suhanc fiúcska."

Sziasztok! Először is mindenkinek boldog Bob Dylan napot! Ez egy csodálatos ünnep, mindenki hallgasson meg legalább egy számot a mestertől. A bátrak egy egész albumra is mehetnek. Viszont, én ma a történet talán legszomorúbb részével érkeztem, ami a címből is látszik. Azért remélem tetszeni fog. Hajrá! Itt a sztorioldal, ha esetleg még nem olvastad az előzőeket.

Kellemes olvasást!

Furcsa dolog a keserűség. Beleissza magát mindenbe, és eltörli lassan az összes mosolyt, amit valaha ejtett a száj. Helyére ordító ajkakat metsz. Ha nincs, aki megállítsa a gyötrődést, a padló összetörik, és az ember egy mély, végtelen gödör legalján találja magát, ahol a félelmek felemésztik. A sötétségben nem gyúlik fény, és nem látni a csillagokat, se a holdat. Ha szabadulni próbálnak a kezek, a kőszikla lehasítja róla bőrt. Örök szenvedés, amit Robbie érez.

A madarak nem szállnak az égen. A lovak az istállóban rostokolnak, és a gitár csak nyöszörög az ujjai alatt. Amióta megtudta, hogy Kit a legszebb, legőszintébb emberi lény a világon, akit képtelen gyűlölni, hát a saját nyaka körül kezdte összeszorítani a kötelet. Szorosan.

Legszívesebben elfutna a világ zaja elől. Most főleg. Kit ott ül előtte, és mosolyog. A nevetése édesebb minden méznél, és a szavai szebbek minden dallamnál. Ahogy beszél, a rózsaszín ajkai megcsillannak a fényben, és ő maga lassan, szelíden mozog. Nőiesen. Mintha csak el akarna csábítani mindenkit maga körül. Robbie hiába bámulja órákon át, képtelen bármi hibát észrevenni benne .

A gitáros nem beszél, csak némán ül az asztal szélén, valamilyen italt kortyolgatva. Ha éppen nem Kitty tekintetét fürkészi, az ujjaival játszik. Az idő telik, és a többiek vidáman beszélgetnek. Levon a lány vállát csapkodja, és Ricky minden második mondatában nyíltan udvarol a kishercegnek. Az korsók kiürülnek, és egyre hangosabb a társaság. Levon képtelen befogni a száját.

 - Nem értem, hogy hogyan – harsogja a sapkájába kapaszkodva.

 - Figyelj, csak annyi az egész, hogy odamész – kezd bele Kit sejtelmesen –, felemeled lassan a fejed, és összeszorított szemekkel nézel fel az arcára – tárja szét kezét, mintha Shakespeare-t játszana. – Csak semmi gyors mozdulat, előre nyúlsz, és a haját a füle mögé tűröd, majd megérinted a fülbevalóját, aztán azt mondod – vesz mély levegőt, majd mély, torz hangon szólal meg: – Ez gyönyörű. A hűgomnak is ilyet szánok. 
A három kandi nevetni kezd.

 - Várj, várj! És mi van, ha nincs is húgom? – vág közbe Richie köhög.

 - Egy rohadt fülbevalóból gyártanak több százat. Na az összes nő, aki viseli, az a húgod – feleli lazán Kit, nevetve.

 - Na jó, ezzel a hülyeséggel csak neked sikerül becsajozni – rázza a fejét Rick, amit Robbie már képtelen elviselni.

 - Lesmárolni nem akarod? – súgja magában, és szerencsére senki nem hallja meg. Előjött a legsötétebb oldala. Ilyenkor akaratlanul is megbánt mindenkit. Inkább fel is áll, az ajtó felé indulva. – Én lelépek, de ti mulassatok jól – súgja, visszafogva minden önsajnálatát.

Robbie sóhajt, majd kilép az utcára. A levegő fagyos, és az utakat latyakos hó borítja. A gitárost kirázza a hideg, és majd’ megfagy. Talán ezzel akarja kínozni magát: lomhán lépked, hogy a fájdalom átjárja minden porcikáját.

A hotel neve, amiben megszállnak: Timesquare. Csak a hangzás miatt választották ezt. Azt gondolták menő hely lehet, ehelyett egy lerobbant, sokadrangú motel. Egyszerű szobák, omladozó bútorok: kellemetlen környezet.

Két szobát vettek ki, két-két ággyal, de abszolút csak aludni járnak vissza ide, vagy éppen szeretkezni. Az elosztás egyszerű. Levon és Richie, Robbie és Rick. Ha esetleg valaki felhoz egy lányt, akkor száműzik az aktus erejéig a fürdőbe. Egyedül Richard lehetett együtt a két lánnyal egy szobában egész este, miközben Levon a fürdőben, Robbie az ágyában bókolt a hozzá csapott lánynak. Ricky meg addig elkísérte Kit-et. Azóta senkinek sem sikerült egy pipit sem összeszednie.

Rob a mai éjszakára sem tervez semmit. Ledobja kabátját, majd ruhástól az ágyba dől. Hagyja, hogy a démonjai a füle körül cikázzanak. Kísértik. De legfőképpen ő teszi ezt saját magával.

 - Nem érsz semmit Jaime – suttogja. – Semmit.

Lehunyja szemét, és nem lát semmit. Üres, akár egy vászon, aki arra vár, hogy valaki lefesse. De hány elrontott képet dobtak már félre? Túl sokat. Miben különböznek?  

A fiúk nem sírnak.

Robbie elalszik. Jelenleg ez teszi boldoggá, ha a semmiben való merengést lehet ilyen néven nevezni. 

 - Hahó – ébreszti fel egy mézes hang, akár egy madárka csicsergése. – Ébredj Robbie – érzi egy puha kéz érintését a tarkóján. Ez csak egyvalaki lehet.
 – Gyere – szól Kit, és a gitáros újra a valóságban találja magát. Felülve megpillantja lányt, ahogy a szemébe néz félénken. – Jobb, ha megyünk – vigyorodik el Kitty oldalra pillantva. A másik ágyon Levon henyél, ölében két csinos pipivel, és Manuel éppen benyit a fürdőbe még eggyel.

Robbie-nak nem kell tovább magyarázni, felegyenesedik, és már indul is ki. Ő és Kit kisétálnak egy szó nélkül. Már a hotel ajtajában járnak, mikor a gitáros a fejéhez kap.

 - Basszus, a kabátom – szitkozódik, mire Kitty már a nyakába is akasztja a sálját. – Oh, nem kell. Kibírom – adná vissza, miközben a csillagos ég alá lépnek.

 - Ne legyél már szende kislány – veti rá Kit, és Robertson elcsendesedik. – Kérdezni akarok tőled valamit. Mindig ilyen melankolikus a hangulatod, vagy csak az én arcomat nem csíped? 
Robbie nem válaszol, csak megrázza a fejét. Élvezi, ahogy a fagyos szél tűként szurkálja minden testrészét a séta közben.
 – Oké, én nem ismerlek, és te sem engem. Pár héten belül visszamentek Kanadába. Valószínűleg soha többé nem találkozunk. Most viszont, valahogy el kell ütnünk az időt. Valamit mondanod kellene.

 - Megfagyom – szólal meg végül a gitáros, de Kitty hiába néz bármerre, hajnal van. A boltok, klubok zárnak. Hamarosan pirkad. Az idő mégis lassan folydogál tovább.

 - Na jó – sóhajtja Kit, miközben ő is elkezd vacogni – Haza viszlek, de ha bárkinek is köpsz… - halkul el, majd gyorsan indul a Foothill School of Fine Arts irányába. Robbie szorgosan lépked utána. Már nem is érzi a végtagjait. – Siess, ha nem akarod, hogy lefagyjon a tököd – leheli, és a gitáros most először nevet előtte. Egészen megváltozik vele az arca. Sokkal aranyosabb, ha mosolyog, még ha nem is szívből. Kitty-nek nem nehéz felismernie a szemében a magányt, amit a tükörbe nézve lát. Ők ketten egészen hasonlítanak.

Mikor az iskola elé érnek Kit megtorpan, majd gondosan körülnéz.

 - Mégis mit csinálunk itt? – néz rá balgán, mire a lány int, és átugrik a kapun. – Ó, hogy betörünk – kerekedik ki Robbie szeme.

 - Ezt nem pont így hívnám – bólint Kitty, majd gyorsan betereli a gitárost a főépületbe, ahol jóval melegebb van, mint hitte. Felmásznak a lépcsőn, majd befordulnak a fizikaszertárba. – Bocsi, de nem számítottam vendégekre – mentegetőzik a lány, míg a szekrény mögül előhúzza a takaróját, majd Rob kezébe dobja, aki csak forog tanácstalanul. Abszolút semmi elképzelése nincsen, mit kellene gondolnia.

 - Várj – sápad el. – Te, te tényleg itt? – dadog.

 - Igen, jelenleg ez az otthonom – neveti ki saját magát Kit, miközben a falon függő fűtőtest mellé telepedik, a kabátja alá bújva.

 - Váó – nyögi ki Robbie, szembe ülve, a takaróval a hátán. – Fortuna veled is egy kurva – teszi hozzá, és a lány kuncogni kezd, a kalapját odébb dobva.

 - Egy brit, fiatal srác vagyok, mire számítottál? Nem nézek ki éppen egyetemistának, vagy bárminek – szörnyülködik magán. Már meg sem érinti, hogy hazudjon. – Télen nem olyan vicces hajléktalannak lenni – rebegi hátra dőlve. A haja már egészen hosszú, ha lenne fésűje, egy apró frufrut is tudna csinálni belőle.

 - Most bűntudatom van – suttogja a gitáros. – Én még azt hittem, hogy én nem tartok sehová…

 - Hát, ha ezzel fel tudlak vidítani, elmondhatom, hogy még egyetlen csajjal sem voltam – vallja be ostobán. Mégis kockáztat. Valamiért úgy érzi megbízhat Robbie-ban, aki éppen levegőért kapkod nevetve.

 - Ne viccelj – krákogja.

 - Eggyel sem – ismétli Kit, és Robertson arca teljesen elkomolyodik.

 - Ne – tátja a száját.

 - De – mosolyodik el a lány.

 - Te jó isten, hogy élsz te még ezen a földön? Kihagytad a világ legjobb dolgát. Esküszöm neked, a szexnél nincs jobb. Semmi – hadarja Robbie diadalmasan, tudva, valamiben Kit fölé emelkedett. – De mégis miért nem? Csak nem a pasikra hajtasz? 

 - Nem erről van szó – felei minél gyorsabban, nehogy Robertson gyanút fogjon. – Csak eddig nem volt meg a tökéletes pillanat, érted. De milyen érzés? 

 - Közel leírhatatlan, azt hiszem. Így nehéz is elmagyarázni, vagy egyáltalán beszélni róla. Az ember éveket vár rá, aztán élete végéig azon van, hogy minden percét ezzel töltse. Kicsit olyan, mint a drog. Ha valaki olyannal találkozol, akinek minden porcikájához vonzódsz – csuklik el Robbie hangja, ahogy a lányra néz. – Azt hiszem, hogy soha sem tudod utána elengedni. Azt kívánod, hogy minden egyes percben magadhoz szoríthasd, és boldoggá tehesd. Szóval, azt kell mondanom, hogy megéri várni rá. Legalábbis, ha eddig kibírtad, akkor ne legyen felesleges. Az én első barátnőm egy katasztrófa volt – hallgat el, és Kitty elvigyorodik.

 - Milyen volt? 

 - Hát – töri a fejét a gitáros. – Jóval alacsonyabb, mint én, és totál pattanásos. Az arcán, a hátán, még a bokáján is – nevet hangosan. – Szemüveges volt, és fogszabályzót hordott, így akárhányszor megcsókoltam, mindig becsípte a nyelvem az a szar. Egyszerűen szörnyű volt. Egy hónapig váratott, és csak utána tette szét a lábát. Egy héttel később kidobott, amiért unalmas vagyok – rázza meg magát, és Kitty nem bírja ki kacagás nélkül.

 - Legalább jó volt az ágyban?

 - Á, szűz volt, azért minden csupa vér lett. Ez egy jó tanács, ne kezdj szűzzel!

 - Biztos vagy benne, hogy az az volt? – vihog fel a Kit hirtelen, és Robbie arca elzöldül.

 - Ne szivass – riad meg teljesen. – Ugye nem?

 - Figyi, amennyire én tudom, a szexnél nincs sok vér, alig pár csepp – köhécsel a lány hevesen, mire a gitáros sokkos állapotban hajtja le a fejét, ezt nyöszörögve:

 - Neee… Ilyen nincs. Most zúztad teljesen porrá a szüzességem elvesztését – görnyed össze. Ez még eddig sosem jutott eszébe.

 - Szerintem, még így is jobban jártál, mint én. Egyedül lenni nem valami király dolog. Főleg, hogy minden lány azt hiszi, mekkora nőcsábász lehetek, amiért így nézek ki, ezért egyik sem hajt szerelemre. Nem a szőke lovagot látják bennem, hanem azt a rosszfiút, akit tulajdonképpen kihasználhatnak. Legalábbis ezzel bosszulnák meg azt, hogy én csalok ki belőlük mindent, pedig erről szó sincs. Egy olyas valakit szeretnék találni, aki nem a szemével akar megismerni, érted? – szavalja Kit, és a gitáros csendesen bólint. – De azért nézzen is ki jól, ha lehet – vigyorodik el. Szinte el is hiszi, amit mond.

 - Igazad van, de ezt a többieknek el ne mond, mert akkor biztosan homokosnak néznek – súgja, és a lány arcára egy mosoly ül. – Mondjuk egyszer találkoztam itt, New Yorkban egy pasassal, aki el akart csábítani. Egész helyes volt, meg minden, de aztán vette az adást, és utána már csak meghívott egy piára, és beszélgettünk. A melegeket csúnyán félreismerik – mormolja Robbie, és Kit alig bírja visszatartani a nevetést. Mégis milyen arcot vágna a srác, ha megtudná, mennyire is a férfiakhoz vonzódik. – De ez gondolom már veled is megtörtént.

 - Hát, eddig csak Rick próbált nyíltan elcsábítani – vágja rá, és Robertson hangosan hevesen elröhögi magát.

 - Nagyon kedvel téged, de azért nincs miért aggódnod. Ricky jó gyerek – feleli halkan. – Ő közülünk a legkedvesebb. Évek óta a barátom, de még egyszer sem láttam, hogy valakivel veszekedett volna.

 - Hát, amióta én ismerlek titeket, még én is csak Levont hallottam üvöltözni – neveti a lány, és Rob is elvigyorodik. – De igazából el tudnám képzelni magamról, hogy egy férfiba is beleszeressek. Gondolj csak bele – ül fel lelkesen. – Amit az előbb mondtál, az igaz lehet egy másik pasira is, nem?

 - Végülis, nincs kizárva – válaszol Robertson higgadtan.

 - Miért mondanál nemet egy érzelemre csak azért, mert a másik ugyanolyan nemű, mint te? – folytatja, és Robbie nagyot nyel, ahogy a Kitty-re néz. Vajon ezt érzi most is? Vagy csak áltatja magát? – Remélem, hogy egyszer találok valakit, és nem érdekel, hogy nő, vagy férfi. Mind ugyanolyanok vagyunk, emberek – mormolja tovább, majd visszadől a helyére.

 - Igazad van – suttogja Rob. – Ez jó hír Ricky-nek – teszi hozzá nevetve, álszenten. A lány kuncog, majd magára húzza a kabátját.

 - Azt hiszem, már nem érdemes visszamenned a hotelba. Bocsi, de ágyal nem tudok szolgálni – mormolja halkan, miközben behunyja a szemét.

 - Aludtam már rosszabb helyeken – jegyzi meg Robbie. Sokkal szívesebben fekszik itt a linóleumon, mint a hotelbeli fürdő csempéjén. Ott még hallgathatná a nyögdécselést is, de itt síri csend uralkodik. Az iskola halk, és a melege szinte átöleli. Mégis, a legszebb darabja Kit.

Ennek a kis selyemfiúnak valahogy sikerült felvidítania. Elfelejtette vele minden bánatát, mintha csak egy petróleumlámpát tartana neki előre, aminek fénye a kikövezett útra ér. Felesleges tagadnia, érez valamit iránta. Akármit is tett, az most éppen vele van.

Kitty elalszik, és piszén szuszog. Oldalra dől. Robbie nem bír betelni a látvánnyal, mintha egy angyal feküdne itt mellette. Végül ő is elálmosodik, és lassan lehunyja a szemét.

Megint nem lát semmit. Csak Kit arcát, és a kiszáradt virágokat az elnyűtt kalapján.