Paul McCartney/Dhani Harrison * AU * Romkom * UST * NSFW * NC-17 * Zene
Fülszöveg a címre kattintva, én és a segítőm, aki egy tábla csoki, jöttünk, hogy gyalázkodjunk kicsit a hülye shippeinkkel. Ez csak egy kis ízelítő, a java még bőven hátra van. *perverz nevetés* Megbánjátok ti még ezt.
Kellemes olvasást!
Fülszöveg a címre kattintva, én és a segítőm, aki egy tábla csoki, jöttünk, hogy gyalázkodjunk kicsit a hülye shippeinkkel. Ez csak egy kis ízelítő, a java még bőven hátra van. *perverz nevetés* Megbánjátok ti még ezt.
Kellemes olvasást!
0. nap
Paul azért szeretett játszani a basszusgitáron, mert a hangja a szívdobogáshoz hasonlított. Ahogy megpengette a húrokat, azoknak mély hangja életre keltette a zenét, életet adtak neki. Néha el is képzelte, hogy az ő szíve is a saját basszusának ritmusára ver. Most azonban pengethette volna bármilyen gyorsan, nem érte volna utol a saját vérnyomását.
- Na, mit gondolsz? – kérdezte a telefonban édesded hangot magára erőltetve.
- Benne vagyok – felelt George a maga nyugodt, brit akcentusával, mire Paul végre lehiggadhatott. – Mindenkinek jól jön egy kis nyugalom.
- Pontosan! – vágta rá Paul, miközben a telefon zsinórját kezdte tekergetni, mosolyogva.
- És mind a négy gyerkőcöt hozod? – susmogta Geo.
- Hát, Heather biztosan nem jön, neki tanulnia kell, de a többieket talán rá beszélem. Egyedül Maryt nem tudom hová tenni. Öregem, irigyellek – halkult el, majd hátradőlt.
- Dhani miatt? – vágta rá George, mire Paul csak hümmögött egyet. – Hát, vele sem olyan könnyű. Sosem hallgat rám. No, meg a nőügyek… - sóhajtott.
- Ne mond, hogy tud róluk – nevette el magát Paul.
- Ahhoz már elég nagy, és okosabb, mint az ember hinné – motyogta George megtörten, mire a basszusgitáros csak még jobban röhögött.
- Most komolyan, miért nem mondod el neki az igazat? Mindjárt tizennyolc éves. Most már igazán megérett hozzá – csendesedett el Paul.
- Miért, te elmondtad? Johnt, Briant, meg mindenkit? – vonta fel a szemöldökét George.
- Persze. Mikor megkérdezték elmondtam. ŐK a gyerekeim, joguk van hozzá, hogy tudják az apjukról az igazat. Amúgy is, ha nem vagy őszinte a fiaddal, ne várd, hogy ő is az legyen veled. Megérdemel ennyit, nem? – mondta Paul ezeket a mondatokat, amiket később egyszerre átkozott, és áldott.
A legnagyobb kérdést már mindketten megválaszolták. Vége az éveken át tartó háborúskodásnak, már belefáradtak az egészbe. Mind hiányolták a másikat, és ez a vágy felülemelkedett a büszkeségükön. Felesleges lett volna tovább hadakozni. A béke elnyerte saját helyét, a trónon.
Drága Vera,
VálaszTörlésMár nagyon régen nem írtam neked, mert semmi időm nem volt olvasni, de most ég a pofám. Újraolvastam a régebbi novellákat, és elájultam, mondhatom. Szóval most szégyellem magam, mert nem kommenteltem, pedig folyamatosan gyártottad a jobbnál jobb novellákat.
Én is azok között vagyok, akikkel sikerült megszerettetned a Beatlest, és mostmár hatalmas fan vagyok. (Persze hiába keresek másik Beatles fanfiction, sehol semmi.) Szóval, ez a felállás, hogy Paul és Dhani, ha nem tudnám milyen vagy félnék, de annyira érzem, hogy neked ezt is sikerül megírnod. Szóval nagyon várom a következő részt, ami remélhetőleg már hosszabb lesz. Egyébként ez a sziget az, ahová anno az egész banda el akart költözni?
xx Meggie
Köszönöm szépen Meggie! Nagyon cuki tőled! Nem, ez nem az a sziget, és hamarosan jön az új rész, csak én is idő hiányában vagyok sajnos...
TörlésHát, kevés beatles fanfiction van magyarul, én is angolul szoktam olvasni.