Hát, kedves olvasók! Most döbbentem rá, hogy ha csak ezt az egy történetet vezettem volna a blogon, most be is zárhatnám. Ez egy részben elszomorít és lehervaszt, viszont szinkronban fel is dob. Végre befejeztem! Leírtam nektek az egészet, bár magamból kiindulva, ez nem lett elég. Ezért is, ebben a kis kivezetőben szeretnék megosztani veletek egy-két érdekességet.
Mivel az egész történet a megtörtént valóságra alapul, ezért is maradtam végig hű az eseményekhez. Sadenen, és Adelon kívül mindenki valós szereplő volt, ahogy a történések is. Astrid és Stu szerelmesek lettek, és végül el is jegyezték egymást, bár nem tartott sokáig, ugyanis a basszusgitáros nem sokkal később meg halt.
Klaus továbbra is jó kapcsolatot ápolt a srácokkal, és a Revolver album borítóját is ő tervezte. Egyébként nagyon ügyes kis fickó, istenien rajzol.
 |
| Mikor a fiúk találtak pár csizmát, akkor hívták maguktól először Astridot fotózni |
Az események után George-ot kiutasították az országból a kiskorúságára hivatkozva, pont mikor már mehettek volna a Top Tenbe. Paul és Pete (Saden után) felgyújtottak egy óvszert a Bambi Kinoban, ezért egy éjszakát a börtönben töltöttek, így egyszerre mentek mind a hárman, erre pedig Stu és John is haza utaztak.
Persze nagy csalódás volt ez mindenkinek, ezért a fiúk nem is keresték egymást hetekig, úgy a valóságban, mint a történetben.
Ezután még kétszer látogattak el Hamburgba, de már nem volt ugyanaz, főleg Johnnak nem, aki a legjobb barátját is elvesztette.
Eközben viszont, amikor Liverpoolban a Cavern klubban játszottak, megismerkedtek Brian Epsteinnel, aki haláláig a banda menedzsere lesz. Ő juttatja el őket George Martin kezeibe, aki pedig, a Beatles állandó producerévé válik. Az ő kérésére cserélik le Pete-et, helyette jött Ringo, akit akkor már ismertek is. Ekkor tájt vette el feleségül John Cynthiát, mert az teherbe esett.
És innen ti is tudjátok hogyan folytatódott a sikertörténet.
Remélem sikerült egy kicsit jobban megismertetnem veletek a Beatles múltját, sajna csak felületesen. Bár erről rengeteg könyvet írtak már, és még fognak is.
A mi történetünk ugyanígy folytatódik, csupán nagyobb az indok az elkeseredésre. Sadennel a Beatles tagjai mind elvesztettek valamit. Adel meg egész egyszerűen soha többé nem ment a Reeperbahnra.
Viszont lenne itt még egy két érdekesség, ami talán kicsit jobban felcsigázza az agyatokat:
Paulnak is volt állandó barátnője Liverpoolban, akit természetesen fűvel-fával csalt. Ő volt Dot Rhone.
John később valóban találkozott az igazi Brigitte Bardot-val.
 |
| John, amikor már minden pia elfogyott |
A Bambi Kino szobájába ki volt akasztva egy hatalmas kép, egy szőke lányról.
A kopasz, nagydarab férfi, Jürgen, a strici fivére.
Koschmider Herr Berger ordibálása miatt ölette meg a lányát, nem Paul miatt. Mellesleg teljesen be volt drogozva, és mire észbe kapott, hogy mi is történt, már késő volt. Később minden klubját bezáratta, csak a Kaiserkellert, és a Bambi Kinot tartotta meg. Az Indrát pedig, visszavásárolta. Azért ezeket, mert ezekhez volt csak köze a lányának.
Hamburgban, ma egy szoborcsoport, és múzeum emlékezik meg a Beatlesről.
Saden neve annyit jelent: Sötétség a szívében. (Angolul Sydney)
Herr Berger egyébként soha nem házasodott újra.
Margot, a cseléd Saden tiszteletére szőkére festette a haját, és John közölte Cynnel, hogy neki is csak világos haja lehet.
Astrid tényleg nem futott elég gyorsan. Mikor vissza jöttek Klaus kocsijával, John, a lány és Paul, már nem tehettek semmit. John ment oda egyedül, míg Pault bezárták az autóba. Már csak annyit látott Sadenből, hogy Lennon inge tiszta vér.
Mikor Dot Rhone szintén terhes lett, Paullal megegyeztek, hogyha lány lesz a baba, Sadennek fogják nevezni. Bár a gitáros már azelőtt szakított a lánnyal, hogy Dorothy elvetélt volna.
A szakad kis szív alakú papír tényleg csurom vér lett.
A történet iróniája, hogy amennyire erősen ellenkezik az elején Saden a szerelem ellen, a végén éppen annyira érzi. Kár, hogy az élet tényleg megszab mindenkinek egy bizonyos határt, amiből sosem fog tudni kilépni. Neki apja árnyéka volt az a bizonyos határ.
Az egész történet azért indult, hogy indokot adjak egy barátnőm kérdésére, ami így hangzott: ,,Mégis miért voltak szomorúak, mikor hazajöttek?" Szerintem sikerült. Még magamat is elszomorítottam.
De így legalább én is le tudom zárni ezt az egészet magamban. Fél év varázslat volt ez, és az élményt sosem fogom tudni elfelejteni.
Köszönök minden egyes kommentet, kritikát, likeot! Nagyon sokat segítettetek, imádlak titeket, és remélem a közeljövőben is sokat fogtok még a blogra tévedni! Én szakadt kis szív alakú papírjaim!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése