Koncertnapló - Remények

Sziasztok! Ma egy igazán különleges bejegyzést hoztam nektek. Mint páran tudjátok, holnap lesz Paul prágai koncertje, ahol én is ott fogok csápolni. Erről fogom most kiönteni a lelkemet, mert úgy gondolom, hogy ez nem elkerülhető apróság. 

Tehát kezdjük az elején.

Az ötlet, hogy én valaha eljussak egy hivatalos Macca koncertre egy percig se jutott eszembe, egészen szeptemberig. Akkor ugyanis, Paulie Amerikában koncertezett rengeteg helyen, és a Tumblr felrobbant. Láttam, hogy mi a helyzet, és eldöntöttem, hogy nekem valahogy el kell jutnom. Egyszerűen nincs olyan, hogy nem. Mert tudjátok hogy van a klasszikrock fandomban.

Más: El akarok jutni a kedvenc zenekarom koncertjére, mielőtt meghalok!

Mi: El kell jutnom a kedvenc bandám koncertjére, mielőtt a tagjai mind meghalnak!

Na jó, igazából ennyire nem volt halálos a dolog. Nem vagyok annyira akaratos ember. A lázadás csak az agyamban létezett, és édesanyukámnak is csak halkan jegyeztem meg, hogy a jenki barátaim szétolvadtak a francba egy aréna közepén, Paullal szemben.

Tehát a dolog pihent egy ideig. Addig, amíg ki nem derült, hogy Macca Európába jön. Ide! Oké, ezen a ponton, a könyörgő hangom kezdett hangosodni bennem. Ismét halkan megemlítettem a családi asztal körében, hogy mi a helyzet. Teltek a hetek, és láttam a szüleimen, hogy gondolkozóba estek. Végül azt a taktikát választottam, amit a nők többsége szokott. A szájukba adom az ötletet, mintha ők találták volna ki. (Hihetetlen, hogy erről egy eredeti film szól két órán keresztül.) 

Megkérdezték tőlem hirtelen, hogy milyen érzés lenne számomra, ha elmehetnék. Hát, nem kellett félteni, minden színészi képességemet, és őszinte rajongásomat összegyúrtam a Paul iránt érzett szerelmemmel, és hát... Úgy is tudjátok mi lett a vége. Ezek:

Igen, ezután nézni kezdtük, melyik városban lép fel a drágám. Vártunk egy ideig Bécsre, de végül Prága lett a befutó. Ez van a legközelebb, szóval nem is kérdéses. 

2016. 06. 05.

Ezek után megkezdődött a halálos izgulás. Hogy úgy mondjam, lassan egy hete nem alszom, és bűntudatom van, amiért nem magoltam be az összes dalszöveget. Itt állunk most. Nem tudom mi lesz, és hogyan, de a szívroham közelében állok.

Az út maga, ismerve a családot, akiket el kell cipelnem, úgy hat óra lesz. Utána jön a turistáskodás, városnézés, aztán a csoda. 

Minden esetre kellőképpen rákészültem a dolgokra, és már gondosan kiválogattam, hogy milyen ruhát fogok viselni. Oké, ebből csak a fontosakat emelném ki. (Bár, úgy is kíváncsiak lehettek a cicás bugyimra.)

Egy rövidke topot választottam, amin cuki sgt. pepper egyenruhában vannak a bogárkák, és mögöttük szövegek vannak. Mindenféle. Tényleg.

Ennél szerintem érdekesebb a dzseki, ami a jelenlegi kedvenc ruhadarabom. A favorit albumomon John ezt viseli a borítón. Segítek, Rubber Soul. A dolog iróniája, hogy az a két aranyos osztozott egymás ruháján, tehát ugyanazt a dzsekit Paul is hordta. Talán ezért is szeretem annyira. 

Ehhez járul hozzá a retro derék-gatya, és a lennon-szemüveg. Semmi extra, ami ne férne be egy koncertre.

Láthatjátok, hogy ugyanaz a dzseki Paulon van. Hát nem édes?

Hát, én másfél liter energia italt készítettem magamnak, és nyugtató zenét, de úgy sem érdemes tovább terveznem, a szívroham a jövőm. 

Remélem élve eljutok az O2 arénáig, és megpillanthatom Pault, és hallhatom tőle az In spite of all the danger-t. Ez a minimum, amit várok. A maximum meg nem férne be egy kink, vagy smut fanfictag alá sem. Hehe. 

Nagyon izgulok. Nem is tudom elmondani mennyire. Talán a pillanat lenyugtat majd, amikor végre meglátom. Remélem a rózsaszín zakója lesz rajta. Vagy a kék. Vagy hózentróger.


Ez lettek volna a reményeim, és a továbbiakban is tudósítok majd! Igyekszem rengeteget fotózni, és videózni, mert nem maradhattok friss hírek nélkül. Hajrá skacok!