Cím: | Kormos szárnyakkal |  | |
Alcím: | - | ||
Korhatár: | PG-13 | ||
Műfaj: | Vignette | ||
Hangulat: | Angst | ||
Szavak száma: | 347 db | ||
Fandom: | Original | ||
Szereplők: | OC | ||
Slash/Nonslash | |||
NA: | Egy szomorú dolog. | Bármikor, Bárhol | |
Kellemes olvasást! | |||
Omló falak közepette, egy magányos napon. Ott érzed magad. Ha valaki megkérdené mit gondolsz, azt mondod fáradt vagy. Megfáradtál. Elnyomott az idő és istenének átka. A kezüket homlokodra nyomták, miközben érthetetlen szöveget szavaltak. Így lapították el az érzékeidet. Nem alszol, hallasz, szagolsz, vagy látsz.
Egy szétrobbant épület poros szobájának sarkában kucorogsz csupán. Egy ember sincs körülötted. Ha lenne, akkor sem vennéd észre. Vakon keresed a segítség tekintetét, míg oltalomban reménykedsz iránta.
Hamis vagy. Nézed, figyeled, de nem szólsz hozzá. És te még magadat sajnálod. Sírsz, bőgsz, vacogsz, pedig a szoba nem üres. Tele mindenkivel, ki rád néz, tekint. Nem, te nem érted. Képtelen vagy felfogni. Még mindig csak a kormot szívod magadba, amíg el nem lep. Beteríti testedet, elfedi szerveidet, miközben átjárja minden porcikádat. Azt is ami benned, azt is, ami melletted van. Feketébe öltözöl. Sötét, borús színbe. Pedig, hányszor mondták már neked, hogy ne csináld? Addig ne, amíg a korom át nem jár teljesen. Még nem tette.
Még mindig csak a dohos szoba omló vakolata mellett vagy. Nem mentél sehová. Nem sétáltál ki az ajtón, és az ablakon sem ugrottál még ki. Nem vagy madár, nem tudsz repülni. Török szárnyakkal nem.A tollaidat rég belepte az éjsötét. Elfeketedett egy ideje. Több év eltelt azóta, hogy száltál az égen, a felhők között a többiekkel.
A nap süt, a levegő tiszta. A sugarak rád világítanak. Csak észre kellene venned, de te nem vagy képes rá. Hogyan is lehetnél? Nincs hozzá erőd, se energiád. Azért ülsz ebben a kis mocskos szobában, mert nincsen. Elvesztetted valahol, valamikor. Utána már csak ide tudtál jönni. Egyszár már ide sem tudsz majd. Nem lesznek kezeid, lábaid, sőt, még a szárnyad is elfoszlik az örök végtelen sötétjébe.
Akkor már áldani fogod ezt a fél épületet a dohos, omladozó falaival.
Nem mondom el hol leszel, szerintem már te is tudod. Érzed a csontjaidban, éppen annyira, mint a szívedben, lelkedben. Már aznap is sejtetted, mikor ezeket a falakat először megpillantottad.Kívánhatod, hogy ne így legyen, de ameddig nem szólsz, a dolgok nem változnak. A falak, a por, és a korom sem. Te mégis minden nap eljössz, hogy hallgass.
(Igen. Valahol, valamikor rohadt szar kedvem volt.)
Egy átlagos ember azt mondaná rá (nem mintha én nem lennék az) hogy túl rövid, és nem történik benne semmi, és ez kb igaz is, de én akkor is imádtam. Érzelmes volt, és csak jó volt olvasni. Szóval csak olvastam és megfeledkeztem róla, hogy éppen eddig mit is csináltam. Szóval szerintem legyen még sok ilyen, és nem bánom, hogy nem csak a beatlesről írsz. Az írásod miatt imádunk, nem a fandom miatt nyugi :D Bár azért egy McLennont is nyáladzva olvasok, de ez mindegy :D Szóval csak menjél szépen vissza, és írd meg a janes sztori kövi részét! :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszik! ☺
TörlésNekem is nagyon tetszett, és én is követelem a Face következő részét. Viszont soooookal tovább is tarthatott volna. Bár, így akár ilyen slam poetrynek is simán elmegy.
VálaszTörlésKöszi Meggie! ♥ De tényleg, mostanában kezdem azt érezni, hogy csak miattatok, az olvasóimért élek :)
TörlésMár megyek is facet írni :D
De komolyan mindnyájatokat imádlak! :) Azt is aki itt, vagy chaten, vagy facebookon, vagy wattpaden ír! Nagyon nagy szerencsém van veletek! Fantasztikusak vagytok, és nélkületek nem mennék semmire! Köszönöm a rendszeres visszajelzéseket, és próbálok minél több dolgot hozni nektek. Merci!
VálaszTörlésEz az első írás, amit elolvastam tőled, mert bár a Beatles annyira nem mozgat meg, mégiscsak kíváncsi voltam, hogyan írsz, és teljesen lenyűgöztél *u* Támogatom több ilyen publikálását, mert hihetetlenül jó, nagyon tetszik ez a melankolikus, reménytelen hangulat, a cím és a kép zseniális, és nincsenek szavaim.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam :)
Jajj, köszönöm szépen :) Már alig tudok hálálkodni, de tényleg! Én is már alig várom, hogy új történetet ossz meg, mert már nem bírok magammal. Tisztára hiányom van. Még egyszer köszönöm! ☺
Törlés